A második világháború után Japán az amerikaiak kidolgozta alkotmányában a GDP egy százalékára korlátozta a védelmi kiadásokat, és afféle állami pacifizmust írt elő (külső védelmét az USA-val kötött egyezmény alapján az ott tartózkodó amerikai csapatokra bízva). A háború a japánokat a hagyományos harci szellem ellen hangolta, a pacifizmus belső felfogásukká vált. Az 1955 óta kormányzó Liberális Demokrata Pártban nemkülönben. Az USA azonban mindinkább szorgalmazza, hogy kiváló szövetségese NATO-szintre, két százalékra emelje katonai kiadásait (összehasonlításképp: Dél-Korea 2,85, Kína 2, Oroszország 4 százalék).
Az ukrajnai háborút a japánok is a nemzetközi rendszer súlyos megsértésének tartják, de érinti is őket: 1945 óta nincs japán–orosz békeszerződés, a vitatott Kuril-szigeteki halászati megállapodást pedig az oroszok 2022-ben felrúgták. Kína egyre harciasabban érvényesíti érdekeit, vitatott területeket önkényesen foglal el, és hadgyakorlatokat tart Japán közvetlen közelében. Az észak-koreai rakétakísérletek szintén aggodalmakat szülnek.
Abe Sinzó nagy tekintélyű, tavaly meggyilkolt miniszterelnök 2016-ban próbálta az alkotmányt módosítani, de nem járt sikerrel. Most öccse, Kisi Nobuo védelmi miniszter várhatólag eléri, csak a kormánykoalíció kisebbik pártját, a buddhista és hagyományosan pacifista Kómeitót kell meggyőznie. A fukusimai katasztrófa utáni mentésben a japán fegyveres erők példás hősiességgel vettek részt, a közvélemény pedig egyre inkább belátja, szüksége van a katonaságra. Közben Abe nyomán Japán mindent megtesz az indiai–csendes-óceáni térség nyugatbarát szövetségi rendszereinek erősítésére. Egyebek közt sikeresen vonja be a korábban némileg tartózkodó Indiát.
Borítókép: Kongó-típusú, a legkorszerűbb, ballisztikus rakétákkal szembeni védekezésre alkalmas, japán rombolóhajó
