Bár a tragédia már csaknem egy évtizedes, a szakemberek azt remélik, hogy a vár – ha már tűz, stílszerűen – főnixként támadhat fel a közeljövőben. De meddig kell várni még az újjászületésre?
Hétköznap van, mégis legalább egy tucat embert számolok össze a parkolóban, a felvezető ösvényen és a vár előtt. Az ágyúnál pózolnak, fotózkodnak, láthatóan senkinek nem újdonság, hogy zárva a kapu. Rám viszont már várt az őr, így beléphetek a területre.
A nagy kövekből kirakott, egyenetlen úton kaptatunk, lóg az eső lába, úgyhogy fel-felpillantok az égre, remélve, hogy nem kapunk a nyakunkba zivatart.
Van már csaknem két évtizede, hogy utoljára módszeresen bejártam Krasznahorkát, így megkoptak az emlékek. A hatalmas tűzre már semmi sem emlékeztet, ahogyan felfelé haladunk a középső, majd a belső vár felé, inkább az általános enyészet hangulata üli meg a kopott falakat. Ha azonban feljebb nézek, látom, új a tetőzet, s immár nagyrészt cserép, nem zsindely – ami a tűzvész gyors terjedésének fő oka volt. Vagyis nem ázhatnak felülről a belső terek, így a vár olyan állapotban van, amelyben komoly beavatkozás nélkül is akár évtizedeken át stabilan kitarthat. Persze a remények szerint addig nem kell várni a helyreállítás befejezésére.
A belső terek üresek, felújításra szorulnak, a kripta azonban – benne az Andrássy család koporsóival, síremlékeivel – jó állapotban van, még ha világítás hiányában alig látni, hová lép az ember a hosszú folyosón. A tűz óta már temettek is itt: 2017-ben ebben a térben helyezték örök nyugalomra az Amerikában elhunyt Elizabeth Olgyai Andrássy grófnőt.
A tűzvész után a várkápolna egy részét már felújították, a derengő fényben szinte vibrálnak a friss aranyozások. A tér északi fala azonban – amely közös a mellette álló épületszárnyéval –, még hatalmas foltokban őrzi a hajdani vizesedés sókiválását.
A belső vár udvarára érve kísérőmmel a lépcsőkre telepszünk. Előttünk magasodik az a XIII. századi torony, amely a vár legősibb része. Nézem a nagyrészt vakolatát vesztett falat, mellette a kőhalmot, és mindinkább azt érzem, hogy hiába telt el több mint kilenc év, itt bizony a munka dandárja még hátravan.
Egy kis történelem
Még mielőtt a jövővel folytatnánk, érdemes visszakanyarodni a múltba, s erre mi sem lehet megfelelőbb helyszín, mint éppen a felsővár és a torony, amelynek elődjét az egymással rokon Máriássyak vagy Batizok építették a XIII. század végén. A következő század derekán a Bebek család szerezte meg Krasznahorkát, és két évszázadig a kezükön is maradt. A kezdetet jelentő tornyot palotaszárnnyal egészítették ki, majd kerítőfalat emeltek köré, s árkot mélyítettek. A XVI. században Bebek Ferenc a török veszélytől tartva szabálytalan háromszög alakú külső várat építtetett az ősi épületrészek védelmére, félkörös bástyákkal erősített falakkal, amelyeken ágyúkat helyeztek el. 1567-ben kihalt a Bebek család, így a vár jog szerint a királyra szállt. Az első Andrássy, Péter várkapitányként szolgált Krasznahorkán, leszármazottjai örökös várkapitányi rangot kaptak, végül a család 1642-ben szerezte meg a vár és a hozzá tartozó birtok tulajdonjogát.
