A művészi eltörlés és felépítés sajátos véghezvitelét valósítja meg alkotásain Duliskovich Bazil. Az átváltozás kettősségét a humánum centrumának elmosódása és a kaotikus képzettársítások színrevitele jeleníti meg.

Dobos Tamás maga úgy véli, „állószerűség” jellemzi fényképeit. Azt a pillanatot kívánja megragadni, amint a mozgás pillanatszerűvé válik.

A mű episztemológiai tétjét a férfialak fehér köpenye egyértelműsíti: az objektum elsőbbséget élvez a megfigyeléssel szemben. De ki figyel meg kit? És min keresztül? Töredékek – Az eltűnés intenzitásai. Fényjátékok és eltűnések Szűcs Attila festészetében.

A széttartó, egymással versengő poszthumán elméletek közepette nehéz olyan találkozási pontokra bukkanni, amelyek képesek lehetnek felfedni valamit ebből a formálódó teoretikus irányzatnak a heterogenitásából.