Merre tart ma egy kortárs művészeti intézmény? Sipos Tündével beszélgettünk intézményépítésről, a HAB jelenlegi küldetéséről, a hazai kortárs művészeti közeg kihívásairól és változásairól, valamint az intézmény hosszú távú terveiről és jövőbeli kulturális víziójáról.
Kiállításszervezés, rezidenciaprogram, hiánypótló szakmai ösztöndíjak, gyűjteménykezelés, alkotó- és grafikai műhely – többek között ezen funkciók mentén működik a hazai kortárs művészeti színtér egyik legsokszínűbb intézménye, a HAB.
Podcastbeszélgetésünkben mindezek mellett Sipos Tünde szakmai ambícióiról, és érdeklődési területének legfontosabb témájáról: a művész szülők helyzetéről is képet kaphatunk.
Góra Orsolya legújabb tárlata az igen beszédes Valóság-Szekvenciák címet kapta. Marcel Proust gondolata szerint a felfedezés igazi varázsa nem abból áll, hogy új helyeket ismerünk meg, hanem hogy más szemmel nézünk a régiekre. Ez a kiállítás is erről szól: nem arról, hogy mit látunk, hanem arról, hogy hogyan látunk rá arra, amit már ismerni vélünk.
Első alkalommal mutatkozik be Svájc határain kívül az alpesi ország egyik legjelentősebb magángyűjteménye. A Christoph Blocher által az elmúlt évtizedek során létrehozott kollekció átfogó képet nyújt a svájci képzőművészet alakulásáról a realizmustól a szimbolizmuson át az expresszionizmusig.
Tárlat mutatja be a pozsonyi Art Fond gyűjteményét, amelyben a késő modernizmus neoavantgárd stratégiái ma is meghatározók. A neoavantgárd itt nem zárt történeti jelenségként mutatkozik meg, hanem a kortárs művészeti gyakorlatban folyamatosan újjáéledő, kitartó ellenállás, kritikai gondolkodás és polgári felelősségvállalás formájaként.