– A Young Academy of Europe toborzásért felelős alelnökeként hogyan látja az európai színtéren a fiatal magyar kutatók érdekképviseletét?

– A YAE Európa-szerte jelenleg 155 aktív tagot és 97 alumnust tudhat tagjai között, ebből tíz magyart. Ez nem rossz arány. Konkrét siker, hogy a tavalyi COVID-19-cel kapcsolatos YAE webinaron Röst Gergely matematikus is előadott. Az új tagok toborzásáért felelős alelnökként a YAE vezetőségében az a feladatom, hogy az elnökkel együtt helyi tanácsadó szervezetek, nemzeti fiatal akadémiák vagy egyének ajánlásaira támaszkodva megkeressük azokat az ígéretes, tehetséges fiatal kutatókat, akik potenciálisan új tagok lehetnek a YAE-ben; valamint népszerűsítsük a szervezetet, különösen olyan országokban, ahonnan kevés tagunk van. A kelet- és közép-európai régió jellemzően alulreprezentált, így célunk az is, hogy – részben a most alakult Academia Europaea Budapesti Tudásközponttal közösen – megpróbáljuk növelni a régióból érkező tagok számát mindkét nemzetközi szervezetben.

– A szakma és a kutatók körében mekkora elismertséggel bír ez a transznacionális szervezet?

– A YAE tudománypolitikával kapcsolatos munkájának jelentőségét és hatását érzékelteti, hogy egyik alapító tagját és korábbi elnökét, Nicole Grobert 2020-ban az Európai Bizottság hétfős főtanácsadói testületének tagjává, sőt elnökévé választották. Egy kilencéves múltra visszatekintő szervezet esetében érthetően irreális elvárni, hogy akkora ismertsége és elismertsége legyen, mint egy több száz éves tudományos akadémiának. Ugyanakkor az a tény, hogy idősebb, nemzetközi hírű tudósok szívesen segítenek és adják át tapasztalataikat a fiataloknak, arra utal, hogy a nagy szakismerettel rendelkező kutatók is megbecsülik azokat a tehetséges fiatalokat, akik tudománypolitikai kérdésekkel foglalkoznak.

– Mennyire aktívak korunk tudósai a tudománypolitika terén?

– Közülük kevesen vállalják aktívan az ilyen jellegű feladatokat, és ez nem csak a YAE-ra, hanem magyar megfelelőjére, a Fiatal Kutatók Akadémiájára (FKA) is jellemző. Ennek egyik oka, hogy rendkívül magas a bemeneti követelmény: egyrészt fontos a szakmai kiválóság, az, hogy európai színtéren is elismerjék a kutatót, másrészt, hogy legyen affinitása a tudománypolitikához, az érdekképviselethez, az ismeretterjesztéshez és legyen erős belső motivációja, hogy időt és energiát áldozzon erre a tevékenységre is. Ebben a korosztályban még igen nagy a verseny, így sokan elsősorban tudományos tevékenységükre összpontosítják minden energiájukat. Kevesen vagyunk, akik vállaljuk a közösség szolgálatát és ezzel egyúttal áldozatot is hozunk – én sem cikkeket írok most, amivel azonban saját kutatói karrieremet gyengítem. Amikor elfogadtam a feladatot, személyes kutatói tapasztalataim motiváltak és az a meggyőződésem, hogy vannak dolgok, amelyeken változtatni kellene, elsősorban az utánunk jövő generációkért.

– A versenyszférában nap mint nap hallani a panaszt, hogy nincs kinek továbbadni a stafétát. A generációváltás és fiatalítás sürgető probléma a tudományos életben is?

