A könyv értékét az innovatív gazdaságpolitikai szemlélet, a dinamikus, fenntartható modell és az új intézményrendszer bemutatása jelenti, amelyek optimális válaszokat adtak a 2008–2009. évi nemzetközi pénzügyi és gazdasági válság kihívásaira.
Matolcsy György egyik korábbi kötetében az 1990–2010 közötti két évtizedet elhibázott, kudarcos gazdaságtörténeti szakaszként jellemezte. Az „egyensúly vagy növekedés” dilemmája már az 1960-as évek elejétől változó súllyal, de időről időre felbukkant: a gazdasági növekedés rontotta a külkereskedelmi és a költségvetési egyenleget, a válaszként tett kormányzati kiigazító lépések viszont lassították vagy megszüntették a növekedést. Hol az egyensúlyi mutatók alakultak kedvezőtlenül a gazdasági növekedés szerkezete miatt, hol a növekedést mérsékelte az egyensúly helyreállításának követelménye. Különösen nehéznek bizonyult a 2002 és 2010 közötti időszak, amikor Magyarország a régió éllovasából sereghajtóvá vált.
Sikeres felzárkózás
Ennek a hibás gyakorlatnak meghaladására a 2007–2009. évi nemzetközi pénzügyi és gazdasági válság hatásai kényszerítették az országot, amihez a 2010. évi politikai fordulat teremtette meg a lehetőséget. Ez a fordulat olyannyira mindenre kiterjedő és eredményes volt, hogy az MNB gondozásában 2020-ban megjelent, az ország gazdaságtörténetét tárgyaló kiadvány joggal nevezi az elmúlt tíz évet a Trianon utáni száz esztendő legsikeresebb évtizedének.
Az Egyensúly és növekedés második, bővített kiadása bemutatja, hogy a magyar GDP 2019-re – tíz év alatt – 8,2 százalékponttal került közelebb az EU-27 átlagos fejlettségi szintjéhez. Ezzel jóval megelőztük Görögországot, és Lengyelországot, valamint Szlovákiát ismét magunk mögé utasítottuk. A tavaly megjelent kötet értelemszerűen nem tartalmazhatja a 2020. évi adatokat, amelyek szerint 2020-ban folytatódott Magyarország felzárkózása, elérve az EU-átlag 74,4 százalékát, bár több kelet-közép-európai országban a hazainál nagyobb mértékű volt az előrelépés.
A szerző indokoltan hangsúlyozza, hogy Magyarország teljesítménye az elmúlt évtizedben kiemelkedik az EU gazdaságai közül, ami a gazdasági felzárkózás mögött több téren bekövetkezett minőségi fordulatnak köszönhető.
A foglalkoztatási ráta az EU-27 tagországában legrosszabb helyezést jelentő ötvenöt százalékról hetven százalék felé emelkedett, a munkanélküliségi ráta négy százalék alá süllyedt,
amivel Magyarország megközelítette a teljes foglalkoztatást. A beruházási ráta 20,1 százalékról 27,1 százalékra emelkedett, a beruházások pedig 2018–2019-ben a gazdasági növekedés majd háromnegyedét adták.
Az államadósság az évtized során tizenöt százalékponttal csökkent, amivel az ország a négy legjobb uniós teljesítmény közé került. A GDP-arányos államháztartási hiány végig három százalék alatt maradt, s ezzel megszűnhetett a 2013 óta zajló túlzottdeficit-eljárás. A folyó fizetési mérleg 2010–2018 között a 0+ tartományban volt, s ezzel kiléptünk a korábbi hosszú ikerdeficites szakaszból. A lakosság által felvett svájcifrank-hitelek forintra váltásával, a három százalék alatti költségvetési hiánnyal, a csökkenő államadóssággal és a 0+ körüli fizetési mérleggel kitörtünk a világgazdaság tíz legsebezhetőbb országának csoportjából.
Ezen eredmények alapján állapítja meg Matolcsy György, hogy a vizsgált időszakban Magyarország felzárkózott a régióhoz, sőt számos téren a régió élére került. Joggal szerepel tehát a könyv alcímeként, hogy az ország „sereghajtó”-ból újra „éllovas” lett.
Trendfordulatok
Ezt a felzárkózást és stabilizációt Magyarország úgy tudta elérni, hogy a kormányzati cél nem egyszerűen a pénzügyi egyensúly rövid távú helyreállítása, hanem a korábbi megszorítások helyett mélyreható strukturális reformok elindítása volt. Az új értékrendet követő gazdaságpolitika nagymértékben épített nem hagyományos, innovatív eszközökre.
