Az antropocén jelentette természetkulturális állapot alapvetően változtatja meg a természeti létezők és az ember viszonyrendszerét. Olyan komplex átváltozási folyamat megy végbe, amely egyben humanizálja a természetet és naturalizálja az embert.

Milyen lehet a módosított természetbe való átmenet, mivel járhat az antropocén természeti szférájába való átlépés? A radikálisan megváltoztatott, technológiailag átalakított antropocén természetbe való transzgresszió többé nem tekinthető a külsődlegességgel való romantikus találkozás pillanatának.

A művészi eltörlés és felépítés sajátos véghezvitelét valósítja meg alkotásain Duliskovich Bazil. Az átváltozás kettősségét a humánum centrumának elmosódása és a kaotikus képzettársítások színrevitele jeleníti meg.

Dobos Tamás maga úgy véli, „állószerűség” jellemzi fényképeit. Azt a pillanatot kívánja megragadni, amint a mozgás pillanatszerűvé válik.

A mű episztemológiai tétjét a férfialak fehér köpenye egyértelműsíti: az objektum elsőbbséget élvez a megfigyeléssel szemben. De ki figyel meg kit? És min keresztül? Töredékek – Az eltűnés intenzitásai. Fényjátékok és eltűnések Szűcs Attila festészetében.