Nemigen volt sikeresebb prózaírói pályaindulás az elmúlt évtizedben – úgy a szakma, mint a közönség elismerését tekintve – Kötter Tamásénál.

Rajonganak az olvasók egy amerikai kisváros öreg lelkészének visszaemlékezéseit tartalmazó regényért.

A politikai gondolkodás praktikus tevékenység, amelyet cselekedni akaró politikusok művelnek.

A műemlékállományunk kiemelkedően értékes részét adó barokk freskókról nagyszabású kötet jelent meg 2019-ben az MMA Kiadó gondozásában.

Régi hiányt pótol a jeles zenekutató tanulmánykötete, amikor Bartók 1936-os anatóliai gyűjtésének körülményeit a szélesebb közönség elé tárja.

A Kolozsvári Állami Magyar Színház otthonunkban sem hagyott cserben bennünket: Facebook-oldalukon pénteken A buszmegálló, szombaton a Kövekkel a zsebében című előadást láthattuk. Az utóbbit Marie Jones írta, aki több színdarab és forgatókönyv után ezzel a művével vált ismertté.

Mire készülődhet a költő a negyvenes évei végén? Zsille Gábor hatodik verseskötetének címe láttán okkal merül fel az olvasóban: meddig látni előre, s meddig hátra a közmondásos B oldalról, ahonnan – ismét közmondásosan – messze már az indulás lendülete, de messze még a révbe érés nyugalma, biztonsága?

Populáris vagy magas irodalom-e a detektívtörténet? Mármint magas szépirodalom-e, és ha igen, mitől az? Ha a műfajt megteremtő E. A. Poe vagy Nat Roid (Tandori) detektívtörténetei igen, akkor Hász Róberté?

Az Antall József és az 1989–1990. évi rendszerváltozás emlékévének  zárásaként került tavaly karácsony előtt a könyvesboltokba Kónya Imre könyve. A politikustárs, az MDF volt frakcióvezetője, majd a Boross-kormány belügyminisztere nagy szeretettel és mesélőkedvvel írt személyes beszámolója a kommunista diktatúra utáni korszak első szabadon választott miniszterelnökéről éppúgy szól a fiataloknak, mint a visszaemlékezőknek. Megjeleníti előttünk a személyt és az igazi homo politicust, aki nem fél a vitáktól, sőt van olyan nagyvonalú, hogy még közeli munkatársai közé is választ olyanokat, akikkel korábban komoly szakmai vagy politikai nézetkülönbségei voltak.

A marosvásárhelyi színes színházi élet markáns szereplője, a Yorick Stúdió ebben az évadban a migráció témáját járja körül. A Kultúraközi párbeszéd a kortárs dráma tükrében elnevezésű projekt keretében Sebestyén Aba, a Yorick Stúdió vezetője erdélyi szerzőket, saját bevallása szerint tudatosan két nőt kért fel a szövegírásra: a brassói, szász származású Elise Wilket és a marosvásárhelyi, Berlinben élő Kincses Rékát. Wilk román nyelvű, Dispariții (Eltűnések) című dramatikus textusát Albert Mária fordította le magyarra. Erre épül a Sebestyén Aba rendezte Eltűntek című produkció, amely a képi és a zenei eszközökkel is hangsúlyosan élő, a nézőt magával ragadó színpadi esemény.