Szerző:
Gondolatok a magyar zenekritika helyzetéről
Régóta temetik a zenekritikát. Ha nem is a műfaj születése, de az ifjabb műítész generáció megjelenése óta biztosan. Temetik tárgyával, a zenével és az előadó-művészettel együtt, mivel a 90-es évekre jórészt megszűntek a kritikaírás intézményi feltételei. Sokak szerint jogos a borúlátás, míg mások úgy vélik, hogy csupán a világ természetes átalakulásának lehetünk tanúi.
Színház, vigyázz!
Sándor L. István nemrégiben elhangzott karakteres kijelentése bizonyára többeket késztet állásfoglalásra, véleménynyilvánításra. Jómagam az elmúlt mintegy huszonöt évben elsősorban ifjúsági irodalommal, majd ifjúsági színházzal foglalkoztam (drámatanárként, illetve nemrégiben szerzőként), így álláspontomat elsősorban e terület felől nézve fogalmazom meg.
Varró Eszter megmutatja
Kinyitom a hűtőszekrényt. Apám kuporog benne, mosolyog. Maradék disznósajtot nyújt felém, mondom neki, nem lehet, fogyózom. Jól van, bólint, aztán beleharap a disznósajtba. Jó étvággyal falatozik, pedig évek óta halott. Kiveszem a vizet a hűtőből, iszom egy kortyot, aztán visszafekszem az ágyba.
Draskóczy László emlékezete
Nyolcvanéves korában elhunyt Draskóczy László zeneszerző, tanár, zenepedagógus, orgonista, karnagy és zenei szerkesztő kottakiadó. Rendkívül sokoldalú zenei, főképp egyházzenei tevékenysége, ezért nehéz feladatra vállalkozik, aki számba akarja venni gazdag életútját.
Szabadjáték zárt kapuk mögött
A Műcsarnok tereiben már megtalálták helyüket a 2020-as Nemzeti Szalon alkotásai. Az évente megrendezett kulturális esemény minden alkalommal más művészeti ágat helyez középpontba. A kiállítások eddig az építőművészet, a fotó- és médiaművészet, a tervező- és iparművészet, valamint a képzőművészet területeit mutatták be.