A Perzsa-öbölben fekvő arab szigetországban a lakosság tizenöt százalékát alkotják a nagyrészt Indiából és a Fülöp-szigetekről érkezett keresztények. Szabad vallásgyakorlatukat a helyi hatóságok nem gátolják, sőt az Awali városában tavaly felszentelt, kétezer-háromszáz hívőt befogadó
Arábiai Szűzanya-székesegyház építéséhez a földterületet maga Hamad ibn Ísza Ál Halífa király ajándékozta.
Bahreinben található Észak-Arábia katolikus apostoli vikáriusának székhelye is.
A pápa a király 2014-es vatikáni látogatását viszonozza, amikor tárgyalásaik középpontjában a közel-keleti béke és stabilitás, valamint a vallásközi párbeszéd és a békés együttélés előmozdítása állt, s méltatták a keresztény közösségnek az ország fejlődéséhez való hozzájárulását.
A pápa a fogadási ceremónián Bahrein legnagyobb gazdagságának az etnikai és kulturális sokszínűséget, a békés együttélést és a hagyományos vendégszeretetet nevezte. „Működjünk együtt az összetartozás és a remény szolgálatában! – hangsúlyozta. Méltatta az ország alkotmányát, amely tiltja a megkülönböztetést nem, származás, nyelv, vallás vagy hitvallás alapján, s garantálja a lelkiismereti szabadságot és az istentisztelet sérthetetlenségét.
A pápa szerint ezeket a kötelezettségvállalásokat a gyakorlatba kell ültetni, hogy
a vallásszabadság ne korlátozódjon az istentisztelet szabadságára;
hogy az egyenlő méltóságot és az esélyegyenlőséget minden csoport és egyén számára elismerjék; hogy a megkülönböztetésnek semmilyen formája ne létezzen, és hogy az alapvető emberi jogokat ne sértsék meg. Ferenc pápa elismerően szólt arról is, hogy az Öböl-országok közül Bahreinben hozták létre az első iskolát nők számára, és a rabszolgaságot is itt törölték el először.
A háború a legrosszabbat hozza ki az emberből: önzést, erőszakot és becstelenséget – hangsúlyozta Ferenc pápa. – Vessünk véget a fegyveres összecsapásoknak, és kötelezzük el magunkat a béke építésére! Vessük el a fegyverek logikáját,
a hadászati kiadásokat fordítsuk az éhezés, az egészségügy és az oktatás terén tapasztalt hiányok leküzdésére.
A Bahreini Fórum a Párbeszédért: Kelet és Nyugat az emberi együttélésért című találkozó zárórendezvényén Ferenc pápa megdöbbentő paradoxonnak nevezte, hogy miközben a világ népességének nagy részét súlyos élelmezési, ökológiai, a világjárványok okozta válság, valamint az egyre botrányosabb, az egész bolygóra kiterjedő igazságtalanság sújtja, addig néhány hatalommal bíró ember kitartó harcot folytat a saját részérdekeiért, újraírva a befolyási övezeteket és az egymással szemben álló blokkokat.
Ezek a keserű következményei annak, ha az emberek kitartanak amellett, hogy erőszakosan ráerőltessék másokra saját modelljeiket; ha
nem törődnek a másik kultúrájával; ha nem tesznek erőfeszítéseket egymás megértésére és az együttműködésre mindenki java érdekében.
A legnagyobb veszély nem a dolgokban, a szervezetekben van, hanem az embernek abban a hajlamában, hogy bezárkózzon saját egójának, saját csoportjának, saját kicsinyes érdekeinek világába.
Aki imádkozik, az megkapja a békét a szívében, tanúja és hírvivője lesz ennek a békének; és arra hívja – elsősorban példamutatásával – embertársait, hogy
ne váljanak egy olyan pogányság túszaivá, amely az embert arra redukálja, amit elad, megvesz vagy amivel szórakoztatja magát,
hanem fedezzék fel újra azt a végtelen méltóságot, amelyet minden ember magában hordoz.
Türelemmel, tisztelettel párbeszédet kell folytatni; meg kell ismerni mások történelmét és kultúráját. Így fejlődik az emberi elme, táplálva egymás kölcsönös megértését.