Az Andrássyak birtokában a vár új életre kelt. A XVII. században késő reneszánsz stílusú, reprezentatív nemesi rezidenciává építették át, új palotaszárnyakat emeltek a középső várban, illetve kiépítették az alsó várat. Az 1770-es években alakították ki a korábbi Dobogó-bástya helyén a kápolnát, amelyben a XIX. század elején üvegkoporsóba helyezték el Andrássy Istvánné Serédy Zsófia eredetileg a falu plébániatemplomában eltemetett, de csodálatos módon, romlatlan állapotban konzerválódott és épségben fennmaradt testét.
Ebben az időben nyilvánvalóvá vált, hogy a vár immár nem korszerűsíthető tovább, így az Andrássyak inkább kastélyaik kényelmét választották, vagyis megszűnt fő rezidenciának lenni.
Azután 1817-ben villámcsapás következtében leégett a vár, újjáépítették, de többnyire már csak a személyzete lakta, kivéve azt a néhány évet, amikor a vár falai közé visszaköltözött Andrássy István özvegye, Festetich Mária grófnő, aki 1828-ig itt élte élete utolsó éveit. Andrássy IV. György 1857 táján családi múzeumot alapított az épületegyüttesben, amely a család „régiségeit”: fegyvereiket, bútoraikat, festményeiket őrizte.
1883-ban látták vendégül a várban Jókai Mórt, aki részben itteni élményeit felhasználva írta meg híres regényét, A lőcsei fehér asszonyt. A közgondolkodásban ezt követően lett Krasznahorka a kuruc múlt egyik emblematikus épített emléke. 1906–1907 táján pedig ifjabb Andrássy Gyulának, a Monarchia utolsó külügyminiszterének felesége, Zichy Eleonóra megírta a Krasznahorka büszke vára című, hamar országos ismertségre szert tett műdalt, amelynek mostanra több szövegváltozata is ismert. Mivel nem eposzi terjedelmű műről van szó, érdemes az egyiket idézni: Krasznahorka büszke vára, ráborult az éj homálya. / Tornyok ormán az őszi szél, rég múlt / dicsőségről mesél. / Rákóczinak dicső kora, nem jön vissza többé soha. / Harcosai mind pihennek bujdosó fejedelemnek. / A toronyból késő este tárogató nem szól messze. / Olyan kihalt, olyan árva, Krasznahorka büszke vára.
Egy kis vargabetű: még az első világháború előtt, a XX. század elején felújították a várat, s ma is ez az átépítés határozza meg a felújítás koncepcióját. A trianoni döntéssel Csehszlovákiához került, a Beneš-dekrétumok kiadását követően, az Andrássyak elűzése után, 1945-ben államosították. Berendezését sikerült megőrizni, nem jutott a többi, utolsó szögig kifosztott vár, kastély sorsára. A nagyközönség is felismerte értékét, több tízezer látogatót vonzott évről évre. Az önálló Szlovákia megszületését követően, 1996-ban került a Szlovák Nemzeti Múzeum igazgatása alá, a Betléri Múzeum részeként.
2012. március 10-én, szombaton két kiskorú gyermek cigarettázni akart a vár melletti hegyoldalon. A fű lángra kapott, a kavargó szikrák kisvártatva elérték a zsindelyeket. Délután fél kettő előtt kapták a tűzoltók az első telefonhívást, késő délutánig oltottak, ám a tűz másnap feléledt. Az újabb tűzfészkeket sikeresen elfojtották, ám a teljes tetőszerkezet megsemmisült, egy helyütt a mennyezet is beszakadt. A tűzvész híre messze túljutott a szlovák határon, egyre-másra ígértek segítséget, összefogást, a szlovák kulturális miniszter pedig azt hangoztatta, hogy fél éven belül ismét megnyitják a várat. Ezek a szavak több mint kilenc esztendeje hangzottak el.
