Vajda Lajos (1908–1940) a XX. századi magyar művészet egyik legjelentősebb alkotója. Rövid, alig két évtizedes alkotói életpályáját a 2023-ban újra megnyílt Vajda Múzeum eddig négy kiállításon keresztül mutatta be Szabó Noémi kurátor rendezéseiben. Az első tárlat, a Vajda, a próféta kivételével más művészek munkáival dialógust alkotva jelentek meg Vajda művei. A Vajda Lajos Szentendréje – Vajda motívumvilágának nyomában egyrészt a két barát, Korniss Dezső és Bálint Endre műveivel párhuzamba állítva mutatta be a szentendrei mester alkotásait.

Vajda és a posztmodern

 

Másrészt a bábu motívum vándorlásában azt az utat követték nyomon, miként éltek tovább a szentendrei alkotók (Aknay János, Barcsay Jenő, Deim Pál, efZámbó István) munkáiban Vajda ikonjainak bábuvá egyszerűsített alakjai. A Tornyok, arcok, maszkok című tárlaton a három témakört Vajda életét, művészetét meghatározó három szellemi alkotótárs visszaemlékezései segítettek megvilágítani: a feleség és a hagyaték őrzője, Vajda Júlia, a barát Bálint Endre, végül Vajda egyik első méltatója, a művészetteoretikus Kállai Ernő. Emellett Horváth Dániel és Gerhes Gábor 2018-ban készült Vajda világok között című látványos vizuális megoldású videóinstallációján keresztül nyerhettünk betekintést Vajda képi gondolkodásmódjába. A mostani tárlat, a Vajda és a posztmodern pedig négy kortárs alkotó műveivel állítja párhuzamba Vajda művészetét.

Csendélet patkó alakú asztallal
 

 

A portréfestő Birkás Ákos Fej című festményét Vajda figurális alkotásaira reflektálva, annak egyik ikonos arcképével állították párba a kiállításon, az ikonos képek bábszerűvé leegyszerűsített figuráiból kiindulva. Birkás a nyolcvanas években fordult vissza a festészethez emblematikus Fej portrésorozatával, ahol a kezdeti tömörített, ovál formára és háttérre redukált képmezőt fokozatosan bontották meg és tették nyitottá a csúsztatások és átfedések, de mindvégig megmaradt az erős stilizáltság és a monokromitás igénye, amely Vajda figurális művészetének is alapvonása.      

 
El Kazovszkij szinte kisajátította Vajdát, mikor a szentendrei mester Tányéros csendélet madárral című ceruzarajzát képregénye háttereként használta fel. A Vajda-lapokon El Kazovszkij leuralta az előképet. Egyrészt azzal, hogy személyes elbeszélésének színpadává alakította át Vajda rajzát, privát univerzuma szereplőivel benépesítve azt. Miáltal a tömegkultúra termékeként ismert képregényt El Kazovszkijnak sikerült a saját művészetéhez idomítania, „elbeszélhetővé téve a vágy alanyának és tárgyainak pozícióját. A kép színtere, kvázi színházzá alakult át.” Másrészt a légies vonalak alkotta ceruzarajzot színes filctollal felülírva, El Kazovszkij majdhogynem radikálisan tüntette el Vajda művét.
Óriás tájmaszk
 
 

Kovács Péter érzékeny, gesztusalapú drámai rajzművészete Vajda kései szénrajzaival rokonítható. A Szem gyökerekkel című munkához hasonlóan Kovács Lény (Féreg) című művén is a fullasztó légüres tér tágas semmijében koncentrálódik a figura, a felismerhetetlenség talányába burkolódzó, absztrakt vonalakból felépülő test.   

Vajda franciaországi montázsaihoz hasonlóan Szemző Zsófia is régi fotókat felhasználva alkotja meg monumentális kollázsait. Így kerülhetett egymás mellé Szemző Mindenki vizet iszik című szitanyomata Vajda Kínai kivégzés című munkájával. Nemcsak a montázstechnika, hanem a társadalomtudományi érdeklődés és a mágikus gondolkodás iránti vonzódás is kapocs a művészetükben. Az antropológiai szemléletmód erős szociális érzékenységgel párosul ezeken a munkákon, aminek forrása Vajdánál az orosz filmművészetben, Szemzőnél a posztmodern környezet- és társadalomkritikus elméletekben gyökerezik.

 

A kiállítás másik egysége viszont kronologikus módon vezet végig Vajda művészi alkotóútján, hat csomópontra osztva a másfél évtizednyi, 1924–1940 közötti időszakot. Miközben minden korszakból jelentős, tipikus munkákat villant fel, bepillantást enged a gazdag és sokszínű alkotói pályába. És most is van egy különlegesség, amely nemrég került csak a Ferenczy Múzeum Centrum tulajdonába. A Tour de France címet viselő kollázs Vajda atipikus, félkész munkája, amelynek témáját a neves kerékpárverseny ihletette. A mű alapja egy Dél- Franciaországot ábrázoló Michelin-térkép hátoldala, amelyre versenykerékpárt rajzolt Vajda.

Tányéros csendélet madárral
 

 

A bicikli első kerekeire ragasztott fotómontázs a verseny örömteli, eufórikus pillanatait idézi fel, míg a hátsó keréken a versenyzők bukásával a Tour de France árnyoldalát mutatja be. Így bár látszólag atipikus ez a mű Vajda pályáján, tágabban értelmezve mégis itt is megjelenik a társadalmi, filozófiai mondanivaló: a világ győztesekre és vesztesekre osztása, a sors forgandósága, az ember társadalmi, környezeti kiszolgáltatottsága. A műtárgy annak a Wendl Istvánnak a leszármazottjai révén került a múzeum birtokába, aki egykor a Pacsirta vendéglő tulajdonosa volt. Szabó Noémi kurátor feltételezése szerint a tüdőbeteg Vajda utolsó János kórházi kezelése idején lehetett gyakori vendége a Kútvölgy úti kisvendéglőnek, és talán fizetség gyanánt, talán barátsága jeléül adhatta a félkész kollázst a tulajdonosának.  

 

Szervesen egymásra épülve járta körül a négy kiállítás – valamennyinek Szabó Noémi volt a kurátora – Vajda művészetét és mutatta be szerteágazó hatását, amely saját kortársaitól (Korniss Dezső, Bálint Endre), az Európai Iskola alkotóközösségén keresztül a mai művészgenerációkig mind a mai napig elevenen érzékelhető.  

 

Fotók: Deim Balázs FMC

 

A Vajda és a posztmodern című kiállítás 2027. január 3-ig tekinthető meg a Ferenczy Múzeum Centrum – Vajda Lajos Emlékmúzeumban (2000 Szentendre, Hunyadi utca 1.).