Góra Orsolya: Az örök áramlás forrása

Miben is áll Nemcsics Antal színelmélete? A 2019-ben elhunyt színtervező festőművész a színt harmonikus rezgésként, mágneses zavarként, illetve az energiakvantumok áramlásaként értelmezi. Színélményei nemcsak a látható világot jelenítik meg, hanem a színek által kiváltott érzelmeket tükrözik. Színharmónia-elmélete három, egymásra épülő szintet határoz meg: elsőként a pszichofizikai összefüggésekkel magyarázható színérzékelést, másodikként az érzékelt színegyüttesnek az érzékelő ember pszichikumára tett hatását, harmadikként pedig a színt mint az ember és a környezet komplex kölcsönhatását.

„A kiállításon bemutatott, legújabb, Colorium című szériája a legkézenfekvőbb témát, a saját maga által bebarangolt helyszíneket örökíti meg: Budapest jól ismert pontjait, tereit, hídjait, azonban az ember nélküli, kiüresedett színhelyek emblémává, sablonná egyszerűsödnek: az élet nélküli városi motívumok közül épp a személyes emlékek hiányoznak, és így válnak e tájak maguk is időtlen, dermedt emlékművekké. E műveken központi szerep jut az útnak, mely erős szimbólumként és gondolati metaforaként a művész pozícióját, folyamatos kutatói magatartását, kérdésfelvetéseit jelképezi. Ugyanis Góra Orsolya alkotói attitűdjében a művészet és a tudomány elválaszthatatlanul összeforrt fogalmak” – mutatja be a tárlat vezérfonalát Szabó Noémi művészettörténész.

„E sorozat színtani vizsgálódásai – hasonlóan korábbi ciklusaihoz – szintén elméleti alapokon nyugszanak, Nemcsics Antal Színdinamikájából indulnak ki” – jelzi még a művészettörténész, akinek gondolatát a művész ars poeticája támasztja alá.