Egy évvel ezelőtt, 2019. augusztus 29-én hunyt el Kocsár Miklós, a Bartók utáni zeneszerzés egyik meghatározó alakja, és azon kevés kortárs magyar alkotó egyike, akinek művei a nemzetközi zenei életben ismertek. Különösen kórusműveit játsszák, hangvételük egyéni és dallamképzésük szorosan kötődik a magyar nyelv hangsúlyrendszeréhez.

Katona József saját költségén adta ki a Bánk bánt 1820-ban. Kulin Ferenc irodalomtörténésszel, a téma kutatójával arról beszélgettünk, aktuális-e még ez a kétszáz éves irodalmi mű, hiszen hazai előképei és a vele egy időben keletkezett drámák már feledésbe merültek.

2020. július 18-án élő közvetítésben Aleksandra Hortensja Dąbek játéka hallhattuk a varsói Chopin Intézet YouTube-csatornáján.

A Magyar zeneszerzők sorozat negyvenegyedik részeként jelent meg Mikusi Balázs Robert Volkmann című kismonográfiája a Budapest Music Center kiadásában. A sorozat és a kiadvány címe közti ellentét – egy idegen nevű személyt aposztrofál magyar komponistaként – Volkmann életének és életművének egyik érdekes vonására hívja fel a figyelmet. A német műveltségű, Szászországból Pestre költözött muzsikus mindvégig megmaradt németnek, sosem tanult meg magyarul, zenei stílusát tekintve Schubert, Mendelssohn és Schumann örökösének számított. Felmerül tehát a kérdés: miért nevezhetjük magyar zeneszerzőnek, és miként kerülhetett be a hazai komponistákról szóló sorozatba?