1. Magyarország EU-tagsága egyáltalán nemcsak pénzügyi kérdés. A tagság azt jelenti, hogy a magyar kormányfő félévente részt vesz az Európai Tanács ülésén, így rendszeresen tárgyal a tagállamok állam- és kormányfőivel, a német kancellárral, a francia köztársasági elnökkel. Erre egyébként – jó esetben – évtizedenként adódna alkalom. Nyilván nem mindig érvényesül a magyar álláspont, de

az integrációs keret intézményes lehetőséget ad érveink kifejtésére, érdekeink képviseletére, együttműködések kialakítására és tájékozódásra a legmagasabb szinten. Az Unió tagjaként módunk van a közös európai jogi szabályozás és politika befolyásolására.

Nincs ugyan vétójogunk, leszámítva néhány különleges területet, de nem kívülállóként, utólag szembesülünk a hatalmas belső piac működésének rendjével. Ellenpéldaként nézzük meg, milyen nemzetközi mozgástérrel rendelkezik Szerbia vagy akár Ukrajna is.

2. Ritkán beszélünk róla, de az Unió Trianon sebeinek részleges orvoslását is jelenti. A csatlakozások utolsó nagy hulláma óta a magyarság döntő része, ha nem is egy államban, de egyetlen integráció keretei között él – Ausztriától Romániáig, Horvátországtól Szlovákiáig. Ha kilépnénk az Unióból, rendkívül megnehezedne a kapcsolattartás a határokon túli magyarsággal. Az országhatárok újra elválasztanának, megszűnne a személyek, az áruk, a szolgáltatások szabad mozgása a szomszédos országokkal is, miközben az egykori kisantant államai közti gazdasági, politikai együttműködés zavartalanul folytatódna az Unión belül. Ráadásul kiüresedne a régiós szintű építkezésre keretet biztosító Visegrádi Négyek együttműködése is, legalábbis a mi oldalunkról, hiszen hazánk csak „kívülről”, a senki földjéről próbálna részese lenni, egészen más kiinduló feltételekkel és kihívásokkal, mint a többiek. A nemzeti kisebbségi jogok uniós elismertetésére, támogatására pedig kívülről minden reményünket elveszítenénk.

3. Magyarország kilépése több százezer, más uniós tagállamban dolgozó magyar alkalmazottat, vállalkozót vagy éppen nyugdíjast taszítana egzisztenciális bizonytalanságba. Jelenleg egy uniós tagállam polgáraként megilleti őket a szabad munkavállalás és tartózkodás joga például Ausztriában vagy Németországban, ami elenyészne a „Huxit” következtében, és lehetne vízumért, munkavállalási és tartózkodási engedélyért folyamodni, sorban állni a nagykövetségeken.

4. A kilépés után újra állandó határellenőrzés lenne Hegyeshalomnál, akár vámok, mennyiségi korlátozások terhelnék a magyar áruexportot. A határátlépés bizonytalanságai, várakozásai miatt nagyobb alkatrészkészletet kellene az összeszerelő üzemeknek felhalmozniuk, hogy a gyártás folyamatos legyen. A külföldi tulajdonú nagyvállalatok, az autógyárak pedig átgondolnák, érdemes-e ilyen gazdasági környezetben Magyarországon maradniuk, vagy települjenek át az előnyösebb feltételeket kínáló Szlovákiába, Romániába. Pozsony végtére csak egy ugrás Győrtől, Nagyvárad Debrecentől… A potenciális külföldi befektetők szintén kétszer meggondolnák, hogy érdemes-e egy tízmilliós ország piacán megjelenni, ha nincs biztosíték az akadálytalan kereskedésre az Unió egészén belül.

5. A magyar gazdaság növekedése szempontjából továbbra is létfontosságú az Európai Unió évi sok ezer milliárd forintra rúgó, vissza nem térítendő támogatása. Ez egyáltalán nem „járna”, ha kilépnénk. Sőt, éppen fordítva, számos az Unióval szabadkereskedelmet folytató ország komoly terhet vállal azért, hogy hozzáférhessen az Unió egységes piaca által kínált előnyökhöz.

6. Jelenleg több ezer magyar egyetemi hallgató tanul hosszabb-rövidebb ideig más uniós tagállam egyetemein az Erasmus-program jóvoltából. Ugyanígy magyar oktatók taníthatnak, kutathatnak külföldön, a magyar intézmények legjobbjai pedig eredményesen vesznek részt az Unió nagy kutatási programjaiban. Mindez forrást, ismeretáramlást, tudományos együttműködést jelent, kapcsolódást a nyugat-európai innovációs, tudományos, modernizációs erőközpontokhoz.

