Növényszerűvé válni, ez az emberi határoltság meghaladására szóló felhívás, ami „aláássa a szubjektum stabilitását”. Azonban ahhoz, hogy növénnyé vagy zölddé váljunk, ki kell lépni, el kell hagyni a tájképet, illetve a tájról szóló romantikus hipersematizmusokat.

Éles Lóránt a 2022-es Godot Art Expo fődíjasa, a kortárs szobrászat törekvéseinek egyik kiemelkedő hazai képviselője. Művei egyszerre keltik tárgy és műalkotás benyomását, ismert vagy épp beazonosíthatatlan eszközök hatását.

Az idegenséget és a gondolkodási folyamat megszakítását egyszerre tematizáló műveket nevezhetjük genuin antropocén esztétikai alkotásoknak, amelyek képesek megragadni a megváltozott, átformálódott ökológiai állapotot, és képesek leírni megváltozott természetkulturális viszonyainkat.

Hiány és telítettség, a felszín és a mélység sajátos értelmezése jelenik meg Németh Dávid és Gwizdala Dáriusz alkotásain. A megfejthetőség hiánya, s a képeken szereplő dolgok kimeríthetetlen pluralizmusa az a két sajátosság, amelyeken keresztül közelíthetjük meg a két fiatal alkotó művészetét.

Dezső Tamás fotóművész ökoalkotásai a titkok megőrzésén keresztül kalauzolnak el különleges kertekbe és távoli, festményszerű erdőkbe, rámutatva az emberi perspektivitás szűkösségére a növények és az élővilág alteritásával szemben.

Vajon milyen nyomokat és milyen leleteket hagyunk magunk mögött? Milyenek lehetnek a természet és az arra teljes mértékben rárakódó technokulturális komplexum ötvöződésének nyomai? Képes-e a művészet feltárni egy új antropogenikus geológiai korszak képződményeit?

Az egymásra találás destabilizáló és felemésztő pillanatának megragadása Lak Róbert sorozatán az egymástól való teljes eltávolodás helyett újfajta összekapcsolódások lehetőségét ígéri.

Az antropocén jelentette természetkulturális állapot alapvetően változtatja meg a természeti létezők és az ember viszonyrendszerét. Olyan komplex átváltozási folyamat megy végbe, amely egyben humanizálja a természetet és naturalizálja az embert.

Milyen lehet a módosított természetbe való átmenet, mivel járhat az antropocén természeti szférájába való átlépés? A radikálisan megváltoztatott, technológiailag átalakított antropocén természetbe való transzgresszió többé nem tekinthető a külsődlegességgel való romantikus találkozás pillanatának.

A művészi eltörlés és felépítés sajátos véghezvitelét valósítja meg alkotásain Duliskovich Bazil. Az átváltozás kettősségét a humánum centrumának elmosódása és a kaotikus képzettársítások színrevitele jeleníti meg.

Dobos Tamás maga úgy véli, „állószerűség” jellemzi fényképeit. Azt a pillanatot kívánja megragadni, amint a mozgás pillanatszerűvé válik.

A mű episztemológiai tétjét a férfialak fehér köpenye egyértelműsíti: az objektum elsőbbséget élvez a megfigyeléssel szemben. De ki figyel meg kit? És min keresztül? Töredékek – Az eltűnés intenzitásai. Fényjátékok és eltűnések Szűcs Attila festészetében.