Between Them sorozat:
Az ember helye elbizonytalanodásának képi ábrázolása nagyon ritkán kapcsolódik össze a szerelmi egyesülés bemutatásával. Az összekapcsolódás és az egymásra találás gyakran az emberi identitást és az ember pozicionalitását megerősítő aktusok, amelyek sajátos beteljesüléssel és kielégüléssel érnek fel. Azonban mi van akkor, ha az egymás iránti visszafoghatatlan szenvedély nem redukálható a másik iránti vágyra, hanem valami emberen túlit, nem emberit céloz meg. Valójában minden kapcsolódás valamilyen környezetben és valamilyen alapon megy végbe, mindig bizonyos fokig összekapcsolódva a kívüliséggel. Lehetséges-e egyáltalán a poszthumanisztikus erotizmust felmutatni, amely egyben regenerálhatja a szerelem eredendő emberen túli szférikusságát?
Lak Róbert Between them című sorozatában az egymásra találást a destabilizáció és olyan felemésztő pillanatként ragadja meg, amely azonban az egymástól való teljes eltávolodás helyett újfajta összekapcsolódásokat kínál fel. Ezek a kapcsolódások a szférikussággal és a kívüliséggel adják a festmény alapját vagy hátterét, amely dinamikusan öleli körbe a kép előterében látható két alakot. A test a háttérrel és az alappal az identitást is átszervező, középpont nélküli kapcsolatba kezd, aminek során a különálló testek formavilága is átalakul. Ez a megváltozott és radikálisan átalakult formavilágú test túlmutat a fizikai összekapcsolódáson és az organikus testi egyesülés statikusságán. Nem a határok folyékonysága vagy a két testet elválasztó határvonalak bizonytalansága a kulcsmomentum a képen, hanem a háttérhez közelebb húzódó vagy abba elvesző alakok lehatárolhatatlan kapcsolódása.
Valójában a minden találkozásnak alapot adó szférikus ökológiát mutatja fel Lak a képen, azt a nem emberi többletet amely minden összekapcsolódásnak az alapját adja. A test a képen ontológiailag különböző alkotóelemek és részek dinamikus hibridjeként tűnik fel, amelyből különböző szökésvonalak és ösvények vezetnek az összekapcsolódás különböző összecsomósodásai felé. A festmény az ember és a természet emberen túli erői közötti kulturális bizonytalanságot is felmutatja, amelyben az eldönthetetlenség erőteljesen jelenik meg. Mintha valami emberen túlira vagy több, mint emberire lenne szükségünk ahhoz, hogy igazán egymáshoz tudjunk kapcsolódni. Az idegen, a nem emberi nem ellehetetleníti a kapcsolódást, hanem annak valódi alapját alkotja. Az autentikus egymásra való megnyílás együtt jár az emberen túli szférákra történő nyitással.
Az idegennel való találkozás különleges leírása D. H. Lawrence Kígyó című verse. Az állat egyszerre jelent fenyegetést és a hétköznapiságot meghaladó fenségességet. Az az elragadtatás és egyszerre elbizonytalanító drámaiság, amely Lak képét áthatja jobban megérthető e vers felidézésén át. A D. H. Lawrence-műben kígyó képében fenyegetően, félelmetesen feltűnő nonhumán alteritásra az ölelés olyan erőteljes reakció lehet, amely egyszerre áll felette és alatta a meghaladni kívánt antropocentrikus etikai rendszereknek. Ebben az embert szinte megsemmisítő, önellentmondó, szenvedélyes gesztusban olyan radikális megnyílás játszódik le, amelynek nincs szüksége semmilyen előzetes, racionálisan meghatározott vagy levezetett etikai rendszerre. A félelem által elragadtatott, szinte önmagát széttépő test széttárja karjait, mintha az egész világot – annak minden felismerhetetlen aspektusával együtt – szorosan magához kívánná ölelni. Ez az etikai gesztus egy übermensch minden érték átértékelését követő, minden veszélyt meghaladó romantikus, heroikus megnyilvánulása és egyben az animalitásba, a föld idegen mélységeibe visszacsúszó kígyóvá leendése. Lawrence a versben több helyen is kiemeli az állat kapcsolódását az alaphoz, a földhöz, a talaj sötétségéhez és ismeretlen réseihez. A kapcsolódás, a találkozás elképzelhetetlen az alap megfelelő értelmezése nélkül.
Azonban ennél többről van szó a Between them esetében. Az aktív, önfeltáró és befogadó gesztus, az ölelés pillanata, amely – bár első ránézésre a másik emberre irányul – valójában az emberen túli szférikus ökológiát veszi célba. Ez az aktív, önfeltáró erotizmus az összekapcsolódás transzcendens jellegére utal. A szerelem így két test találkozása mellett a háttér közös felfedezésének kalandja is, amely az idegenség közös feltalálását jelenti. Az ember dezidentifikálás és a nem emberihez való odafordulás az erotizmus elkerülhetetlen következménye. A föld, a talaj, mint az egyesülés materiális alapját adó réteg nem kiegészíti vagy keretezi az egyesülést, hanem az alakok között van, sőt az alakok háttérré vagy alappá alakulnak. Az ölelésre megnyíló karok és a festmény alsó felén szökésvonalakként és természeti redőkként vagy ösvényekként feltűnő lábak visszavezetnek a föld rejtett mélységeibe és alaptalan szakadékaiba. Az identitás ilyen plasztikus felmutatása különös módon kapcsolja össze Lak képét a Kígyó című verssel, amelyben a talajhoz való közelség, a szótlanság és az árnyékban rejtőzés nem a háttérbe húzódás megszokottságát veti fel, hanem az emberen túli vagy több mint emberi állapot antropomorfizálhatatlan fenségességét.
A festményen az emberi alakokon túli poszthumán megnyílás nem hagyja maga mögött a szerelmi egyesülést és a testi együttlétet, hanem annak nyitott, önmagán is túlmutató alapját jelenti.
D. H. Lawrence verse Szabó Lőrinc fordításában