A sikerek feltételeit és hajtóerőit a szerző sokoldalú elemzésekkel mutatja be. Közülük kiemelkedően fontos az a felismerés, hogy
2010-ben a kormányzó pártok a munkát és
a munkahelyteremtést (egymillió új munkahely) tették a gazdaság újjászervezésének alapjává.
Ezzel vált lehetővé, hogy a 2010–2019 közötti időszakban gazdaságpolitikai és pénzpolitikai fordulatok sora valósuljon meg.
A foglalkoztatás 3,8 millióról 4,6 millió főre nőtt, a költségvetési hiány a GDP 4,4 százalékáról 2,1 százalékra mérséklődött, a bruttó államadósság 80,2 százalékról 65,5 százalékra csökkent. Az elhúzódó recesszió után a GDP ismételten növekedésnek indult, 1,1 százalékról 4,6 százalékra; két százalékkal meghaladva az EU átlagának növekedési ütemét. Az alapkamat 6 százalékról 0,9 százalékra mérséklődött, közben a Magyar Nemzeti Bank 2017–2019 között szinte minden egyes hónapban teljesítette inflációs célját. A jegybank hazahozta és tízszeresére emelte az aranytartalékot (majd 2021-ben ismét megháromszorozta azt).
A Növekedési Hitelprogram (NHP) 2013. évi bevezetése két számjegyű növekedési pályára állította a kkv-k hitelállományát. A koronavírus okozta válság kezelésére az MNB a bankrendszernek többletlikviditást adott, kezdeményezte a hitel- és törlesztési moratóriumot, emelte a devizatartalékokat, kibővítette és újraindította az NHP-t, folyamatosan stabilizálta az állampapírpiacot, és forrással segítette a beruházás-központú növekedési fordulatot.
Az új gazdaságpolitika másik fontos feltétele, hogy
megszorítások nélkül, tehát nem a kiadások csökkentésével, hanem a bevételek növelésével jöjjön létre a költségvetési egyensúly.
A bevételnövekedést a foglalkoztatás ösztönzésével, a közteherviselés szélesítésével és a gazdaság fehérítésével érték el, ami a kulcsterületeken az adók csökkentését is lehetővé tette. Az adórendszer súlypontjának áthelyezése a munkát terhelő adókról a forgalmi adókra ösztönözte a munkavállalást, és csökkentette az egész adórendszer torzító hatását. Az új adórendszer meghatározó szerepet játszott a költségvetési pozíció helyreállításában, valamint a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás ösztönzésében.
Reformok
Az elmúlt évtized jelentős sikere a hatékony strukturális reformok megvalósítása volt. Számuk a vizsgált időszakban elérte az ötvenet. Magyarország a sikeres országok tapasztalatát követve – miszerint a közöttük fennálló szinergiák kihasználása érdekében a reformokat mielőbb és koncentráltan kell bevezetni –, 2013 végéig negyvenhárom nagy jelentőségű reformot indított el, illetve vezetett be.
Ezek közül a legjelentősebbek 2010-ben az adóreform, a bankadó, a célzott átmeneti válságadó a nagy teherbíró képességgel rendelkező ágazatokra; 2011-ben a közfoglalkoztatás bevezetése, a kedvezményes végtörlesztés lehetősége a devizahitellel rendelkező családok számára, új Alaptörvény, a zöld adók súlyának növelése; 2012-ben az államháztartás devizaadósságának forintban történő visszafizetése, a lakossági állampapír-stratégia megújítása, nagyvállalatokkal kötött stratégiai megállapodások, árfolyamgát a devizahitellel rendelkező családok védelmében; 2013-ban pedig a Növekedési Hitelprogram, az online pénztárgépek bevezetése, a pénzügyi felügyelet integrálása a jegybankba, a családok rezsiköltségének csökkentése.
Részletes elemzés mutatja be a jegybanki, kiemelten a pénzpolitikai fordulat hatásmechanizmusait, melyet Matolcsy György irányításával a Magyar Nemzeti Bank 2013 tavaszán indított el, és új lépésekkel 2019 végéig valósított meg. Ennek tartalma – többek között – az árstabilitás fenntartása mellett a pénz árának leszorítása, a hitelhez való hozzáférés megkönnyítése, az üzleti és a családi beruházások számára a források elérhetőségének növelése, új belső pénzpiaci területek (például tőkepiac) kiépítése és a verseny erősítése volt a teljes magyar pénzügyi szektorban.