Aki vallásos, az határozottan nemet mond a háború blaszfémiájára és az erőszak használatára. Nem elég azt mondani, hogy egy vallás békés, el kell ítélni és el kell szigetelni az erőszakos embereket, akik visszaélnek a vallás nevével. Meg kell szüntetni a terrorista mozgalmak pénzzel, fegyverekkel, tervekkel, igazolásokkal, médiában való megjelenéssel való támogatását. El kell ítélni az ideológiai terrorizmust is.
A vallásos ember, a béke embere ellenzi a fegyverkezési versenyt, a halállal való kereskedést.
Nem a „valaki elleni szövetségeket” támogatja, hanem a mindenkivel való találkozás útjait:
anélkül, hogy engedne a relativizmusnak, egyetlen utat követ, a testvériség, a párbeszéd és a béke útját.
Ferenc pápa innen is felhívást intézett mindenkihez, hogy vessenek véget az ukrajnai háborúnak, és kezdjenek komoly béketárgyalásokba. „Ha mi, akik hiszünk az irgalmasság Istenében, nem hallgatjuk meg a nyomorultakat és nem adunk hangot a hangtalanoknak, akkor ki teszi ezt meg? Álljunk az ő oldalukra, dolgozzunk azon, hogy a megsebzett és megpróbáltatások által sújtott emberek segítségére siessünk!
Awaliban, az Arábiai Miasszonyunk-székesegyházban tartott ökumenikus találkozón Ferenc pápa hangsúlyozta: az egység nem azt jelenti, hogy mindenki egyforma. Sok népből valók vagyunk, sok nyelvet beszélünk, sokfelől jöttünk, és sok rítust képviselünk. Buzdította a helyieket: „Folytassátok azt a szép szokást is, hogy
más közösségek számára is elérhetővé teszitek az istentiszteletre szánt épületeket,
hogy ott imádják az egyetlen Urat.”
Ferenc pápa a sakhiri királyi palota mecsetében találkozott a Muszlim Vének Tanácsa tagjaival, elismert tudósokkal, szakértőkkel és elöljárókkal, akiket az igazságosság, a függetlenség és a mérsékeltség alapelvei miatt tisztelnek. A Tanácsot 2014-ben alapították azzal a céllal, hogy előmozdítsa a békét az iszlám közösségekben.
Ferenc pápa rámutatott, hogy a béke a testvériségből születik, és az igazságtalanság és az egyenlőtlenség elleni küzdelem révén növekszik. „A béke Istene soha nem hoz háborút, soha nem szít gyűlöletet, soha nem támogat erőszakot.” „A békét nem lehet egyszerűen kihirdetni; segíteni kell, hogy gyökeret eresszen. Ez pedig az egyenlőtlenség és a diszkrimináció azon formáinak felszámolásával lehetséges, amelyek instabilitást és ellenségeskedést okoznak.”
A pápa annak a meggyőződésének adott hangot, hogy találkozni kell egymással, meg kell ismerni és meg kell becsülni egymást, hogy
a valóságot az eszmék elé helyezzük, az embereket a vélemények elé, az ég felé való nyitottságot a földi különbségek elé.
„Miközben a világ az erő, a hatalom és a pénz illúzióit hajszolja, arra kaptunk meghívást, hogy az idősek és atyáink bölcsességével hirdessük, hogy Isten és a felebarát mindennél előbbre való, hogy egyedül a transzcendens és a testvériség ment meg minket.”
Az Awaliban, a Bahreini Nemzeti Stadionban bemutatott ünnepi szentmisére a környező országokból is érkező keresztények elsősorban a békéért és az igazságosságért imádkoztak. Ferenc pápa szorgalmazta: szeressünk feltétel nélkül, „nemcsak akkor, amikor minden jól megy, és vágyat érzünk szeretni, hanem mindig; nemcsak a barátainkat és a szomszédainkat, hanem mindenkit, az ellenségeinket is.” Jézus nem mondja, hogy könnyű lesz, nem romantikus szeretetet javasol, mintha emberi kapcsolatainkban nem lennének konfliktusos időszakok, és a népek között nem lenne ok az ellenségeskedésre.
