A kiszolgáltatott nő archetípusaként jeleníti meg Debussy Mélisande-ját, úgy érzi, a figurához illik lírai szopránja. Pasztircsák Polina rendhagyó repertoárjának új alakjáról, kétlaki életéről, hangi építkezéséről, pályája tizenöt évéről beszélgettünk.

Újra és újra elhangzik a vád, a tudományos történészközösség nem gondol a laikusokra, ám a kiadók rendre kitűnő ismeretterjesztő munkákkal vállalkoznak e  jogos igény kielégítésére. Ezt teszi a Rubicon Intézet sorozata és azon belül az Erdélyi Fejedelemségről szóló új kötet is.

Elrettentően rossz, fárasztóan unalmas, ügyetlenül hazug film a Kertes házak utcája. 1962-ben forgatták a Fejér Tamás rendezte mozidarabot, Budapesten 1963. január 3-án mutatták be. Ez a film „elvi alapon” nagyon fontos az elvtársak számára.

„Levelet gépel a mindenható,
a költőre bízza, vigyázza
a teremtés kertjét, szője be
a vers hálójával a reménytelenséget”

Szinte közhelyszámba megy, hogy mai modern, rohanó világunkban szükség van az emberek lelkét ápoló alkotásokra, legyen az bármilyen művészeti ág, ez a könyv viszont ebből a szempontból minden várakozást felülmúl. Szikora József kötete, A dolgok ismerete a szerzőnek a Magyar Katolikus Rádióban elhangzott jegyzeteiből válogat.

Az ukrajnai háború és a nyugat-európai energiaválság megmutatta, hogy az Európai Unió energiaimport-függősége atomenergia nélkül nem szüntethető meg, különösen, ha klímavédelmi okokból egyúttal a fosszilis energiahordozók használatát is be akarják szüntetni.

Az ukrán szabadságharc hadműveleti-hadászati vonatkozásairól beszélgettünk Resperger István ezredessel, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem professzorával.

A külföld Magyarország-képéről hét évvel ezelőtt szócikk készült a Magyar politikai enciklopédiába, de a szerkesztőség döntése nyomán végül kimaradt belőle. Most pazar kötetet tartunk kezünkben: fényes papírra nyomtatott album, számos fekete-fehér és színes képmelléklettel.

Valóban a folklórgyűjtések utolsó órájában járunk? Magyar Zoltán néprajzkutatóval, a Eötvös Loránd Kutatási Hálózat munkatársával beszélgettünk.

Százharmincnyolc esztendő – ennyi idő telt el azóta, hogy 1884-ben megnyílt a Magyar Királyi Operaház, s valamivel több mint négy év áll mögöttünk, mióta bezárultak kapui, hogy most megújulva, eredeti ragyogásában lehessen újra
a művészet hajléka.

Nap mint nap választanom kell: sodródom-e a világgal, vagy a magam útját járom. Van-e belső iránytűm, vagy külső vonzerők határoznak meg? A bűnbánatnak életünk átalakításához kell vezetnie, hogy a magunk elkötelezett életével jobbá, igazabbá tegyük a ránk bízott világot.

Hetty Lange, az ügynökség vezetője alig látszott a Central Perkben, szinte észrevehetetlen volt, akár a helyzet komolysága. Kicsi volt, tekintélyét mintegy ellentételezve alacsony, mégis kerülte a feltűnést, bár a drámai pillanatokban mindig rávetült a fény.