A magyar Lovász Lászlónak és az izraeli Avi Wigdersonnak adományozta a Norvég Tudományos Akadémia 2021-ben az Abel-díjat.

A kilencszáz éves belvárosi főplébánia-templom új főoltárt kapott 1948-ban. Megfestésére szűk körű pályázaton három neves művészt hívtak meg: Szőnyi Istvánt (1894–1960), Medveczky Jenőt (1902–1969) és Molnár-C. Pált (1894–1981). Jajczay János művészettörténész utóbb úgy vélte: „A pályázat eredménye egy pillanatig sem volt kétséges Molnár-C. Pál számára.”

A thriller zsáner hazai kismestere, Szász Attila, valamint legszorgalmasabb forgatókönyvírónk, Köbli Norbert negyedik közös filmje egyértelmű főhajtás Alfred Hitchcock munkássága előtt, egyben szintlépés is a két alkotó karrierjében. Korábbi munkáik (A berni követ, Félvilág…) még tévéképernyőre készültek, s az Apró mesék az első közös filmjük, amelyet kifejezetten mozivászonra forgattak.

Folyók, tavak, lankák, hegyek, síkságok, buckák, fennsíkok, rögös utak, kies és kietlen tájak. Helyek föld és ég között. E világi és transzcendens vidékek. Ablakokon át nézem őket, amelyeknek kerete Baksai József képeinek széle.

Kezdjük a banálisnak tartott kérdéssel: mi is a demokrácia?

Életének 84. évében elhunyt Gyulai Líviusz Kossuth-díjas grafikusművész, a nemzet művésze, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a magyar grafika „Nagy Generációjának" egyik képviselője. Pályatársa, Orosz István versben emlékezik a kiváló alkotóra. 

Sok könyvet, tanulmányt írtak már a nevetésről. Szépirodalmit, pszichológiait, élettanit. Nem akarom túlokoskodni. Nem is néztem utána, mennyi mindent állítanak egészségmegőrző szerepéről, a rekeszizmokra gyakorolt jó hatásáról. Nem kell nagy tudomány ahhoz, hogy megállapítsuk: nevetni jó.

2019-ben (és tavaly utánnyomásban) megjelent egy vaskos tudományos igényű ismeretterjesztő munka a magyar politikai gondolkodásról csaknem kilencven szerző tollából. Fontosságát talán az is jelzi, hogy Roger Scruton és Orbán Viktor is írt hozzá előszót-ajánlást. Két kutató mutatja be.

A Paradicsomkert a világ ősi, igen jónak teremtett, érintetlen állapotának szimbóluma, ahol az embernek nem kellett arca verítékével keresnie kenyerét, nem kellett harcolnia a természettel, mert az szinte magától megadta azt, amire szüksége volt.

Prokopp Mária művészettörténész március 15. alkalmából Széchenyi-díjat kapott. Szűkebb pátriája, Esztergom, s azon belül is a ferencesek különösen  örülnek az elismerésnek. Hogy miért, arra az esztergomi ferences házfőnök válaszol.

...a tarjánvárosi őrsön a fegyverükhöz kapva odaszaladnak a rendőrök az ablakhoz, és várják, hogyan alakul a helyzet. És vonul három egyetemista lány a nemzeti zászlóval, teli torokból énekelik a Kossuth-nótát...

1848 négy lengyel hősének fordulatos élete – olyanok ők, akiket csak kevesen ismernek.