A tanácskozáson a rendező PPKE Jog- és Államtudományi, illetve Hittudományi Kara (HTK), az Evangélikus Hittudományi Egyetem, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola, a Pécsi Tudományegyetem, a kolozsvári Babeş -Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológiai Fakultása és a római Gergely Egyetem munkatársai tartottak előadást.
A keresztény egyházak évtizedek óta intenzíven foglalkoznak a teremtésvédelem kérdésével, és elkötelezettek bolygónk, közös otthonunk gondozásában, csakúgy, mint az ökológiai felelősségre nevelésben – hangsúlyozta Puskás Attila, a Hittudományi Kar dékánja. Laudato si’ kezdetű enciklikájának bevezetésében Ferenc pápa felidézi annak a fél évszázados tanítóhivatali erőfeszítésnek a jelentős állomásait, amelyek során elődei, VI. Pál, II. János Pál és XVI. Benedek
az egész teremtésre, a társadalomra, a népek együttélésére és az erkölcsi megújulásra kiterjedő átfogó ökológia megalkotásához
adtak lényegi szempontokat, amelyek Ferenc pápa körlevelében nyerték el kiteljesedésüket.
Mint Zlinszky János Környezet- és teremtésvédelem című, 2016-ban közölt tanulmányában felhívta a figyelmet, „Az Egyháznak és a teológiának nemcsak mondanivalója és felelőssége van, hanem hatást is gyakorol a teremtés megóvása és gondozása területén az emberi magatartásra, de akár a politikai tervezésre és a döntéshozatalra is.”
Puskás Attila a konferencia egyik céljaként azt jelölte meg, hogy kifejtsék Ferenc pápa Laudato si' enciklikájának mondanivalóját. Az előadások öt témakört öleltek fel: a bevezetőben Ferenc pápa enciklikájának jelentőségéről és recepciójáról értekeztek az előadók, majd a dokumentum üzenetét biblikus, patrisztikus és fundamentálteológiai, ökumenikus és gyakorlati teológiai megközelítésben tárgyalták. A konferencia másik célja annak keresése volt, hogy
a teológia ökumenikus igénnyel hogyan járulhat hozzá a teremtésvédelem felelősségének tudatosításához és motivációjának erősítéséhez.
A hívő-teológiai valóságértelmezés és a felelős erkölcsi cselekvés szoros összefüggésben áll egymással. Minél világosabban látjuk a teremtés igazságát, jóságát és szépségét, annál inkább tudatosodik bennünk a természet megóvásáért viselt felelősségünk, és annál motiváltabbak leszünk arra, hogy változtassunk a teremtéshez fűződő helytelen viszonyulásunkon; önmagunkat és közösségeinket ennek megfelelően formáljuk, és együtt cselekedjünk Isten teremtett világáért.
Ferenc pápa 2013-as beiktatási beszédében a keresztények mellett minden jóakaratú embert arra kért, főként akik felelős pozíciót töltenek be a gazdaságban, a politikában és a társadalomban: legyünk a teremtett világ gondviselői, egymás és a környezet védelmezői. Ez azt jelenti, hogy tiszteljük Isten minden teremtményét és a környezetet, amelyben élünk. Védjük az embereket,
szerető gondoskodással fordulunk minden egyes személy, különösen a gyermekek, az idősek, a kirekesztettek felé.
Bándi Gyula, a PPKE jogi karának professzora, a jövő nemzedékek szószólója arra emlékeztetett, hogy a jövő nemzedékek kérdése erkölcsi téren fél évszázada napirenden van az egyház tanításában, és egyre nagyobb szerepet kap a nemzetközi és a hazai jogban is. A teremtett világ öröksége az egész emberiséget, így a jövő nemzedékeket is megilleti, akik megérdemlik, hogy legalább a mi számunkra adott lehetőségekkel élhessenek. Ez elsősorban morális kötelezettségünk, hiszen jogi kötelezettségként rendkívül nehéz megállapítani – bár erre is vannak már kísérletek.
Sokan kételkednek abban, hogy lehetséges-e a jövő nemzedékek számára szükséges „jogosítványokat” jogi megközelítéssel biztosítani. Egyszerűbb és gyakorlatiasabb megközelítés
a jelen generációk önkorlátozása: a jövő nemzedékekkel szembeni kötelezettségeik, az ennek érdekében velük szemben támasztott követelmények megfogalmazása.
