A tárlat – hagyományaihoz híven – idén is tematikamentesen, valamennyi képzőművészeti ág művészeit képviseli, hiszen a kiállítás százötvennyolc alkotó kétszáztizennégy művét állítja a látogatók elé. A kezdeti idők óta festészeti dominanciájú tárlaton idén is a táblaképek gazdag anyaga emelkedik ki, de jelentős a plasztikai és a grafikai művek száma is, és izgalmas képet mutatnak a három képzőművészeti kategóriába tisztán be nem sorolható, úgynevezett egyéb kategória alkotásai.
Míg a Vásárhelyi Őszi Tárlat történetének első évtizedeiben kizárólag meghívás útján csak a hódmezővásárhelyi és a városhoz valamilyen formában kötődő művészek szerepelhettek, az utóbbi évtizedekben a kiállítás a meghívásos és a szabad beadásos tárlatok sajátos jellegét teremtette meg. Mintegy kétszáz műalkotás adja évről évre újabb átfogó képét, keresztmetszetét a hazai kortárs művészet jelenének, azon a kiállításon, amely ma ugyan már nem hordozza kizárólagosan a vásárhelyiséget, ugyanakkor országos jellege mellett nagy hangsúlyt helyez a helyi és a városhoz s annak művészeti hagyományaihoz kötődő alkotók bemutatására. Másik fontos sajátossága, hogy az alkotók a kortárs képzőművészeti szcéna azon kiváló képzőművészei, akik többnyire a tradicionális témák, matériák és eljárások továbbörökítése és megújítása mellett kötelezték el magukat.
Generációs párbeszéd színhelyeként is szolgál a tárlat, hiszen a hódmezővásárhelyi Alföldi Galéria tíz földszinti időszaki kiállítóterme és folyosószakaszai gazdagon képviselik a hazai képzőművészet doyenjeit, nagymestereit, középgenerációs és pályájuk elején járó, de már kiemelkedő alkotóit. Ugyanígy stílusbeli és tematikai sokszínűség jellemzi a kiállítást, s bár tematikamentes a tárlat, egy-egy téma mentén mégis kisebb csoportosítások érzékelhetők, még ha a tér – jellegéből fakadóan – nem engedi is meg teljes tematikai egységek bemutatását. A képzőművészet hagyományos tematikai műfajai közül meghatározó a táj és az emberi alak ábrázolása, akár portré, akár embercsoportok formájában. Nem idegen azonban a seregszemlén az absztrakt formanyelv sem, noha többségükben az ábrázoló művészet képviselői vannak jelen. A tematikai és technikai műfajok – ahogy ez korunk képzőművészetére is jellemző – számos kiállítónál nem vegytisztán jelennek meg; az új műfajértelmezések és az átjárások is tetten érhetők a tárlaton megjelenő munkákon. A kiállítók között idén is nagyszámú újonnan belépő alkotó mutatkozik be, akár tehetséges pályakezdők, akár olyan kiállítók, akiknek figyelme most fordult a tárlat felé – gazdagítva és erősítve annak színvonalát. Fontos jegye azonban a kiállításnak a hűség, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy harmincegy élő Tornyai-plakettesből huszonnégy idén is kiállít, és számos évről évre visszatérő művész is jelen van, akikhez a tárlat éppúgy hűséges, mint a távozók emlékéhez. Ebben az esztendőben egy művel a közelmúltban elhunyt Probstner János keramikusművész munkássága előtt tiszteleg a kiállítás.
Zaklatott, bizonytalanságokkal teli korunkra, s napjaink jelenségeire megannyi módon reagálnak az alkotók, legyen az világunk viszolygó, rémisztő reflexiója, a valóság mögötti valóságok keresése, a magány vagy a háború kegyetlenségeinek megjelenése. E reflexiók groteszk vonalának kiemelkedő képviselője Király Gábor festőművész, aki három pályaművével (Az első fagy, Konyha, Makrélák reggelire) elnyerte az idei, 68. Vásárhelyi Őszi Tárlat rangos fődíját, a Tornyai-plakettet.
