Munka és gondoskodás gesztusait vizsgálja Eleonora Agostini olasz fotográfus a vendéglátás világán keresztül. A projekt főszereplője a fotográfus édesanyja, aki régóta pincérnőként dolgozik a család saját éttermében.

Tizenegy alkotó egyéni módon értelmezi, s különbözőképpen fejezi ki a repetícióhoz fűződő sajátos viszonyát. A műfajilag sokszínű tárlat izgalmas válogatást nyújt, a kiállított munkák és alkotók pedig lakóhelyük szerint is kapcsolódnak egymáshoz, hiszen valamennyien Budapest XII. kerületének művészei.

Egész életében szenvedélyes kapcsolatot ápolt a természettel. Műveiben nem csupán a fényt és a színeket igyekezett megragadni, hanem azt a pillanatnyi érzést is, amelyet a természet látványa keltett benne. A pipacs, e vadon növő egyszerű virág különösen közel állt a szívéhez.

Tolnay Imre művészete egyszerre absztrakt és figuratív, transzcendens, ugyanakkor realisztikus, geometrikus, mégis gesztus jellegű. Jellemző rá az organikus formák használata, s a szimbólumgazdagság és a töredékességükben kiteljesedő struktúrák használata. A Műcsarnokban látható Térgesztusok című kiállítása kapcsán beszélgettünk.

A vásárok királya, az Art Basel az egyik legrégibb (1970), több mint félszázados múlttal rendelkező a modern és a kortárs művészetet képviselő művészeti vásár, mely nemcsak népes (289 galéria), hanem megjelenést illetően is széles spektrumot képvisel.

Édouard Manet (1832–1883) jómódú családban született. Apja az Igazságügyi Minisztérium tisztviselője, anyja egy diplomata leánya volt. Az École des Beaux-Arts mellett laktak, ám a rangos festőiskola közelsége ellenére az apa művészetek iránt érdeklődő fiát eltanácsolta a festészettől.

Szolnokot először a garamszentbenedeki apátság 1075-ből való alapítólevele említi. Az évforduló jegyében számos program szerveződik a településen. A Szolnoki Művésztelep jelenlegi törzstagjainak és alkotói körének legújabb csoportos kiállítása is Szolnok kilencszázötven éves jubileumának alkalmából nyílt. 

Zaklatott, mégis lírai és csendes, energiát sugárzó képek között járhat a néző Balla Attila kiállításán. Évtizedek óta impulzív, gesztusos, nagyméretű festményeit készíti a Csongrád melletti műteremházban elvonultan élő művész. 

Két derék polgár Dunaharasztiban magukhoz illő gesztusát választotta a lokálpatriotizmusnak: 2011-ben művésztelepet szerveztek a város vezetőinek készséges támogatásával. Lehel Endre és Volker Schwarz jelentős alkotóművészi, festői munkásságukkal korábban is részt vettek városuk művészeti programjaiban, nagyobb szakmai bemutatókon, egyéni kiállításokon.

Visszatérő álmaink között gyakori a lebegés. Ilyenkor felemelkedünk a talajtól, ide-oda ringatózunk. Szabadnak, könnyednek érezzük magunkat, mint az űrhajós, aki Földünket elhagyva kerül a súlytalanság állapotába. A Faur Zsófi Galéria új, csoportos tárlatának címében is szerepel a súlytalanság szó, de természetesen nem az űrbéli állapotra vonatkozóan.

A Londonban élő és alkotó Bozó Szabolcs munkájával már találkozhatott a hazai közönség. Még 2023-ban a Ludwig Múzeumban A cukiság faktor című csoportos tárlat résztvevői között szerepelt.

„Na még egyszer, kezdjük elölről!” – hangzik el nemegyszer Gilly Tamástól munka közben. Most én is így jártam, amikor ennek a szövegnek a megírásához fogtam. Úgyhogy elkezdtem, még egyszer, elölről.

A XIX. századi francia impresszionizmus egyik legtehetségesebb, ám kevéssé ismert női festője Marie Bracquemond (1840–1916). Művészete a fény és a szín játékát, a mindennapi élet bensőséges pillanatainak megörökítését és a természetes ábrázolás iránti elkötelezettséget hordozza magán.

Budapesten utoljára 1997-ben lehetett látni az MS mesternek tulajdonított egykori selmecbányai főoltár csaknem összes fennmaradt táblaképét – a hontszentantali templomban őrzött Jézus születése kép akkor végül nem érkezett meg – a Magyar Nemzeti Galéria kiállításán, amelynek apropóját a Vizitáció hosszas restaurálásának befejezése adta.

Képei nélkülöznek minden szépséget, érzékiséget, sőt, sokszor kifejezetten csúnyák, suták és esetlenek. Mégis a világ legértékesebb vásznai között szerepelnek, így érdemes őket újból és újból felfedezni.

Úgy viszonyul képeinek témáihoz, hogy az alkotás folyamata érdekes játék, az elemeknek szabad, izgalmas kapcsolódása, egymásra hatása, fedése legyen. A tiszta színek, vastag vonalak, kréták használata, a firkálás, satírozás vizuális nyelvének mindig a részét képezték. Szabó Lobot Balázzsal beszélgettem.

Szüntelen választási kényszerhez vezet a bennünk rejlő bináris kód életünk minden területén, a pártpolitikai preferenciáktól kezdve a párválasztáson át az esztétikai kérdésekig.

Rogi André, a Budapesten született fotóművésznő a párizsi avantgárd egyik különleges hangú alkotója volt. Korai éveiben férje, André Kertész mellett ismerkedett meg a fotográfiával, majd olyan alkotók közegében dolgozott, mint Dora Maar, Brassaï, Henri Cartier-Bresson vagy Man Ray.

A nyári utazások során talán a művészeti szakma is jobban kimozdul a budapesti közegből, úgyhogy nem maradnak kulturális, művészeti programok nélkül. Ha nyugatnak indulnak, semmiképp sem szabad kihagyniuk Szombathelyet, ahol a júniusban szokásos négynapos Bloomsday Fesztivállal vette kezdetét a nagy nyári programsorozat. 

Abban az időszakban, amikor a művészeti, művészettörténeti oktatás platformjai fájón megfogyatkoztak, a kortárs művészet befogadását segítő módszertani kiállítás, a GYIK művészetre nevelő, hiánypótló, interaktív tárlata nagyban támogatja a pedagógusok munkáját is.

A nyár ma már ritkán szól a gondtalan szabadságról. Sokkal inkább túlszervezett élménycsomagként lehetne jellemezni, ahol a pihenést is teljesítményként éljük meg. 

Magyarország első nemzetközi építészeti fesztiválja az EDGE Architecture Festival Budapest (EDGE Fest), amelyet az Építészfórum szervez 2025. július 3–4. között a Dürer Kertben. A fesztivál célja, hogy progresszív, előremutató építészeti témákat mutasson be globális és regionális kontextusban.

Mi történik, amikor kilépünk az állandó önreflexióból, és megszűnik az "én" kontrollja a pillanat felett? Az Önfeledés című kiállítás Nagy Marcell legújabb festménysorozatát mutatja be, amely az elmélyülés, az elveszés és a belső feloldódás tapasztalatait kutatja.