Ha az előadások között keresgél, egy átlagos nézőnek is az lehet a benyomása, hogy a színházakban – ellentétben a filmmel és az irodalommal – viszonylag ritkán jelennek meg kortárs történetek. Úgy tűnik, a társulatok többsége ragaszkodik a már bevált művekhez, folyton ugyanazok a darabok kerülnek újabb és újabb előadásokban műsorra. Csak kevesekben él a repertoár megújításának szándéka, és alig akad színház, amely arra vállalkozik, hogy újonnan született kortárs darabokat mutasson be (vagy újból műsorra tűzze az elmúlt években született maradandó alkotásokat).

Pályája kezdetén három év alatt tíz filmben játszott, egy ország rajongott Az aranyember Tímeáját vagy Szabó István első nagyjátékfilmjének, az Álmodozások korának Éváját játszó Béres Ilonáért. A Nemzet Művésze címmel kitüntetett színésznő azt mondja: éppúgy szerette a megátalkodott karaktereket, mint a pályája elején játszott elbűvölő női szerepeket. Másfél éve jelent meg kedvenc verseiből válogatott lemeze, amely sokat elárul habitusáról, világlátásáról. Egyelőre nem játszik, de ha megérik benne a vágy, és erő is lesz hozzá, ismét színpadra áll.

Interjú Kaposi József egyetemi docenssel, a 2012-es Nemzeti Alaptanterv Bizottság elnökével, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet volt főigazgatójával