Érdemes a fődíjas alkotásától elindulva, teremről teremre haladva bejárni a kiállítást. Az Alföldi Galéria Szőnyi utcai szárnyának leghátsó termében, a főteremben látható a hazai groteszk egy másik ikonikus képviselőjének, Földi Péternek Pirkadat a zsombékosban koronavírus idején című festménye. További díjazott alkotásokkal is találkozhat itt a látogató, így a Hódmező
Vásárhely Megyei Jogú Város Életműdíját elnyert Kéri László festőművész zaklatott, expresszív festményeivel, az Endre Béla-mesterdíjat nyert Papageorgiu Andrea festőművész lírai önábrázolásaival, valamint az utóbbi években tűzzománccal is kísérletező alkotó kitűnő felülnézeti városrészlet-ábrázolásával, továbbá a Csongrád Csanád Megyei Önkormányzat díjában részesült Sejben Lajos egy-egy művészkönyvplasztikájával. A kiállítás bejárási útvonalát követve a Szőnyi utcai szárny második terme egyéni és egyetemes emlékeket idéz fel, így a reneszánsz ölt XXI. századi köntöst Nádas Alexandra finom, trecentót idéző Madonna-ábrázolásain, vagy Sipos Boglárka gigantikus fametszetén, Raffaello La Fornarina-parafrázisán. Fájdalmasan személyes emléket, a szeretett hitvessel való utolsó találkozást jeleníti meg festményén a Galyasi Miklós-nívódíjat nyert Szkok Iván.
A harmadik teremben hangsúlyt kapnak azok az alföldi művészek, művészcsoportok, akik egy jelentős központhoz – Hódmezővásárhely, Gyula, Szolnok, Békéscsaba – kötődnek. A következő, a negyedik terem friss alkotásainak színgazdag kompozíciói napjaink fiatal alkotóinak azt a vonalát képviselik, akikre – változatos témáik mellett – egyaránt az élénk színek használata jellemző. Átlépve a Szőnyi utcai szárny ötödik, egyben ezt az egységet lezáró termébe, e színes forgatag némiképp lecsendesedik, élettelen városrészletek és enteriőrök, ipari formákat idéző plasztikák uralják a teret. Külön figyelmet érdemel az idén az MMA Képzőművészeti Tagozatának díjában részesült Szabó Ábel gyárcsarnokbelsőt ábrázoló festménye.
Bár egy-egy terem megpróbál egy témára, egy hangulatra nagyobb hangsúlyt helyezni, a tárlat jellegéből adódóan nincsenek tisztán tematikai termek, talán ez alól a Kossuth téri szárny első terme lehet kivétel, ahol meditatív alkotások kerülnek egymással párbeszédbe: Krajcsovics Éva és Váli Dezső festményei, a fiatalabb generációt képviselő Király György és Boros Miklós János csendéletei, Gilly Tamás rejtett, kifinomult szakralitást sugalló temploma, vagy Gergely Réka távol-keleti nyugalmat sugárzó Függőben hagyva című plasztikája. A grafika uralja a következő termet, ahol Kéri Imre rézkarca mellett hangsúlyos szerepet kap gesztusfestménye is, mely Plank Antal a japán origami formavilágát idéző acélszobraival is kölcsönviszonyban áll. Itt és a folyosó számos pontján a hazai képgrafika olyan nagymestereinek alkotásai láthatók, mint Sulyok Gabriella, Szunyoghy András, Frimmel Gyula vagy Szepessy Béla, s a Kossuth téri szárny második termében kapott helyet az idén Rékassy Csaba-különdíjban részesült Mórocz István Vonalban II című sorozata is.
A szárny utolsó, egybenyíló három terme stilárisan és kifejezésmódjában is igen vegyes: a hármas egység nyitó- és záróterme a frissesség és a játékosság jegyeit mutatja, így az idén először kiállító, a MANK Nonprofit Ltd. díját nyert Melkovics Tamás „moduláris”, modulokból felépített, organikus struktúraszobra és grafikája, Kazi Roland kinetikus objektje, Ilona Keserü Ilona női energiákkal teli Szuszék-tanulmánya, és a Rudnay-ösztöndíjban részesült Vető Orsolya dinamikus, játékos formákkal és színekkel teli kompozíciója is feltölti, pozitív energiákkal telítve engedi útjára a látogatót. A két vibráló terem között lévő egység kissé lecsendesül, s benne a perspektíva izgalmas játékai nyernek kifejezést. A befelé fordulás jegyében egy budapesti bérház mindennapjaiba nyerhetünk betekintést a Fiatal Festők Nívódíjában részesült Kósa Gergely festményein, az ember teremtette látványzavaró elemre pedig a Kulturális és Innovációs Minisztérium díjában részesült, a Vásárhelyi Tárlaton idén bemutatkozó Németh Marcell acéllemezének hangsúlyos reflektora hívja fel a figyelmet.
A hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum által 1954 óta évente megrendezett Vásárhelyi Őszi Tárlat idén október 9. és december 4. között várja látogatóit. A hazánkban egyedülálló kortárs képzőművészeti seregszemle töretlen hagyománya, folyamatossága, magas szakmai színvonala révén mára országos szintű képzőművészeti rendezvénnyé nőtte ki magát. Sehol máshol nincs rá példa az országban – s Európában is csupán néhány helyen –, hogy majd hét évtizede folyamatosan meg tudják szervezni a kortárs képzőművészek csoportos kiállítását.
