A nyolcvanas évek elején a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat (MHV) két szerkesztőségre, ezeken belül több márkára oszlott: az egyikben a pályájuk elején lévő zenekarokat és új stílusokat felkaroló Start, valamint a már ismert együttesek és szólisták hangzóanyagait gondozó Favorit, a másikban a – Bors Jenő MHV-igazgató szavaival – kiemelkedő teljesítményt nyújtó Bravo alakult, utóbbi mellett a már korábban meglévő Pepita márka is működött. Ezt Bors Jenő 1983. augusztus 2-án a cég új, törökbálinti stúdiójának sajtóbejárásán jelentette be, azzal a céllal, hogy az egymással konkuráló márkák az addiginál színvonalasabb produkciókat hozzanak létre, ezzel növelve a cég bevételét. Az MHV-márkák közötti versenyhelyzetet tovább erősítette, hogy 1984-től az eladott példányszámok szerint döntöttek arról, melyik márka mennyit kap az MHV költségvetéséből. Időközben megalakult az Erdős Péter vezette Pro Menedzseriroda is. Ezenkívül létezett még a főleg a jazzel foglalkozó Krém márka, illetve a nyugati slágereket Magyarországra importáló Gong.

A Hanglemezgyártó Vállalat Rottenbiller utcai stúdiója, 1980  Fotó: Urbán Tamás/Fortepan
 
A szerkezeti átalakítás mellett a magánstúdiók bedolgozása az MHV-nek jelentette a változások másik alappillérét. Az egyik a Főnix Stúdió volt, amely először a Bojtorján együttes Csavargódal című első nagylemezét vette fel. A másik magánkézben lévő stúdiót az Omega együttes alapította 1980-ban, s ezt a későbbiekben bérbe is tudták adni más együtteseknek. A Kóbor János hűvösvölgyi házának telkén felhúzott magánstúdióban a legelső felvétel a Hungaria Rock and roll partyja lett. A Hungariát követték a Hobo Blues Band, Komár László, az LGT, a Karthago, a P. Mobil és a KFT lemezei. Az MHV miután felismerte, hogy Rottenbiller utcai stúdiója idejétmúlttá vált, a törökbálinti egykori Ráczug-kastélyba a világszínvonalnak megfelelő berendezéseket telepített, amelyeket javarészt az Egyesült Államokból szereztek be – valutáért, hitelből.
 
Lemezcsomagolás a Hanglemezgyártó dorogi gyárában, 1980  Fotó: Urbán Tamás/Fortepan
 
Az MHV monopóliumát az 1986. szeptember 1-jén hozott sajtótörvény törte meg. Ennek első kézzelfogható könnyűzenei terméke Pogány Judit és a Tükör együttes lemeze lett 1987 júliusában a Minicoop Kiadó jóvoltából. Sorrendben a második lemezt 1987-ben a Hungaropop kiadó és a Pátria Nyomda közösen jelentette meg a Profán együttestől Pro Pátria címmel. Ezt a Koltay Gábor vezette, fővárosi fenntartású Budapesti Művészeti Hetek és Szabadtéri Színpadok intézménye által 1987-ben kiadott, Tolcsvay Béla és Tolcsvay László által jegyzett Magyar Mise című hanglemez követte. Koltay A költő visszatér című rockoperát viszont már újra az MHV-val szerette volna kiadatni a túl nagy anyagi kockázat miatt.

Ráadásul Varga Miklós és Deák Bill Gyula szerepeltetését lehetetlenítette el az Magyar Hanglemezgyártó Vállalat, mert exkluzív szerződést kötött velük.

Végül a magánkézben lévő Ring Kiadóval jelentették meg a hanganyagot. A Ring Records kiadóval máskor is összetűzésbe került az MHV. A Tátrai Band első, Szerencsejáték című lemezének magánterjesztését úgy próbálta – sikertelenül – megakadályozni, hogy körlevelet küldött a hanglemezboltoknak, melyben megtiltotta a korongok átvételét. A Beatrice is a Ringnél jelentette meg első, rögtön dupla nagylemezét. A Nyomorultak című lemezt pedig a Magyar Rádióval adatta ki a Rock Színház 1988-ban Radioton márkanéven. 1988-ban tizenkilencre nőtt a magáncégek száma, ők összesen hetvenkétféle poplemezt bocsátottak piacra.

A rendszerváltás viharos gyorsasággal hívta életre a kis magáncégeket, amelyek a korongok préselését azonban az MHV-val végeztették, mert nem volt elegendő tőkéjük.

Az első magáncég, amely saját alapanyagot állított elő, a Hungaropop Kulturális Kiadó és Szolgáltató Vállalat volt, de a gyártásra ők sem vállalkoztak, helyettük 1989-ben a Horváth István redőnykészítő és műanyaggyártó kisiparos által alapított Nívó Kft. adta ki saját alapanyagból és a mohácsi farostlemezgyárat igénybe véve, Jugoszláviából vásárolt présgépeken. Demjén Ferenc A Szabadság vándora, Menyhárt–Homonyik–Vikidál Ébresztője, valamint a Bojtorján együttesnek a nevét viselő lemeze nagy port kavaró, kék színű korongokon jelent meg. A kék lemezeket azután a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet 1989 nyarán betiltotta, rossz nyelvek szerint ebben benne volt az immáron monopóliumát vesztett MHV keze is, aminek következtében a Nívó Kft. csődbe ment. 1990­–1991-ben, az előző évek tapasztalatait felhasználva a megszűntek helyett új lemezkiadók – Magneoton, Quint, MMC, Zebra, Craft Records, Record Express, Rózsa Records – jöttek létre.

A sors furcsa fintora, hogy Erdős Péter nem érhette meg a rendszerváltást, az első szabad választások előtt nem sokkal, 1990. február 21-én meghalt. Bors Jenő 1990. július 16-án kapta kézhez felmondólevelét – helyére Ella István került –, amivel elérték, hogy az angol EMI csoport ne vásárolja meg az MHV-t. Ugyanakkor a cégnél anyagi csőd fenyegetett, és a helyzetüket tovább rontotta, hogy a nyugati lemezekkel nem tudták felvenni a versenyt, illetve megjelentek a hazai konkurens vállalkozások is. A középcéggé zsugorodott Hungaroton popszerkesztőségének élére Benkő László került.

Bors Jenő végül 1990-ben megalapította a Quint hanglemezkiadót, és minő pálfordulás: kiadta a Beatrice Utálom az egész XX. századot című LP-jét.

A hazai lemezkiadás rendszerváltása a multinacionális cégek megjelenésével fejeződött be. Nemzetközi kiadványokkal a magyar magáncégek közül elsőként a Hegedüs László által vezetett MMC Records foglalkozott, ők 1990 nyarán katalógusszerződést kötöttek a Warner Music és a Polygram (később Universal Music) kiadóval. 1990 végén a BMG is licencek eladásával foglalkozó képviseleti irodát nyitott Magyarországon. 1991-ben a Warner Music megvásárolta a Magneotont, a Polygram pedig az MMC Recordsot, majd 1992-ben az EMI megvette a Bors Jenő által alapított Quint kiadót, és a Sony Music is önálló céget indított. Így teljes lett a világhálózattal működő öt „major” lemezkiadó képviselete Magyarországon, ahogy egy korszak is végérvényesen lezárult a magyarországi lemezkiadás történetében.

Nyitókép: Még élünk... Hobo-nagylemez a Favorit kiadásában, 1987  Fotó adományozó: Szűcs Tamás/Fortepan