– A generációváltás nehéz kérdés és fontos probléma a kutatói szférában és a felsőoktatásban is. Az MTA Lendület Programját éppen erre vezették be nagy sikerrel 2009-ben. Fiatal kutatónak addig „könnyű” lenni, amíg PhD-hallgatóként vagy egy kutatócsoportban a vezető keze alatt beosztott kutatóként dolgozik. Általában 35-45 éves kor körül érkezik el az az idő, amikor eldől, hogy valaki ezután is beosztott kutató lesz-e, aki nem tud önállóan pályázni, nem a saját témáján dolgozik, nem a saját csoportját építi, hanem továbbra is egy vezető kutató irányításával munkálkodik – egyébként ez is teljesen jó státus, csak sokkal kisebb az anyagi és erkölcsi elismertsége –, vagy vezető kutató válik belőle, akire mint utánpótlásra és a jövő vezető kutatójára lehet tekinteni. Ez az időszak kritikus abból a szempontból is, hogy a nők a pályán maradnak-e. A tapasztalat az, hogy a nők nagy része a beosztott pozíciót választja, vagy elhagyja a pályát, ami nagy veszteség. Erre egyébként Freund Tamás is felhívta a figyelmet az MTA Nők a Kutatói Életpályán Bizottság nyitóülésén. Az MTA elnöke elmondta, hogy véleménye szerint a legnagyobb probléma a kutatónők önálló csoportvezetővé válásával van, ami gyakran egybeesik a gyermekvállalás időszakával. Szükséges lenne megérteni az ebből fakadó nehézségeket, és itt kellene segítő módon beleavatkozni a rendszerbe.

– A YAE hazai „kistestvérének” számító Fiatal Kutatók Akadémiájának is alapító tagja. A 2019-ben létrejött szervezet mennyire vált elfogadottá ez alatt a rövid idő alatt?

– Lassan haladunk, de már így is fel tudunk mutatni jelentős eredményeket az FKA-val. Alakulásunk előtt átfogó felmérést készítettünk a hazai fiatal kutatók helyzetéről. A TUDOSZ szakszervezetének közbenjárásával elértük, hogy a Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj pályázásakor a GYES-t igénybe vevő kutatók korhatárkedvezményt kaphassanak. Általános irányelveket és ajánlásokat fogalmaztunk meg a hazai pályázatok kiírói számára a pályázatok kiírásával, bírálati folyamatával és értékelésével kapcsolatban, és tárgyaltunk ezekről a kérdésekről az MTA Doktori Tanácsával is. Ajánlásaink tavaly nyáron cikk formájában is megjelentek, melynek hatására a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) megkeresett bennünket, hogy fiatal kutatói szemmel nézzük át az Országos Tudományos Kutatási Alapprogram (OTKA) pályázati kiírásait, és egyeztessünk észrevételeinkről. Tudománykommunikációs workshopokat, nyilvános fórumokat és információs napokat szerveztünk; utóbbiakon a fontosabb hazai kutatási pályázatokkal, illetve az MTA doktora cím megszerzésével kapcsolatos előadások után a fiatal kutatók kérdezhettek is a döntéshozóktól. Több esetben az érdeklődés olyan nagy volt, hogy rövid idő alatt betelt az online rendszer által biztosított több száz fős létszám, így egyik programunkat meg is kellett ismételni. Ezeknek az eseményeknek legfontosabb hozadéka, hogy a fiatal kutatók felmerülő kérdéseikre közvetlenül kaphatnak választ a döntéshozóktól.

Az MTA-nál elért sikereink között említhetem, hogy az új vezetés alatt többedmagammal bekerültünk olyan tudományos, valamint elnökségi és elnöki bizottságokba is, mint például a Tudományértékelési Bizottság, ahol fontos pályázatok és elismerések, többek között a Bolyai Ösztöndíj vagy az Akadémiai Ifjúsági Díj kapcsán születnek döntések. Részt vettünk a World Science Forumon, az Academia Europaea Budapesti Tudásközpontjában pedig minden tematikus missziónak junior társelnököt is választottak. Ez arra utal, hogy javul a fiatal kutatók érdekképviselete az MTA-n belül is, véleményünkre és kezdeményezéseinkre pedig nyitott a hazai és nemzetközi tudományos közélet és a döntéshozók is.