Idén másodjára adhatjuk át az Országút különdíját, amellyel lapunk a balatonfüredi Salvatore Quasimodo Nemzetközi Költőversenyhez csatlakozott.

Több száz vers érkezett az idei, 33. alkalommal kiírt Salvatore Quasimodo Nemzetközi Költőversenyre. A fődíjat Kugler Viktor Pinnokióbőr című költeményével érdemelte ki.

A híres filmszínésznő Párizsban, a lenyűgöző hangú bárd Moszkvában; áthatolhatatlan kerítések közöttük. Éppen negyvenöt éve halt meg Vlagyimir Viszockij. Házassága Marina Vladyval bebizonyította a szabadság s az emberi szellem minden akadályt ledöntő erejét.

Vannak vidékek gyönyörű / tájak ahol a keserű / számban édessé ízesül – Kányádi Sándor sorai olykor úgy jutnak az ember eszébe, ahogyan az immáron évszázadosnál is régibb magyar szétszakítottságba botlik. Komoran és megállíthatatlanul. De megízesülve.

Száz éve született és negyven éve autóbalesetben ment el Kerényi Grácia, a XX. század legnagyobb polonistája, a lengyelek és magyarok közé aranyhidat építő műfordító költőnő.

„Titok az erekcióhoz 90 felett”. Ezt olvasom ma azon a zenei csatornán, amin a múltkor a „Tudod, hogy mikor jön el a halál?” címmel jelentek meg jó tanácsok az elkerülhetetlen vég felismerésével kapcsolatban.

Fiume, Fiume! Ami még mindig a Trianon előtti világot jelenti, a Kaiser und König boldog békeidejét a magyarnak... Hiába szálltak el az évek, hiába nyírt meg a történelem, vissza-visszajárunk. Pedig az „Adriánk” már csak emlék.

Mutogatom a családi képeket, előveszi az övéit. Dédunokák, a kislány nyolcéves, az öccse hat. Az én kis hajas babáim – mondja Marica, és szemébe visszaköltözik a gyerekkoromból ismert fény. Beszélni nem tud velük, mert egy szót sem értenek magyarul.

Azt a szirupos hülyeséget, hogy az embernek csak egy anyja van, én duplán is megcáfolhatom: először, amikor megkaptam anyát, aki volt, és másodszor, amikor elveszítettem, aki lett.

Én vagyok a gyermek, aki a szüleivel maradt. Aki a juhokkal foglalkozik napközben, este pedig a szolgák ruháját foltozza. Aki beszél a kereskedőkkel, orvosért megy, eljár minden ügyben. Én vagyok a másik gyermek, a tékozló fiú testvére.

A vonatember, csak így hívtam, mindig ugyanott ült, ugyanabban az időpontban. Ha nem volt ott, tudtam, hogy nem a jó vonatra és nem a megfelelő időpontban szálltam fel. Amikor először feltűnt, én is feltűntem neki. Próbáltam úgy tenni, mintha természetes lenne, de nem volt az.

Annak ellenére, hogy az utóbbi időben a nyelvészek a nyelvjárások megőrzésének fontosságát hangsúlyozzák, azok a kihalás szélére kerültek.

Izgalmas történelmi regény egy olyan fontos időszakról, amikor a románok éppen egész Magyarországot szerették volna kirabolni. 1919 augusztusában járunk... – Gál vilmossal beszélgettünk Antantmisszió című regényének átdolgozott, bővített kiadásáról.

A Cédrus Művészeti Alapítvány versértelmező pályázatot hirdet.