A jegybanki szakértők számításai szerint a 2013 és 2019 közötti teljes GDP-növekedés akár felét is eredményezhették a jegybanki programok, miközben az államadósság után fizetendő kisebb kamatteher és a többletnövekedésből származó bevétel révén hozzájárultak a költségvetési egyensúly fenntartásához. A 2010 és 2012 közötti egyensúlyi fordulat után 2013-tól azért is következhetett növekedési, majd felzárkózási fordulat, mert a Magyar Nemzeti Bank programjai támogatták a kormányzati lépéseket, és kialakult a kormány és a jegybank stratégiai szövetsége.
Hajtóerők
A magyar gazdaság teljesítményének legfontosabb feltételei és hajtóerői között a szerző hangsúlyozottan kiemeli a belső és külső erőforrások összehangolt szerepét.
A GDP-növekedés támogatásában az új belső forrásoknak legalább akkora szerepe volt, mint a külső forrásoknak (EU-források, beáramló külföldi működő tőke).
Miközben a 2014–2020 közötti uniós költségvetési ciklus teljes magyar keretösszege 11 000 milliárd forint volt, az MNB-programok 2013 és 2019 között 12 400 milliárd forint pénzügyi forrást juttattak a gazdaságba. Ebből a költségvetés kamatmegtakarítása 3600 milliárd, a magánszektor kamatmegtakarítása 3500, a Növekedési Hitelprogram 3200, a devizahitelek forintosítása 2100 milliárd forint volt.
Az évtized sikertényezői között nem lehet megfeledkezni arról sem, hogy a gazdaság- és pénzpolitikai döntéshozatal körültekintően alkalmazkodott a mozgástér változásaihoz, a növekedésre és a felzárkózásra használva ki a hét jó esztendő adta lehetőségeket. A magyar gazdaságtörténet 1920 utáni tizedik évtizede azért lehetett sikeres, mert az ország jól sáfárkodott a legfontosabb erőforrással: az idővel.
Gazdaságpolitikai szintézis
A vázolt gazdasági, gazdaságpolitikai eredmények nem jöhettek volna létre a közösségeket és az egyéneket orientáló magyar értékrend: a versenyszellem, a harmónia iránti vágy, a gyarapodás és az igazság jelenléte nélkül – emeli ki Matolcsy György. A munkaalapú társadalom eszméje és gyakorlata kaput nyitott a versenyszellemnek, gyarapodást tett lehetővé, igazságos volt, így erősítette a társadalmi harmóniát. Az elmúlt évtizedben ebben a szellemiségben működött az állam, a politika és a kormányzás.
A gazdaságpolitikai szintézis másik, közgazdasági oldalát a könyvben az
„egyensúly és növekedés plusz foglalkoztatás egyenlő fenntartható egyensúly” összefüggésrendszer
alkotta, aminek alapján épülhet fel a fenntartható egyensúlyt biztosító cselekvési program.
Jóllehet a könyv a 2010–2019 közötti gazdaságpolitikával foglalkozik, üzenetei hosszabb távra is érvényesek: amint középtávon az egyensúlyra és a növekedésre lehet sikeres felzárkózást építeni, úgy hosszú távon a fenntarthatóságra és a versenyképességre.
A nagy kihívást az jelenti, hogy az egyensúlyt és a növekedést évtizedes távon is megőrizzük. Ehhez egyidejűleg kell az ökológiai, pénzügyi, társadalmi és gazdasági fenntarthatóságot megvalósítani. E rendszer bármelyik pillére megbillen, megbomlik a komplex egyensúly is.
Másfelől a gazdasági növekedés hosszú távú érvényesítéséhez versenyképességre van szükség. A versenyképesség mintegy megelőlegezi a gazdasági növekedést: aki ma versenyképes, annak néhány évre előre biztosított a gazdasági növekedése is. Amint a fenntarthatóság, úgy a versenyképesség is igen sokrétű, ki kell terjednie nemcsak a gazdaság és a vállalatok versenyképességére, hanem az államéra és a humán tőkére is. Amennyiben a versenyképesség és a fenntarthatóság területén is hasonló horderejű fordulatok következnek be Magyarországon, mint az egyensúly és a növekedés terén, akkor az előző évtized után a 2020-as éveknek is a nyertesei lehetünk.