Az ENSZ tavalyi dokumentumaiban már hangot kap, hogy nemzetközi és nemzeti szinten olyan intézményekre van szükség, amelyek őrzik a jövő nemzedékeknek azokat a jogait, amelyek másrészt a mi kötelezettségeink. Ennek jogi szabályozása nehéz kérdés, morális szempontból azonban egyértelmű.
Szuromi Anzelm, a HTK professzora arra figyelmeztetett, hogy az elméleti eszmefuttatásokat át kell ültetni a gyakorlatba, s nem szabad elfelejteni, hogy a fenntarthatóság középpontjában az emberi személy áll. A teremtésvédelem–környezetvédelem lassú előrehaladása miatt az egyház kénytelenek kritikával illetni a döntéshozó világi szervezetek vezetőit.
Martos Levente Balázs, a HTK oktatója rámutatott: kétezer évvel ezelőtt még nem jelentkezett olyan módon a teremtett világ károsodása, mint napjainkban, de az akkori emberek is látták, micsoda érték a bennünket körülvevő környezet. Jób vagy a Prédikátor könyvében saját megküzdési képességünkhöz kapunk bátorítást, hogy ne felejtsük el, a nekünk ajándékozott természet mennyire szükséges ahhoz, hogy felülkerekedjünk a mindennapok gondjain.
Kránitz Mihály, a HTK professzora a teremtésvédelem ökumenikus szempontjait ismertette.
Míg a tanbeli kérdések megosztják a keresztény egyházakat, addig a közös Föld, a teremtés iránti felelősség egységbe kovácsolja őket.
Erre vonatkozó dokumentumok és elhatározások születtek az Egyházak Világtanácsában, amely jelentős hatást gyakorol a társadalmi, közéleti szereplőkre. Az Egyházak Világtanácsának 2022 szeptemberében Karlsruhéban tartott 11. nagygyűlésének teremtésvédelemmel foglalkozó dokumentuma szerint a fogyasztói társadalomban a selejtet eldobjuk, pazarlóan élünk, az egyházak ellenben ráirányítják a figyelmet, hogy a Teremtő azzal bízta meg az emberiséget: őrizze és művelje a használatára kapott természetet, a Földet. Ennek hangoztatása, napirenden tartása a világtanács alapvető feladatai közé tartozik.
Nobilis Márió szerint mivel a világ számára probléma a környezet romlása, az Egyháznak feladata, hogy vizsgálja a teremtésvédelemmel összefüggő kérdéseket, megtalálva a krisztusi válaszokat, a pasztorálteológiának pedig utat kell mutatnia abban, hogy miként kell megváltoznunk.
Bodor Attila Lynn White megállapítását idézte, amely szerint a nyugati ember a világ urának érzi magát, így az ökológiai krízis problémájára nem is tud választ adni. Zamfir Korinna a fundamentalista bibliamagyarázat következményeiről beszélt. Megfigyelhető, hogy a klímaváltozás és a környezetvédelem kérdése hitkérdéssé vált.
A mai amerikai evangéliumi keresztény gondolkodás a környezetvédelem mögött összeesküvést lát,
mivel szerintük a felmerülő problémákat Isten hatalma, gondviselése és az ember találékonysága úgyis meg fogja oldani.
Prem Xalxo indiai jezsuita, a Pápai Gergely Egyetem (Gregoriana) professzora hangsúlyozta: Ferenc pápa enciklikája szerint ember és a természet kölcsönösen függenek egymástól. Az átfogó ökológia Istennel, a felebaráttal és a földdel való kapcsolatot is magában hordozza. Napjainkban azonban az egyén a saját sorsának ura akar lenni, megszakítva a kapcsolatot a másokért való léttel.
A mai embert féktelen fogyasztás és individualizmus jellemzi.
Az ökológiai nevelésnek meg kell változtatnia „az ember a teremtés csúcsa és koronája” paradigmát, a csúcs helyett az őrzőre téve a hangsúlyt.
Az ember része a teremtésnek, küldetése, hogy fenntartsa a teremtett világot. Rá kell találnunk a közös gyökerekre, a környezettel kapcsolatos kérdések vizsgálatakor pedig figyelmet kell fordítani a helyi kultúrákra. Az Isten hasonlatosságára teremtett embernek a teremtés, a közös otthon őrzőjének kell lennie.
A konferencia során készült videófelvételek itt megtekinthetők: első nap és második nap
