Ennek egyik következménye, hogy nagyon kevés hiteles film készült mostanáig a Z generáció fiataljairól, hiszen az ekkora korkülönbség rendkívül megnehezíti, hogy a rendező egy nyelvet beszéljen azokkal, akikről mesélni szeretne. Hartung Attila csak 27 éves volt, amikor elkészíthette a FOMO – Megosztod, és uralkodsz című filmjét, és talán ennek is köszönhető, hogy nemcsak megérti a generációt, amelyikről valami érvényeset próbál mondani, hanem ugyanazt a képi nyelvet beszéli, amit ők. Filmje elképesztő dinamizmussal ránt magába: YouTube, Instagram és más közösségimédia-felületek látványvilága költözik át a mozivászonra, és a filmet látva nem azt érezzük, hogy valaki megpróbálja leutánozni az ott megszokott képi világot, hanem azt, hogy pontosan azt mutatja nekünk, amit ezeken az oldalakon látunk. Olykor szinte belekattintanánk egerünkkel a filmbe, annyira tökéletesen hozza az illúziót, és olyan tempót diktál, amelyet lehetetlen fenntartani kilencven percen keresztül. Szerencsére maga Hartung is érezte, hogy bár rendkívüli a filmnyelv, amit az operatőrével és a vágójával kidolgozott, mégsem arra találták ki, hogy másfél órán át működjön, így a film az első húsz-harmincpercnyi száguldás után lelassít, és átvált egy jóval hagyományosabb filmnyelvre, az alkotás elején látott stílus pedig már csak pillanatokra tér vissza. Hartung azonban nemcsak a stílusban jeleskedik, hanem a színészválasztásban és a színészvezetésben is. A főszerepekre ismeretlen fiatalokat válogatott össze, akik egytől egyig hitelesnek hatnak, a szülőket játszó színészeken (Stohl András, Vincze Péter Gábor) keresztül pedig a rendező azt is képes ábrázolni, mekkora generációs szakadék választja el a gyerekeiket tőlük, mennyire képtelenek megtalálni velük a közös hangot.

A film elején egy Falka néven ismert YouTube-csapatot ismerhetünk meg, akik a Jackass életérzést próbálják meg reprodukálni egy fővárosi elitgimnázium viszonyai közepette, vagyis folyton kihívások elé állítják egymást és másokat, és ezek végrehajtását felveszik – sőt azt is, hogyan leckéztették meg azokat, akik nem fogadták el a kihívást. Az erről készült videók népszerűséget hoznak nekik, ők pedig ezt kihasználva egyre pofátlanabbá válnak (a rácsapás egy ismeretlen lány fenekére az utcán a belépő szint, a haladóbbaknak pedig egy csikkekkel, hamuval és maradék piákkal telitöltött pohár tartalmát kell meginniuk – hogy néhány példát mondjak). Jómódú, nagyra nőtt gyerekek csintalankodnak mások kárára, és azt hiszik, nekik mindent lehet. A film főszereplője, Gergő egy bulin lefekszik a magát itallal teljesen kiütő Lillával, és bár korábban flörtöltek egymással, a lány pedig tudtára adta a srácnak, hogy bejön neki, a jelenetből pontosan látjuk, hogy ami itt történt, az nem kölcsönös beleegyezésen alapuló szex volt, hanem nemi erőszak. Az erről készült videó is kikerül a Falka oldalára, Gergőben pedig bekapcsol a korábban nem nagyon látott lelkiismeret. Bár a barátai szerint a dologgal minden rendben van, hiszen szerintük a lány is akarta, ő maga kezdi felfogni, hogy mit tett, különösen azután, hogy kiderül: Lilla eltűnt, és az apja se tudja, hol keresse a lányát. Gergő a barátaival beveti magát a budapesti éjszakába, hogy előkerítse Lillát, és ez a keresés adja a FOMO (a Fear of Missing Out rövidítése, nagyjából azt a közösségi médiás nyomást jelenti, amitől állandóan azt érezzük, hogy másokkal folyton érdekes dolgok történnek, mi pedig lemaradunk róluk) vázát, a cselekmény nagy részében Gergővel és vad csapatával járjuk be az éjszakai Budapestet.

Hartung Attila merész húzása az volt, hogy egy zaklatásról szóló történetben nem az áldozatot, hanem az elkövetőt tette meg főszereplővé, a történetet végig Gergő szemszögéből láthatjuk, vállalva ezzel annak kockázatát, hogy túlságosan szimpatikussá teszi őt, s megértésével kissé felmentve őt a tettei súlya alól. Bár a FOMO végén kicsit közel kerül ehhez, a vörös vonalat szerencsére sohasem lépi át: ugyan bemutatja a környezet áldozathibáztatását, de a film maga sosem válik áldozathibáztatóvá, és Gergőt sem menti fel. Ebben sokat segít, hogy Lilla a film egyetlen igazán szimpatikus karaktere, így hiába látjuk őt jóval kevesebbet, mégis inkább vele és az ő problémájával azonosulunk, a saját irhájukat mentő srácoktól pedig inkább elidegenedünk. Hartungnak ráadásul sikerül a szereplők mögé egy érvényes tablót is felvázolni korunk álhírekkel, gyűlölettel, félinformációkkal és összeesküvés-elméletekkel teli társadalmáról. Egy személyes, intim történeten keresztül tud valami izgalmasat állítani a világról, amelyben élünk – ennél többet egy fiatal filmestől aligha várhatunk.


A FOMO – Megosztod, és uralkodsz az HBO GO kínálatában látható.