Származása miatt, megbélyegzettként soha semmilyen felsőfokú intézménybe nem vették fel. Mi volt ez a stigma? Ő is tudta vagy érezte, hogy valami bagatell dolog, de ha emiatt ennyire számkivetett lehetett bárki is az ötvenes évek Magyarországán, akkor semmi értelme a harcnak… Apja, Tiszamarti Antal doktor úr kiadott egy kedves könyvet, meglehetősen furcsa címmel, amelyet az olvasni alig tudók vagy nota bene analfabéták átpolitizáltak, és ezzel a család sorsát megpecsételték.

Szeplőtlen magyarság volt az 1941-ben megjelent tankönyv címe, melyben a szerző útmutatásokat ad a helyes nyelvhasználatra orvosoknak, publicistáknak. Aki elolvassa, nem érti, mi ebben az a megbocsájthatatlan hiba, egyenesen bűn, ami miatt gyermeke sosem tanulhatott semmilyen egyetemen.

Egyik oldalon veszteség, a másikon, a képzőművészeti irányt tekintve szerencse, mert az életmű így szabadon, zabolátlanul tudott kibontakozni azon a pályán, amelyről Lakner László, másik jeles festőnk bevallotta: neki évekig tartott, amíg a főiskola szemléletét letehette – levetkőzte –, és eljuthatott a kötetlen kibontakozásig. Ez az indokolatlan büntetés vetette árnyékát Frey egész életére, s feltételezem, hogyha egy ilyen komolytalan rágalommal lehetetlen volt szembeszállni, akkor Frey Krisztiántól aligha lehetett elvárni, hogy valaha is megalkudjon bármilyen analfabéta rendszerrel. Ez a nagyon rövid szöveg csupán gondolatfoszlányokat röppent fel Frey Krisztiánról. Sem a magyar, sem a nemzetközi művészetben játszott szerepére, sem az Iparterv-kiállításokra vagy a zürichi ETH-n töltött munkásságára nem tér ki.

A Ludwig Múzeumban 2022-ben bemutatott kiállítás, a Frey Úr ír (Script abstract) ezt a sokoldalú és nagy szabadságban megvalósult művészi munkásságot tárta fel a művészettörténet számára. Köszönet Einspach Gábornak és Rieder Gábornak, hogy ez a kiállítás létrejött. Mintegy száznyolcvan mű hat fejezetben tárta fel Frey Krisztián nagyszerűségét. Itt látszott, hogy bár a művész minden mozzanata csak kísérletnek készült, mégis minden alkalommal tökéleteset alkotott.

A scripturális, az informelles és a matematikai irányzatok – zenei vagy nyelvi elemzéssel – azért tudtak működni, mert beléjük épült a függetlenség ereje, mert azzal a szabadsággal működtek, amely nem megfelelni akart, hanem kibontani, feltárni. Ő is rétegeket keresett, át- és visszafestéssel, át- és leírással hangoknak betűt adni, a táblát képként, mint üzenetfalat használni – az írás pedig kép lett. Rendszere a rendszeren kívüliség, munkája a természetes lendület, festése maga pedig korlátlan anyagisága miatt releváns. Frey úr ír – a gyakorlat, Herr Frey frei, Frey úr szabad – a tény.

Rohadt meleg kezd lenni – üzeni 1993-ban. Ez üzenet vagy kép? Az írás alibi a festészethez vagy a festészet könnyíti az írást, mert ha folytatná, talán érdekesebb lenne az üzenet, ami nem is exhibicionista. Inkább vidám, de talán mégsem vidám, hanem kérdéses.

Frey Krisztián igen sokoldalú volt, de mivel nem vette magát komolyan, nem is fektetett arra hangsúlyt, hogy műveltnek vagy sokoldalúnak tekintsék. Gondolatfordulatai – mint ahogy a festményeken az üzenetek – időnként olyannyira meglepők, mélyek és más filozófiák rétegeiből előbányászottak voltak, hogy hallgatósága hanyatt vágódott a meglepetéstől, azután poharazgatott tovább.

 

Hosszú külföldön lét után, az 1990-es évektől visszaköltözött Budapestre, többnyire kisebb formátumú, kalligrafikus papírmunkái születtek, bonyolult, spontán idézetekkel. És aztán jöttek a hangyák… egyre több lett, egyre több szorongás, elbújás az élettől, halálfélelem, és kezdte feszegetni benne a lét értelmét, de akkor már nagyon komolyan. Megszűnt az összekacsintás.

 

Fotók: Bíró Dávid

 

Frey Krisztián Rohadt meleg kezd lenni című kiállítása 2023. január 13-tól február 17-ig tekinthető meg a Einspach Fine Art & Photography Galériában (1054 Budapest, Hold utca 12.).