Harmincvalahány lengyel és magyar író, költő, barát és tanítvány emlékezik meg róla az Emlékkönyv Kerényi Grácia centenáriumára című, a könyvhéten megjelent kötetben.
A szerkesztő tekintet nélkül a politikai hovatartozásra kereste meg Kerényi Grácia hajdani barátait, lengyeleket és magyarokat egyaránt. A paletta igen széles a hajdani SZETA (az 1979 októberében alakult ellenzéki szervezet, a Szegényeket Támogató Alap) szervezőitől kezdve a tihanyi apátig.
Az ókortudós Kerényi Károly lányának életét apjától örökölt Hellasz-kötődése, Auschwitzba hurcolása, majd életének vezérfonala, a lengyel kultúra olthatatlan szeretete és magyarországi közvetítése határozta meg.
Lengyelül Auschwitzban tanult meg lengyel apácáktól és lengyel cigány lányoktól.
A táborból nem a gyűlöletet hozta magával, hanem a lengyelség szeretetét. Tizenkilenc éves volt, amikor egy besúgó jelentése nyomán a Gestapo letartóztatta: bátran kiírta ugyanis az egyetem falára, hogy Le a németekkel. Auschwitzba szállították, majd Svájcba emigrált apja fellármázta a fél világot, így végül a legnagyobb női koncentrációs táborból, Ravensbrückből tizenegy hónap múlva szabadult.
Befejezve magyar–görög–latin szakos tanulmányait, sikertelen
kísérletet tett lengyel tanszék alapítására a pesti egyetemen.
Amikor ő a lengyel irodalom fordítását életcélul tűzte ki, rajta kívül csak Mészáros István ültetett át magyarra lengyel, főleg klasszikus műveket. Kerényi Grácia tankönyvet írt, műfordításainak se szeri, se száma, a hetvenes évekig – amikor egy új fordítógeneráció jelent meg – szinte ő fordított mindent. Élete egyetlen nagy utazás Budapest és Varsó között, a hatvanas-hetvenes években lakást bérelt Varsóban. A lengyel írók, Wiktor Woroszylski, Miron Białoszewski, Julia Hartwig, Artur Międzyrzecki, Włodzimierz Odojewski a sajátjuknak, ahogyan Julia Hartwig írja: a vérüknek tekintették…
A könyvbemutatóra és kerekesztalbeszélgetésre szeretettel várnak minden érdeklődőt
A lengyelektől minden elismerést megkapott, amit lehetett: köztársasági kereszteket, a PEN Club nagydíját… Lengyel honoráriumokból építette fel Zakopánéból hozott rönkházát Dobogókőn. A magyar irodalmat is ő közvetítette a lengyeleknek, a legjobb lengyel költőkkel állíttatta össze a magyar költők antológiáját. Fordított, közvetített a lengyel és a magyar ellenzék között, Lengyelországot is a hazájának tekintette. Egész életében szabadúszó műfordítóként dolgozott, csak élete utolsó hat évében kapott állást az ELTE Lengyel Tanszékén, amikor a lengyel Janusz Bańczerowski lett a tanszékvezető.
Halála után sem feledkeztek meg róla a lengyelek,
amikor filmet készítettek Białoszewskiről, abban Kerényi Grácia is fontos szerepet kapott. Tavaly decemberben posztumusz Szolidaritás-díjat kapott Gdańskban. Itthon azonban soha nem kapott elismerést, sőt, a hatalom ahol tudta, gáncsolta. Évekig belügyi jelentések készültek róla, sőt, a magyar belügy kérésére a lengyel belügy is megfigyelte…
Hajdani óbudai lakhelyén a lengyelbarát polgármester, Bús Balázs azonban 2009-ben emléktáblát állíttatott neki, majd díszpolgárságot kapott, sőt teret is elneveztek róla. A mai Óbuda segítette 2025 tavaszán a róla szóló emlékkönyv megjelenését. Születésnapja centenáriuma alkalmából szeptember 8-án az Óbudai Társaskör estet rendez, szeptember első felében pedig kerekasztal-beszélgetést munkásságáról, hogy életműve példaképül álljon előttünk.
A nyitókép hátterében egy varsói látkép, 1977-ből. Fortepan / Erky-Nagy Tibor
