Miközben úton vagyok a Czigány György 90. születésnapja alkalmából rendezett estre, feldereng egy kedves emlék. Mamával épp a pogácsát szaggatjuk, alig érem fel az asztalt. Az ebéd lassan készen van, húsleves és csirkepörkölt illata úszik a konyhában. Hangjegyek repkednek körülöttünk, egyesek erőteljesen, mások szelíden kúsznak be a fülünkbe. Mama Csajkovszkijról és A hattyúk taváról mesél. Hirtelen elhallgat, engem is csendre int, ugyanis a déli hírek után felhangzik a Ki nyer ma? – Játék és muzsika tíz percben című Czigány György által évtizedeken át vezetett komolyzenei vetélkedő szignálja. Mama kezében megáll a szaggató, feszülten figyeli a zenei bejátszásokat és felettébb büszke magára, ha kitalálja a hozzájuk kapcsolódó kérdésekre a helyes válaszokat. Akkor nem gondoltam volna, hogy én is részt veszek a műsorvezető 90. születésnapja alkalmából tartott zenés, irodalmi esten. Akkor még nem tudtam, hogy Czigány György nemcsak művelt műsorvezető, hanem zongoraművész tanári diplomát szerzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, Kadosa Pál tanítványaként. Azt sem tudtam akkor, hogy író, költő, újságíró, szerkesztő és zenei rendező is. Nemcsak igazi polihisztor, ahogy Turczi István költő, a Magyar Írószövetség költői szakosztályának elnöke méltatta, hanem igazi úriember is.
Az Óbudai Társaskör visszafogottan elegáns termét színültig megtöltötték 2021. augusztus 12-én az Erkel Ferenc-, Liszt Ferenc- és József Attila-díjas, érdemes művész barátai, pályatársai, rajongói. Nem véletlenül használom a rajongó kifejezést, ugyanis amint belépett a terembe ez a fehér üstökű, mosolygó szemű úr, a zsibongó tömeg – akár a hangoló zenekar a karmester intésére – menten elhallgat, majd ovációban tör ki.
Turczi István bevezetőjében Czigány György sikereiről, a magyar irodalomra és kultúrára tett nagy hatásáról és a reneszánsz embert ért fájdalmakról is mesélt. Czigány György olyan csapásokból állt fel, mint első feleségének halála, aki 48 éven át volt a társa, majd egyik gyermeke is előbb távozott az élők sorából, mint kellett volna. Ő ennek ellenére mégis képes derűsen látni a világot, sőt idővel újra rátalált a boldogság második felesége, Erika személyében. Turczi István „a Szent István-i örökség csendes zászlóvivőjeként” hivatkozott az ünnepeltre, amit tökéletesen alátámasztott Czigány György Vándordal című, Mohai Gábor előadóművész zengő, mély hangján tolmácsolt verse is:
Ezt az országot
józanul kell szeretni,
mint hűs kezét
favágó apánknak.
Ezt az országot
egyszerűen kell szeretni,
mint gyermeket
aki vérünkből való.
Ezt az országot
szerelmesen kell szeretni,
mint a forró földeken
kapáló lányokat.
Ezt az országot
megsiratva kell szeretni,
mint a tarka temetőt,
mely anyánkból virágzik.
Ezt az országot
leborulva kell szeretni,
mint suttogó párunk könnyeit,
melyekkel eltemet.
Czigány György korát meghazudtoló fürgeséggel terem a színpadon, felkonferálja az Ábrahám Márta hegedűművész által vezetett vonósnégyest, majd vendégét, Lezsák Sándor költőt, az Országgyűlés alelnökét. Lezsák Sándor köszöntőjében megosztotta, hogy hónapokon át készült az eseményre, nagy örömmel olvasta újra Czigány György műveit. Beszédében kiemelte az ünnepelt életrevalóságát, művészetét és szervezői munkáját, aki az évek során „kulturális erőteret alakított ki”. Az Országgyűlés alelnöke nem érkezett üres kézzel. Ajándékul az 1987-es lakiteleki sátor egyik általa szétvágott, bekeretezett darabját hozta el a költőnek, ugyanis Czigány György munkássága bizonyítja, ott lett volna a helye, hiszen az „égi sátor alatt ő is dolgozott a rendszerváltásért”.
A meghatódott Czigány György ezután a rádiós és televíziós munkái során megismert nagyszerű emberekkel történt találkozásokról mesélt, amelyekből barátságok is születtek. A tapasztalatai, felismerései közül annak megértését kiemelte ki, hogy csak az lehet szép a műalkotásban, ami igaz, tehát az igazság a legfontosabb a műveknél. Példaként Ottlik Géza, Weöres Sándor és Ferencsik János munkásságát hozta fel.
Czigány György nem pihen. Továbbra is zongorázik, bár jobbára emlékezetből, ugyanis az átható kék szemek már nem látnak olyan jól, mint régen. Gondolatai szárnyalnak, a humora is a régi, mesélnivalója pedig bőven akad. Tavaly jelent meg Költők, papok, lányok című könyve a Hét Krajcár Kiadó gondozásában, amelyben a novellák mellett versszonátákat is olvashatunk. Nemsokára pedig a Szent István Társulat adja közre Kilencven című kötetét, amely nemcsak átíveli az 1974 óta megjelent majd’ negyven könyvét, de olyan alkotást is olvashatunk benne, amely 71 évvel ezelőtt született.
