A XXI. század során egyre inkább a különböző poszthumán entitások és kiborgok részét fogják képezni a mindennapi valóságnak. Az MI kapcsán több szerző is fontosnak tartja, hogy olyan filozófiai és etikai perspektíván keresztül vizsgáljuk, amely nyitott és elfogadó a különböző robotokra, kiborgokra, technológiai kimérákra és természetkulturális hibridekre.
Vajon a mesterséges intelligencia alapú művészet dehumanizációs gyakorlat, vagy egy poszthumán kiterjesztett természetkulturális állapot lehetőségét rejti magában, amelyben túl tudunk lépni antropocentrikus és fajista alapvetéseinken? Vajon amikor a számítógépen lejegyzem ezeket a szavakat, vajon nem hibridizálódom-e én is a számítógépemmel, vagy amikor a képeket a kiállításon szereplő művészek különböző szerkesztő programokkal és a számítógépen átdolgozzák, nem válnak-e olyan kiborg-entitásokká, amelyek egyszerre organikusak és párhuzamosan visszavonhatatlanul és végtelenül technológiaik is?
Talán a legkülönösebb aspektus az MI-művészet kapcsán az, hogy az eddig kizárólagosan az ember helyének számító és teljes mértékben emberi szférába nyomul be ez az új technológia. Az olyan deep learningre képes új MI-applikációk, mint a Dall-E vagy a Midjourney könnyű és sokrétű használatán keresztül alapvető dilemmák elé állítja a kortárs esztétákat és filozófusokat a művészet megváltozott funkcionalitásával és szerepével kapcsolatban.
A Valós és mesterséges identitások című tárlat amikor a kortárs poszthumán kultúrakutatás alapvető kérdéseit fogalmazza meg, közben a különböző portrékon keresztül szembenézhetünk azzal, hogy a megváltozott technológiai és ökológiai körülmények között mit is jelent embernek lenni. És ami szembenéz velünk, az a gépi kreativitás és a techológiai esztétika újszerű feltűnése, amely mélyen átjárja az olyan kortárs emberfogalmakat, mint a különböző poszthumanizmusok, új materializmusok vagy feminizmusok. Arra mutat rá a tárlat, hogy az antropocén korban és a kortárs poszthumán technológiai átalakulás folyamán át kell értékelnünk a művészetről, a kreativitásról vallott nézeteinket.
Miközben radikálisan átformálja a művészetről, és különösen a művészi individuumról szóló alapvetően antropocentrikus és fajista nézeteinket, az MI-művészet szélesebb technológiai változás és poszthumanizációs folyamat részét is képezi.
Azonban a mesterséges intelligencia olyan új minőséget jelent, amely új ontológiáért és esztétikaelméletért kiált. A mesterséges intelligencia alapú művészetre az áttechnicizált környezet, az egyre mesterségesebbé váló természet kulturális megnyilvánulásaként tekintünk, amely hibridizálja a művészetről alkotott megszokott fogalmainkat, kiindulópontjainkat és gyakorlatainkat. Ezen újszerű, poszthumanisztikus mechanoszféra kulturális gyakorlataként tűnik fel az MI-művészet, amelyre új technofil esztétikai megközelítésen keresztül kell tekintenünk.
Megnyitják a tárlaton szereplő alkotások az ember fogalmáról szóló diskurzust a művészet és kortárs esztétikai elméletek irányába, miközben a látogatókat is diskurzusba vonják, azonban ennek a párbeszédnek többé nemcsak ember és ember képezi részét, hanem a különböző technológiák, a mesterséges intelligencia és az emberen túli természeti létezők. Az ember alakjának és a portréfotográfiának ez az átformálódása nem lezáródás vagy apokaliptikus tónusba rejtőző elsötétedés, hanem olyan megnyílás és kiterjedés, amely a létezés mélyebb rétegeit és rejtett visszahúzódó aspektusait is feltárja. Elgondolkodhatunk, hogy milyen lehet az emberi létezés vagy egyáltalán az élet egy olyan korban, amely a mainál technológiailag sokkal komplexebb lesz. Mindeközben pedig szembenézhetünk a megváltozott ökológiai viszonyok és a posztmodern által átszínezett és heterogenizált identitásfigurációk gazdagságával.
A Valós és mesterséges identitásokon szereplő képek gazdagítják, varázsosítják és kiterjesztik a létezést olyan portréfotókon keresztül, amelyek valójában túlmutatnak az emberi létezés keretein. Identitásaink, önképünk pedig a technoszféra érintése által felvérteződik az érzékenység, a meghittség technopoétikus szépségével.
A Valós és mesterséges identitások című kiállítás június 23-ig tekinthető meg a Kiscelli Múzeumban (1037 Budapest, Kiscelli utca 108.).
