A török pusztítás előtt száznál is több kolostoruk működött, valamennyi a magyar kultúra, a tudományosság és a spiritualitás őrhelye, s gyakran világítótornya volt. A rend közép-európai kisugárzásának bizonyítéka, hogy a XIV. század végén tizenhat magyar pálost hívtak meg kolostort alapítani Lengyelországba. Meg is érkeztek Częstochowába, a magukkal vitt Fekete Madonna-ikonnal együtt, amely azóta is a lengyelek legszentebb ereklyéje és nemzeti jelképe.
A török Magyarországon mindent elpusztított, a nagyszerű pálos kolostorok romokban hevertek,
de a pálos lelkiség erősen átitatta a magyar nép lelkét, és a török után, amint lehetett, újraszerveződtek közösségeik.
Túlzás nélkül mondható, hogy a XVII–XVIII. század pálos reneszánszot hozott. Ez a második virágkor II. Józsefig tartott, aki betiltotta a rendet. A pálos szerzetes és jeles költő, Ányos Pál gúnyverset írt az uralkodóról. Tőle származik a kalapos király kifejezés, amely rajta ragadt Mária Terézia gyermekén és utódán. A második virágkornak máig megcsodálható alkotásai a pesti egyetemi templom és a mellette lévő Pálos Könyvtár, a márianosztrai kegytemplom, a sátoraljaújhelyi csodaszép, pálos (jelenleg piarista) templom, a fehérvári (ma ciszterci) templom sekrestyéje és a felvidéki Sasvár kegytemploma és kegyszobra, amelyet szeptemberben talán Ferenc pápa is meglátogat.
II. József tiltó rendelete után újabb majd másfél századnak kellett eltelnie, hogy ismét legyenek magyar pálosok, akik először lengyelek voltak. Ekkor kaptuk ugyanis vissza az 1370-es évek végén adott kölcsönt:
a Częstochowából érkezett tizenkét lengyel szerzetes segítségével született újjá a magyar pálos élet.
A rend több helyen megtelepedett, és sokan csatlakoztak hozzájuk. Ez a harmadik korszak, amely 1950-ig, a rendek Rákosi Mátyás általi betiltásáig tartott, szintén virágkor volt.
A titokban tovább élő, utánpótlást is nevelő pálosok a rendszerváltozás után visszatértek Pécsre, a budai Sziklatemplomba, az alföldi Pálosszentkútra, valamint Márianosztrára, s a rend legfiatalabb hajtásának helyszínére, az erdélyi Hargitafürdőre. Az már a rendtörténet negyedik korszaka, amelynek helyszíneit, pálos kolostorait a kisvonat és a három múzeumi teremben elhelyezett sok-sok műtárgy segítségével tekinthetjük, ismerhetjük meg.
A gazdag kiállítás kurátorai munkájuk során valósággal beleszerettek a pálos történelembe és lelkiségbe. Pető Zsuzsa régész 2013-ban írta disszertációját a középkori pilisi pálos kolostori életről. Eleinte a kapcsolata a ma élő szerzetesekkel pusztán szakmai volt, de hamarosan emberileg is közel került a fiatal tudós a szerzetesek világához. „Mindennél fontosabb emberi kapcsolatokra tettem szert, amiért nagyon hálás vagyok. Sokat nevelt rajtam az a lelkület, ahogy a pálosok a világ dolgaihoz állnak. Az a fajta remeteség, amely segítségével kitűnő közösségi emberek tudnak lenni, nekem nagyon megtetszett. Az erdei csend értékét is az ő segítségükkel fedeztem fel a magam számára, és talán ezért vagyok nekik a leghálásabb.”
Bojtos Anita történész, a másik kurátor „pálos története” a nagyszülőkkel kezdődött: „Egyik nagymamám egyszer elvitt a Pilisbe kirándulni, és mesélt arról, hogy itt alakult meg az első magyar alapítású szerzetesrend. A másik nagymamám és az édesanyám pedig Pécsett született, és a pécsi pálos jelenlét teljesen természetes volt számukra. Ezeknek az élményeknek a birtokában középiskolás koromban beneveztem egy pálos témájú történelmi versenyre, és azóta se ment feledésbe ez az érdeklődés, mert a 2018-ban megvédett disszertációmat is pálos rendtörténeti témából írtam.”
A Nemzeti Múzeum pálos rendet bemutató kiállítása ünnepi alkalmát a rendalapító, Boldog Özséb halálának 750. évfordulója adja, amelyet 2020-ban ünnepelt a rend. A pandémia miatt a kiállítás azonban csak most, 2021. júniusban nyílhatott meg, és szeptember 12-ig, vagyis az Eucharisztikus világkongresszus végéig látogatható.
