A karácsony, Boże Narodzenie – Isten születése, különleges ünnep a lengyelek számára is. A karácsonyi szokások nemzedékről nemzedékre öröklődnek, minden évben régi tradíciók élednek fel, de szinte minden család különleges, egyedi hagyományokat is ápol.

November 19-én távozott közülünk örökre Schöpflin György, a kitűnő politikai elemző, tanár, politikus, a jó barát. A diplomata megemlékezése.

Milyen aktualitása lehet egy 2002-es lengyel filmnek a húszas évek kezdetén? Mi újat láttathat meg e hétköznapinak tűnő történet a világméretű fenyegetések korának szülöttjével? Nos – amit a húsz évvel ezelőtti közönségével is: saját magunk tükörképét.

Lengyelországban nemsokára vitorlát bont a Bogusław nevű kétárbócos szkúner, amely egy maroknyi varsói hajléktalannal a fedélzetén a Karib-szigetek felé veszi az irányt, hogy Bogusław Paleczny atya álma valóra váljon, és megépüljön a Világ Hajléktalanjainak Központja.

Az Operaház művészbejárójánál találkozunk. Korábban Fehérvárcsurgón hallgattam sodró lendületű előadását, amelyet hasonló hangulatú beszélgetés követett az Andrássy úti tervezőirodában, s most Zoboki Gáborral bejárhatjuk a zenepalota tereit.

Hortobágyi Endrét börtönviselt apja miatt nem vették fel hivatalos művészképzésre, a szűkebb szakma sem ismerte el műveit, absztrakt és nonfiguratív alkotásait nagyrészt magányosan, egy kerti fészerben alkotta. A kevés barát és támogató akarata ellenére hagyatéka sokáig kallódott, ismeretlenül porosodott.

Salinger nevezetes regényének, a Magasabbra a tetőt, ácsoknak a címe jutott önkéntelenül az eszembe, mikor az Országút 46. számában megláttam Rosdy Pál Egyetem, egyetem, tengertánc című írásának fotóillusztrációját. Elvarázsolt a kép.

Közismert, hogy Kosztolányi kritikája óta ragadt Gelléri Andor Endrén a „tündéri realizmus” fogalma. Az ösztöneikkel, munkaeszközeikkel elszakíthatatlan közösségben felbukkanó külvárosi figurák jól beleillenek a vaskos realitásról alkotott képzeteinkbe.

Aki ilyen mondatokat ír le, az olvasóvá tesz engem. S aki belőlem, hétpróbás tollforgatóból olvasót farag, az író – ezt írja Temesi Ferenc Mirtse Zsuzsáról, legújabb könyve kapcsán. Hogy miért, kiderül a recenzióból.

„Biológiai fegyverek vagyunk. Sújtás.
Aranykalászos gazdák a magyar ugaron.”

A 2020-ban József Attila-díjjal jutalmazott Babics Imre új művét ajánljuk, mely ikerkötet, de úgy iker, mint a jin-jang érme.

A szerző személyes élményekből táplálkozó, elgondolkodtató történetének alapja a víz: kavicsokról a folyóban, vagyis hogy inkább rólunk, emberekről.