„Ha a képekre a kultúra fosszíliáiként tekintünk, amelyekből ráadásul visszafejthetők az alkotó elme elképzelései és motiváció is, akkor tulajdonképpen egy szürnaturalista képelmélethez jutunk…” – összegzi Hornyik Sándor A szürnaturalizmus archeológiája című kötetében Csernus Tibor festészetének első közel huszonöt éves periódusát (1951–1974).

Az Országút magazin következő saját programja a Művészetek Völgyében: Könnytelen madonnák, avagy kiért ejt mégis könnycseppet Lőrincz P. Gabriella.

Szép novella arról, hogy nemcsak azért vagyunk, hogy éljünk: sorsunk van egymással. És ez a sors nem törvényszerűen ér véget az élettel együtt. Persze csak, ha képesek vagyunk átlényegülni, ha el tudjuk fogadni ezt.

„Colorium című sorozatom gondolatát Nemcsics Antal Színdinamika című írása adta – írja a művész ars poeticájában. – A Colorium Színország szimbóluma, mely nem más, mint a Coloroid színrendszer.”

Széttöredezett, majd megszűnt a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat monopóliuma a rendszerváltás hajnalán, ám szakértelem és tőke hiányában a gombamódra szaporodó kis lemezkiadók is eltűntek, a megmaradt erősebbeket pedig felvásárolták a multicégek.

Lehet-e autodidakta egy harangöntő? Slíz Róbert felvidéki fiatalember gyermekkori álmát beteljesítve, alapos előtanulmányok után, három év kitartó munkájával, tizedik próbálkozásra járt sikerrel. Ma már Európa-szerte száz helyen szólnak az általa öntött harangok.

Megrázó életutak tárulnak a „Tebenned bíztunk eleitől fogva...” – Egyházi személyek a GULAG fogságában című kötet olvasói elé. A szovjet rendszer lelkipásztorok tucatjait hurcolta munkatáborokba, akik ott is a Gondviselésbe vetett reménnyel tettek tanúságot hitük mellett.

Pénzesővel rendszerint egy-egy lottónyeremény kapcsán vagy a Las Vegas-i kaszinók világát bemutató filmekben találkozunk, például az Esőemberben, amikor autista hősünk (Dustin Hoffmann) és öccse (Tom Cruise) „bankot robbantanak” Las Vegasban.

Az ukrajnai háború hetvenhatodik napján Kijev bejelentette, hogy megsemmisítik az ukrán, orosz és fehérorosz nemzet összetartozásának jelképeként 1975-ben a három szovjet köztársaság határának találkozásánál, Csernyihiv közelében állított Három nővér nevű monumentális emlékművet.

A magyarországi neoavantgárd legjelentősebb alkotói egyikének, Lakner Lászlónak retrospektív tárlata a művész több mint 40 évet felölelő alkotói munkásságát mutatja be.

Ez az írás nem valamelyik kereskedelmi csatorna esti főzőversenyeiről szól, itt kicsit nagyobbak a tétek annál, mintsem hogy ki nyeri meg idén az Arany Fakanál-díjat, miután megpucolt egy csirkét és tökéletesen készítette el a homárt.

Veszélyes, ha egy pénzember egymaga birtokolja a világmindenségre kiható szuperszonikus médiafegyvert. Bár ki tudja? Az infosztráda nehézcirkálói néhány – mindannyiunk számára ismeretlen – világpolitika-csináló ember és igazgató tanácsai kezében vajon megnyugtatóbb helyen vannak?