Látjuk, tapasztaljuk, hogy milyen erősen van jelen az absztrakt művészet. Van, aki ódzkodik tőle, mások órákon át elnézik a formák keszekuszaságát, nagy gesztusokkal festett halmazok ritmikus játékát. Az Einspach Fine Art & Photography tereiben kiállító Dóra Ádám és Soós Tamás alkotásai bizonyosan nyomot hagynak a nézőkben.

Kétszázötven éve született Csokonai Vitéz Mihály, az a költő, aki mellé jó letelepedni, akiről az ugyancsak debreceni születésű, a Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozó Kiss Tamás azt írta, hogy „aki valaha is közelségébe került, annak ő megtestesült, azzal ő létközösséget vállalt”.

Át a Kárpátokon, három országon át, Magyarországról Ószandecbe, mégsem hagyva el azt a kisrégiót, amely az otthonosság érzetét kelti. Azt a teret, amely átalakulva őrizte meg szerepét, a közép-európai térség összekapcsolását.

Élhető, fejlődő Budapest, amely hitelesen őrzi és a jövő számára továbbadja múltját, jelenét. Erő Zoltán három éve a város főépítésze, nem kinevezésekor kezdett a főváros építészeti, műemléki, városrehabilitációs és városfejlesztési kérdéseivel foglalkozni.

Harmincéves pályafutása során alig festett roma témát, most azonban bepótolja, tízrészes monumentális sorozatot készít a roma eredetmondákból. Nagy példaképe és mestere Szentandrássy István, akiről a főváros szívében roma galériát neveztek el, melynek a kiskőrösi Kunhegyesi Ferenc a művészeti vezetője.

Pénzügyi krízist okozott a német alkotmánybíróság közelmúltbeli ítélete, amely alkotmányellenesnek minősítette az elkülönített pénzügyi alapok közötti forrásátcsoportosítást. A német kormány ugyanis ezzel lényegében megkerülte az adósságfékszabályt.

Mindenek ellenére talán mégis a nemzet és fővárosa egységében gondolkodó Jókainak van igaza.

Mily mértékben teremtitek a fővárost nagyszerűvé: oly mértékben válik a hon hatalmassá. – Táncsics Mihály 1864-ben rajzolta meg e szavakkal a jövő Budapestjét. Ám írása csak 1867-ben jelent meg, nyitott kapukat döngetett, a városegyesítés a küszöbön állt.

Izgalmas utazásra hív Hardi Ágnes kiállítása, amely egyszerre többféle irányba nyit kapukat. Az Underground című tárlat szobraiban, installációiban és reliefjeiben kiüresedett terekkel, különféle tükröződő felületekkel, átjárókkal találkozhatunk, melyek mindig újszerű kalandot, sőt elmélyülést kínálnak a befogadó számára.

Ki ne hallott volna a híres rábai harcsákról, amelyek kedvéért még a Balaton partján élő barátaim is eljöttek volna, bár végül valamiért megmaradtak a Szigligeti-öböl iszapízű pontyainál. Igaz, azokon a vizeken remek balinokat is lehet fogni, pergetéssel.

Bertrand Russell, a neves angol filozófus 1927-ben ,,Miért nem vagyok keresztény?” címmel tartott előadást. Pamfletként megjelenve azóta az ateizmus klasszikusává vált. Ayaan Hirsi Ali egy évszázaddal  később időszerűnek tartotta, hogy ellentétes címmel közöljön esszét.