Ígéretek és munka
Fontos, hogy beszéljünk Krasznahorkáról, hiszen jó lenne tanulni az ott elkövetett hibákból – mondja Máté Tímea, a Betléri Múzeum igazgatója, aki 2018 novembere óta áll az intézmény élén. – Sajnos nagyon elrontották a kommunikációt, a legelső melléfogás az az ígéret volt, hogy fél év múlva megnyitják a várat. Erről már akkor tudta minden hozzáértő, hogy lehetetlen megvalósítani. Talán jó ötletnek tűnt akkor a közvélemény megnyugtatására, azonban azóta is ezt a felelőtlen ígéretet nyögjük, hiszen ezt kérik rajtunk számon.
Hivatalosan 2012. október 20-án kezdődött el a vár helyreállítása, ezután állították fel a jelenleg is ott álló darut. A három fázisra bontott munka azonban nagyon lassan halad, különösen az első szakasz húzódott el. Civilek demonstráltak a várnál, mintegy ezerötszázan ölelték körbe, öt évvel a tűzvész után pedig a vár alatti település, Krasznahorkaváralja lakossága csendes tiltakozást rendezett. Végül 2017-ben a kulturális tárca szerződést bontott az addigi főtervezővel, és a felújítási projektet mindenestül megkapta a Szlovák Nemzeti Múzeum.
Ez sajnos valamilyen szinten újrakezdést is jelentett, hiszen új terveket kellett készíteni, már csak azért is, mert az eredeti várfelújítás komplex programmá nőtte ki időközben magát – folytatja az igazgató. – Folyt a kutatás is közben, mind a levéltárakban, mind a helyszínen, ahol falkutatásra és régészeti feltárásra is sor került. Ezeknek köszönhetően sokkal többet tudunk Krasznahorka váráról, mint korábban. Nyolcszáz műtárgyat restauráltunk, ezek gyakorlatilag készen állnak arra, hogy a kiállításokon láthassa őket a nagyközönség.
Nem tett jót a gördülékeny munkának az sem, hogy 2018-ban és 2020-ban is kormányváltás volt, a kulturális tárcánál is váltották egymást az emberek, akiknek „bele kellett tanulniuk” a krasznahorkai felújítás részleteibe, hogy átláthassák a feladatot.
Hatalmas térképet tereget ki, legalább három méter hosszú, amelyen kéttenyérnyi folt csupán a vár. Mint mondja, átépítik a vár alatti parkolót, lesz látogatóközpont, új sétány a várdomb alatt, és a turisták kényelmét szolgáló több épület is szerepel a tervek között. Létesítenek új buszparkolót, felújítják a várhoz vezető autóutat, illetve új utat is nyitnak a túlsó oldalon a tűzoltóság számára.
Szlovákiában Magyarországgal vagy Lengyelországgal ellentétben erős a műemlékvédelem, így szigorúan a XX. század eleji állapotát állítjuk helyre az épületegyüttesnek – teszi hozzá Máté Tímea.
Elbontják majd azokat a kiegészítéseket, amelyek a huszadik század második felében készültek. Természetesen a műemlékesek szava a leghangsúlyosabb a döntési folyamatban, azonban összesen harminc hatósággal áll kapcsolatban a Szlovák Nemzeti Múzeum, valamennyinek engedélyeznie kell a különböző munkafolyamatokat, beavatkozásokat. Jó hír, hogy mostanra elkészült az összes alapdokumentum, jóváhagyták azokat, így elkezdődhet a közbeszerzés kiírása. Jövő nyáron már folyhat a kivitelezés, és feltehetően az majd megnyugtatja a közvéleményt, amikor megindulnak a teherautók a vár felé.
Krasznahorka megnyitására a tervek szerint szakaszosan kerül sor. Az alsó és a középső várat 2023. október 10-én akarják átadni a látogatóknak. Branislav Panis, a Szlovák Nemzeti Múzeum főigazgatója kora tavaszi nyilatkozata szerint ebből már jottányit sem engednek. A felsővár és a benne berendezett kiállítás megnyitására azonban 2024-ig még biztosan várni kell.
