Néha itt, a hegyek alatt is elnyargal a sátán. Ilyenkor sáska-kóbor indulatok ébredeznek még régi sasszárnyas kalpagok alatt is, és pajzán gondolatok birizgálják az elfáradt filozófiák gyűrött szellemi pongyoláit.
Ilyenkor talán nem teljesen véletlenül látnokzsálya kerülhet a teánkba, és a szőlősorokat védő rózsakárpit mögött gyanús alakok jelennek meg. Azt mondják, látják előre, hogy mi fog történni az országban. Előszeretettel idézik Omar Khajjamot, hogy az első nyári hónap, mely elhozza a Rózsát, Dzsamsidot, Kai Kubádot magával viszi.
Vélhetőleg a mai politikai tisztánlátók közelebb vannak az álomjósokhoz, mint azokhoz az ihletett látással rendelkező régiekhez, akik közé Deák Ferenc is tartozott. Hová száműztük a Deák Ferenceket mai közéletünkből? Azokat, akik jobban tudják szeretni a hazát, mint gyűlölni az ellenségeiket. Akik inkább elfojtják szívükben a keserűséget, semhogy oly lépésre ragadják magukat, mely káros lehetne a hazára. Hová lett ez a Deák Ferenc-i morális politikai gondolkodás?
Emlékszem, valamikor régen járt itt, a hegyen – talán csak képzeletben – egy igazi jövőbelátó, aki természetesen szélhámos is volt. Szélhámossága mentségére szóljon, hogy életveszélyes jóslatai és varázslásai ellenére élve megúszta Hitler és Sztálin kíváncsi közelségét. Még ma is emlékszem arra a hosszú monológra, ami valahogy így szólt:

Wolf Grigorjevics Messsing vagyok, tisztánlátó, clairvoyance. Nem hallok szavakat, csak képeket látok. Minden nyelven egyszerre látom a képeket, univerzális, sajátos nyelven beszélnek hozzám. Halott kultúrákat is meg tudok idézni, de a holtak megidézése sarlatánság. Nincs gilgulim, a lélek nem vándorol. Lengyelországban születtem Góra Kalwariában – messze a kálváriától – zsidó családban.
Mellesleg 1937-ben megjósoltam Hitler halálát és a második világháború pontos végét. Hitler ezért húszezer márka vérdíjat tűzött ki a fejemre. A Szovjetunióba menekültem, oda, ahol betiltották a tisztánlátókat. Az már csak olyan, hogy a diktatúrák utálják a tisztánlátókat. Sztálin, a vén ördög próbára tett. Többször is. Egyszer azt mondta, hogy engedély nélkül menjek be a nyaralójába, amely a világ egyik legjobban őrzött épülete volt. Bementem. Az őrök tisztelegtek. Mentális szuggesztiót alkalmaztam, elhitettem velük, hogy Berija vagyok. Máskor bankrablással bízott meg. Ezt a szakmát ő is jól ismerte. Fogtam egy táskát, bementem egy moszkvai bankba, a hivatalnoknak átadtam egy üres papírt, mire ő kiadott százezer rubelt. Később a banktisztviselő rájött, mit tett és szívrohamot kapott. Sztálin jól szórakozott az ügyön. Nem félt tőlem, sejtem is miért. Ám ezek érdektelen földi trükkök. Igaza volt Engelsnek: minden babona közül a spiritizmus a legvadabb. Ami mindennél veszélyesebb, az beszélni. Szavakkal megnevezni létezésünket. Istenkísértés, sátáni beavatkozás a létezésbe. Hallgatni kellene és rejtőzködni. Hallgatni, mint a virágok és rejtőzködni, mint az Isten, mint az Isten a hitetlenek elől, és sokszor a hívők elől is.
Egyszer, még valamikor 1915-ben meghívott magához Einstein, ott volt nála Sigmund Freud is. Az egész életem menekülés azóta, de az övék is az lett. Azóta tisztánlátással bohóckodom, de valójában semmit sem szeretnék látni. Csak menekülök. Menekülök vissza hozzátok. Várjatok meg! Várjatok rám!

Egyre halványuló arccal és egyre távolabbról énekelte Darvas Iván hangján, hogy zsdí minyá.