7. A politika feladata a „jó élet” biztosítása polgárainak. Ez ugyan nehezen meghatározható fogalom, de az elmúlt évtizedekben a Nyugat-Európában munkát kereső magyar állampolgárok százezrei világossá tették, hogy mit is gondol a magyarság a jó életről, és hol keresi azt. Helyes és indokolt, ha a magyar politikai ezt a társadalmi mintát, benne az Unió kínálta előnyöket támogatja itthon is. Természetesen nem újkeletű jelenségről van szó, már a magyar iparoslegények is Bécs és Prága felől tértek haza ismerettel és tapasztalatokkal, csakúgy, mint a tudomány emberei Bolognából, Párizsból vagy Heidelbergből. Igaz, a nyugat-európai társadalmak állandó változásban vannak, és bőségesen mutatnak válságjelenségeket is. De a magyar politikai vezetés a XX. században legalább kétszer tévesen hitte, hogy a „hanyatló Nyugat” helyett végre valami újhoz, egészségesebbhez, erősebbhez csatlakozik, és az ország hatalmas árat fizetett ezekért a balítéletekért.

Jacob Jordaens: A vesztfáliai béke áldásai (1654), Nemzeti Múzeum, Oslo. Az európai nemzetállamok együttműködésének mai rendszere erre a békére megy vissza. Az Erdélyi Fejedelemséget is elismerte a rendezés.

8. Közép-Európa köztes régió, az elmúlt ötszáz évben soha nem tudta magát önállóan megszervezni: vagy a Nyugat, vagy a Kelet integrálta, befolyásolta, olvasztotta magába. Ha távozunk az Unióból, elkerülhetetlen, hogy más, idegen hatalmak gazdasági, kulturális, politikai hatása alá ne kerüljünk. A magyar kultúra, életmód, világlátás ezer szállal kötődik a Nyugathoz, akkor is, ha féltve őrizzük hagyományainkat. Szent István a nyugati kereszténységhez vezette országát, harminc emberöltővel később, 1956-ban, Kelet tankjai ellen küzdve haltak meg a pesti srácok Budapest utcáin. A Nyugat – a katolikus Róma és a protestáns Amerika – szabadított meg a szovjet csatlósléttől. Nyugatról érkezett hozzánk a ferences megújulás, a reneszánsz, a reformáció, a felvilágosodás, a művészetek számos irányzata, a szecesszió és a Bauhaus – ezeket meghonosítva mutattuk fel magyar sajátosságainkat és értük el kiemelkedő teljesítményeinket. Ugyanitt találja előképét a hazai politikai rendszer, a vármegyehálózat, az Aranybulla, az országgyűlés vagy a parlamentáris demokrácia és az emberi jogok védelme. Ezt az ezeréves nyugati orientációt nem szabad feladni, keleti autokráciák, Oroszország és Kína erősödő befolyásának kitenni, Moszkva és Peking mintáját követni. Van, aki felveti, hogy a mindkét irányba kacsintgató egyensúlyozás és hintapolitika előnyöket is hozhat. Rövid távon akár így is lehet, szerencsés esetben. Ezzel próbálkoztak – a maival össze nem mérhető kényszerhelyzetben – az erdélyi fejedelmek is. De ebben a kötéltáncban az is benne volt, hogy ha elvéti a lépést az ország vezetője, a török szultán ráküldi a tatárokat az országra, miként az megtörtént Erdélyben, II. Rákóczi György balsikerű lengyel kalandja után. Hosszú távon pedig a kötéltánc nem segített a függetlenséget megőrizni. És a török igát is a Nyugat segítségével ráztuk le.

9. Nem hódítással, fegyverrel szerzett birodalomhoz, hanem önkéntes társuláson nyugvó integrációhoz csatlakozott Magyarország 2004-ben. Húsz év elszánt, kemény munkája, felkészülése tette ezt lehetővé, és népszavazás erősítette meg. Kétségtelen, hogy a nagyobb európai egységhez tartozás az abszolút értelemben felfogott szuverenitás csökkenésével is jár bizonyos területeken. (Minden ellenkező vélekedéssel szemben ez a részleges szuverenitásátadás teljesen nyilvánvaló volt a csatlakozáskor is minden komoly politikai szereplő számára.) Ugyanakkor az integráció kínálta együttműködés, a gazdasági szabadságok előnyei is nyilvánvalóak, nem szabad ezt egy kézlegyintéssel elvetnünk. Intő példaként álljon előttünk az egykori Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt politikai kudarca, melynek politikusai a történelmi Magyarország helyreállításáról álmodtak, fel nem ismerve, hogy éppen az Osztrák–Magyar Monarchia kiegyezés utáni államszerkezete biztosította a magyar nemzeti érdekek hatékony érvényesítését a régióban. 1918-ban ugyan teljesült régi követelésük, de egy kicsiny, sebzett, meggyengült ország nyerte el az áhított függetlenséget.

Végletes elszigetelődéssel járna a hibákat újra elkövetni, megint utat téveszteni.

10. A Brexit nem lehet példa Magyarország számára. Az Egyesült Királyság az Unió második legerősebb gazdasága volt a GDP alapján, 66 millió lakója van, London Európa pénzügyi központja, az ország ma is a világkereskedelem komoly szereplője, Oxford és Cambridge a világ legjobb egyetemei közé tartozik. Az ország a kontinens egyik legütőképesebb hadseregével rendelkezik, atomhatalom, az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagja. Nyilvánvaló, hogy Magyarország helyzete, érdekérvényesítési képessége, erőforrásai nem vethetők össze a szigetországéival, ráadásul a távozás ígért előnyei még az Egyesült Királyság esetében is bizonyításra szorulnak.