A Föld belső magja egy túlhevített vasgömb, valamivel kisebb, mint a Hold. Saját ütemében forog, csupán egy kicsit gyorsabban, mint a bolygó többi része. Ám most, a szeizmikus mérések szerint lassulni látszik. Éveken át tartó kutatás eredményeképp már kimondhatók a megosztó eredmények a magról és annak a nap hosszára és a Föld mágneses terére kifejtett hatásáról.

Képzeljünk el a háromezer méterrel a  felszín alatt, a folyékony külső mag belsejében úszó forró, szilárd vasgolyót. A geológusok szerint a belső mag által felszabadított energia mozgásba hozza a külső magban lévő folyadékot, elektromosságot generál, amely mágneses mezőt hoz létre a bolygó körül. Ez a mágneses árnyékolás, mint egy láthatatlan páncélként megvédi a felszínen élő szervezeteket a károsabb kozmikus sugárzástól.
Ám ne essünk kétségbe!

A mag lassulása nem jósol világvégét.

A Pekingi Egyetem kutatói felfigyeltek a mag felgyorsulásának és lelassulásának ciklikusságára, ugyanis az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején ugyanez történt. Tehát egy 70 éves ciklusról lehet szó.

Ám a tanulmány nem dönti el, inkább kiélezi a vitát arról, mire is készül a földben megbúvó titokzatos fémgolyó. (Szinte látom magam előtt a sci-fit, ami ezzel a képpel indít: vöröslő gömb, misztikus izzásban, mint egy gigantikus tojás, amiből ki tudja, mi tör ki, hogy aztán elpusztítsa a várost. Vagy szimplán felrobbanjon, mint egy időzített bomba.)

John Vidale, a Dél-Kaliforniai Egyetem geofizikusa szerint nem is olyan rejtélyes a dolog, csak azért vitatott, mert még nem teljesen ismert előttünk. „Feltehetően ártalmatlan, csak nem kedveljük az olyasmit, amit nem értünk. Pláne, ha alattunk, a föld mélyén rejtőzik”. A köpeny és a kéreg alatt eltemetett mag túl mélyen van ahhoz, hogy közvetlenül láthatóvá váljon, de

a tudósok a földrengések által kiváltott szeizmikus hullámok segítségével következtethetnek arra, hogy mi is zajlik a bolygó belsejében.

A szeizmikus hullámok a kőzet sűrűségétől és hőmérsékletétől függően eltérő sebességgel haladnak, így egyfajta röntgensugárzásként működnek a Föld számára.

„A belső mag a Föld legmélyebb rétege, és relatív forgása az egyik legérdekesebb és legnagyobb kihívást jelentő probléma”– írta egy levelében Xiaodong Song, a Pekingi Egyetem geotudósa. Egy nap hossza ezredmásodpercekkel nőtt az évszázadok során más erők miatt, köztük a Hold vonzása miatt. De a rendkívül pontos atomórák rejtélyes ingadozásokat mértek. Ezek a variációk összhangban lehetnek a mag forgásának változásával, érvel Song. Amikor kiküszöbölik a hold árapály-erőiből adódó előre látható ingadozásokat a naphosszban, akkor olyan változások mutatkoznak meg, amelyek a belső mag forgásának 70 éves oszcillációihoz igazodnak.

Ahogy egyre több adat gyűlt össze, úgy vált egyre bonyolultabbá a kérdés. Elizabeth Day, az Imperial College London geofizikusa így fogalmazott: „Bolygónk felszíne összetett. Logikus hát, hogy a mély is bonyolult.”

Kétségkívül ez nem egy olyan tényező, ami befolyásolja a kenyér árát. A Föld múltjáról, kialakulásáról van szó. Annak a bolygónak létrajöttéről, ahol születtünk, és ahol utódaink élnek majd.

Forrás: The Washington Post, Carolyn Y. Johnson