Csak nemrégiben figyelték meg amerikai tudósok, hogy a Föld szilárd, belső magjának forgása lelassult, és továbbra is lassuló tendenciát mutat. Most azonban a Magyar Talajtani Intézet szakemberei ennél riasztóbb felfedezésre jutottak. Méréseik alapján kiderült, hogy a

Föld magjának nem csupán a sebessége, de alakja is változóban van:

mintha megnyílt volna, és kis, hegyes dudor türemkedett elő belőle, amely gyors ütemben növekszik.

– A jelenség új és eleddig nem tapasztalt, de végső soron nem különös – nyilatkozta az intézet vezetőjére hivatkozva lapunknak Huntzfut András szóvivő, még az eredmények nemzetközi publikációja előtt. – Gondoljunk csak bele: ez egy mag. Igaz, hogy bolygóé, de akkor is csak az. Most pedig, talán a nedvesebb, melegebb bolygóközi időjárás, vagy napkitörések hatására kicsírázott.

Az intézet haladéktalan konzultációba fogott a Magyar Nemzeti Mezőgazdasági Kutatóintézet illetékeseivel – amelynek eredménye viszont már valamelyest riasztó:

– Mivel a mag kicsírázott, további kedvező időjárás mellett várható, hogy hamarosan szárba szökken. Ennek pedig beláthatatlan következményei lehetnek. Földrengések, árvizek. Még az is lehet, hogy elsüllyednek a Kárpátok.

– Miért pont a Kárpátok?

– Nos, valószínű, hogy hazánk hamarosan a nemzetközi figyelem középpontjába kerül, hiszen a csíra áttörése a külső földköpenyen (amelyen mi, emberek is élünk),

a számítások alapján valahol Békés vármegye területén fog bekövetkezni. 

Egy biztos: ha ez így lesz, márpedig a jelek arra mutatnak, az alföldi, sőt, az egész magyar mezőgazdaság erősen megérzi majd, ami akár újabb élelmiszerár-dráguláshoz vezethet maradék hazánkban – hacsak ki nem gyűrődik az egész ország a Baltikum, az Alpok, a Fekete- és a Földközi-tenger vidékére. Utóbbinak egy részébe jobb bele sem gondolni. Nekem például semmi kedvem Romániába gyűrődni, sem pedig Albániába.

– Tehetünk ellene valamit?

– Tehetünk, sőt teszünk is. Mint tudjuk, egy csíra előbújásakor elsőként a sziklevelek jelennek meg. Ha ezeket levágjuk, a növekedés megáll, a növény nem jut elegendő szén-dioxidhoz, és a fotoszintézise sem lesz kielégítő. A csíra visszasorvad, elpusztul. Különösen, ha a visszavágást még a föld alatt végezzük el. Egyelőre pont ez a tervünk.

A katasztrófavédelem már kiírta a pályázatot

a megfelelő berendezés megtervezésére és legyártására. Legcélravezetőbbnek tűnik, ha a MOL Zrt.-nél már meglévő fúróberendezések egyikét alakítjuk át – bár nyilván beérkeznek majd egyéb elképzelések is.

– Nincs tehát ok aggodalomra?

– Nincs. Gyorsan reagáltunk és kézben tartjuk az eseményeket. Ha pedig kudarcot vallanánk, akkor úgyis mindegy. A kormány viszont erre is felkészült: nem emiatt ugyan, de szoros kapcsolatokat épített ki a csendes-óceáni Barracuda-szigetekkel, melyeknek területét már nyolcvan százalékban fel is vásárolta. Ezt a folyamatot most felgyorsítják –

van hová menekíteni tehát a lakosságot a végső esetben.

De reméljük, erre nem kerül sor. Bár lenne egy tagadhatatlanul előnyös hozadéka is: a szárba szökkenés után nyilván virágzás, majd termés várható, jelen esetben, ugye, valószínűleg egy másik Föld. Ha pedig itt nőtt ki, akkor az bizony magyar Föld! Hosszabb távon tehát a nemzet egésze mindenképpen jól jár. Felkészülünk erre is, már fogalmazzák szakembereink a szüretre vonatkozó zártkörű pályázat szövegét.

– De mi lesz, ha esetleg egyik sem sikerül jól?

– Semmi. Mohács óta ez van és még megvagyunk. Vagy nem? Hát itt beszélget velem!