Március 28-án, élete 94. évében hazatért Teremtőjéhez Farkas Attila atya. Élete két budapesti eucharisztikus kongresszus között telt el. Azt is mondhatnánk: az Eucharisztia jegyében. Egy papi élet számára nehezen lehetne szebb keretet elképzelni.

Március–áprilisban Gábor Áron két kiállításon is bemutatta eddigi életművének néhány reprezentatív alkotását. A két kiállítás a B32 Galéria és Kultúrtér termében, illetve a Faur Zsófi Galéria helyiségeiben látható.

Többszáz, különböző nemzetiségű ortodox teológus nyilatkozatban ítélte el az orosz ortodox egyházban az orosz világról (Russzkij Mir) kialakult tanítást, amely ideológiai támpontot nyújtott Ukrajna katonai lerohanásához.

„Tüzesen süt le a nyári nap sugára
az Örs vezér terén álló IKEA-ra.
Felesleges dolog sütnie oly nagyon,
mert az IKEA-nak légkondija vagyon.”

Orbán János Dénes székely vicceket ír: hát maga megbolondult, megbolondult – tehetnénk fel a kérdést –, hogy erre adja magát? Olyan lett, mint Sántha, aki meglett ember létére székely szavakat gyűjtöget, mikor fontosabb dolgokkal is foglalkozhatna?

A közösségimédia-platformok megalkotóinak kizárólagos célja, hogy görgess és lájkolj. Kerüljön az akár a valósággal való kapcsolatodba is – ezt pedig mindenki megérzi a saját bőrén, a fiatalok pedig különösen kártékony hatásoknak vannak kitéve.

A bolsevik történelmi örökség súlyos átka terhel mindnyájunkat, a haladásvallás és fejlődésvallás szüntelen forgó mókuskereke járja őrült köreit világunkban. A kultúra begyökerezett szellemével szemben a haladástan kelléktára most nyugati importból kínálgatja megújított kacatjait.

Elhunyt Szkárosi Endre, a magyar avantgárd egyik legjelesebb képviselője. Pályatársa, barátja idézi fel több évtizedes közös múltjukat.

Mit tett a pandémia az élő irodalommal, hogyan változik Erdély, a Székelyföld? Ezekről, illetve a Kárpát-medencei Tehetséggondozóról, a magyar művészeti akadémiabéli levelező tagságáról, no meg legújabb könyvéről beszél Orbán János Dénes író, költő, irodalomszervező.

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, / akarsz-e mindig, mindig játszani… / Akarsz-e játszani mindent, mi élet… – teszi fel versében Kosztolányi Dezső játékosan komoly kérdéseit. A költő és a költemény szerint az életet játszva is élhetjük, s ebben a nemes és emberi gesztusban bármikor feloldódhatunk.

Szőlőhegyi elmélkedés arról, hogy az áthallás Ég és Föld között mindig jelen van, Liszt zenéjéről és Carolyne von Sayn-Wittgenstein hercegnéről.

A székelység kiterjedt középkori önkormányzatiságát a modern Habsburg, majd magyar állam felszámolta. Az 1952 és 1968 közötti erdélyi Magyar Autonóm Tartomány után újra és újra megjelenik az autonómiaigény.  Egyik magányos harcosával, Garda Dezsővel beszélgetett a politológus.