„Jézus realista, tudja, hogy kapcsolatainkban mindennapos harc folyik a szeretet és a gyűlölet között; és hogy bennünk is mindennap harc folyik a fény és sötétség között,
a sok jó szándék, jó elhatározás és a bűnös gyarlóság között, mely gyakran eluralkodik rajtunk, és rossz cselekedetekbe sodor bennünket.”
Jézus azt kéri tőlünk, hogy maradjunk meg mindig, hűségesen, a szeretetben, mindennek ellenére, a rosszal és az ellenséggel szemben is.
Ha egyszerűen emberi módon akarunk reagálni, az a „szemet szemért, fogat fogért” gyakorlatához láncol bennünket,
ami azt jelenti, hogy ugyanazokkal a fegyverekkel szolgáltatunk igazságot, amelyekkel ellenünk támadtak.
Ha kitartunk a jó mellett akkor is, ha rosszat kapunk, megtörjük a bosszú spirálját, lefegyverezzük az erőszakot, demilitarizáljuk a szívet. Pál apostol is ezt tanácsolja, amikor a következőket írja: „Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval” (Róm 12,21).
Meg kell szakítani a gonoszság láncát, fel kell hagyni a haragtartással,
a panaszkodással és az önsajnálattal.
Annak érdekében, hogy az Atya gyermekei legyünk és testvéri világot építsünk, az igazi kihívás az, hogy megtanuljunk mindenkit szeretni, még az ellenségeinket is. Ez azt jelenti, hogy nem úgy tekintünk a másikra, mint egy leküzdendő akadályra, hanem mint fivérre és nővérre, akit szeretnünk kell.
A Szent Szív Iskolában a pápa fiatalokkal találkozva a gondoskodás kultúrájának elsajátítását ajánlotta, amely kivezet bennünket magunkból, legyőzi a közömbösséget. Isten oldalán állni azt jelenti, hogy gondoskodunk valakiről, különösen a leginkább rászorulókról. A szeretet nem szappanopera, nem romantikus film: szeretni annyit tesz, mint törődni a másikkal, felkínálni az időnket és az ajándékainkat a rászorulóknak.
Ferenc pápa hangsúlyozta: a háború szelei nem csillapodnak a technikai fejlődéssel.
Sok térségben a feszültségek fokozódnak, mert az emberek hagyják, hogy növekedjen a távolságuk másoktól, és így az etnikai, kulturális, vallási és egyéb különbségek inkább elszigetelő problémákká
és félelmekké, mint együtt növekedési lehetőséggé válnak.
„Nektek, fiataloknak, akik közvetlenebbek vagytok, és nagyobb a képességetek arra, hogy az előítéleteket és az ideológiai kerítéseket legyőzve kapcsolatokat és barátságokat teremtsetek, azt szeretném mondani: legyetek a testvériség magvetői, és ti lesztek a jövő aratói, mert a világnak csak a testvériségben lesz jövője!"
A manamai Szent Szív-templomban püspökökkel, papokkal, szerzetesekkel, papnövendékekkel és lelkipásztori munkatársakkal tartott imatalálkozón Ferenc pápa a helyi keresztény közösség katolikus, vagyis egyetemes arcáról beszélt: olyan egyház ez, amelyben a világ számos pontjáról származó emberek élnek, akik azért jönnek össze, hogy megvallják a Krisztusban való egyetlen hitet.
A Lélek bevezeti a szeretet egyetlen nyelvét, hogy a különböző emberi nyelvek ne maradjanak távoliak és érthetetlenek;
lebontja a bizalmatlanság és a gyűlölet gátjait, hogy a befogadás és a párbeszéd tereit teremtse meg;
megszabadít a félelemtől, és bátorságot ad arra, hogy az irgalom lefegyverző erejével menjünk mások elé.
Ferenc pápa reményt keltőnek nevezte az etiópiai polgárháború lezárására született megállapodást. Mindenkit arra bátorított, hogy támogassa ezt a tartós békére irányuló törekvést, hogy az emberek hamarosan újra békés és méltóságteljes életet élhessenek. „És nem akarok elfelejtkezni arról, hogy imádkozzak – és titeket is arra kérlek, hogy imádkozzatok – a meggyötört Ukrajnáért, hogy az ottani háború véget érjen.”
Nyitókép: Ferenc pápa a manamai Szent Szív-templomban (MTI/EPA/Vatikáni Média)
