A felhívás nincs ellenére a megszólítottnak. És az is meglátszott, hogy a hívók is sokan vannak: igen szép számú közönség előtt zajlott az idei Tavaszi Irodalmi Gála a Pesti Vigadó dísztermében.

Éppen százötven éve jelentette be Pauler Tivadar vallás- és közoktatásügyi miniszter, hogy létrejött a Magyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottsága, megvetve az intézményes magyar műemlékvédelem alapját. Ünnepi pillanat. Vajon ma is van mit ünnepelni?

Egy életunt francia katona néma barátnak állt, majd a Szentföldre utazott, hogy szolga legyen egy apácakolostorban. A hétköznapi kis tettek embere az algériai sivatag közepén telepedett le, muzulmán tuaregek körében. Hősies szolgálatát elismerve ma avatják szentté.

Az Állami Egyházügyi Hivatal nyomására 1951 nyarán a Magyar Református Egyház Konventjének elnöksége – törvényellenesen – bezáratta a pápai és a sárospataki teológiát. Hallgatói csoportok válaszul „kivonultak” a számukra kijelölt intézményekből.

Diószegi László Kossuth-díjas történész–koreográfussal a néptáncról és annak erejéről beszélgettünk.

Idén első alkalommal veszünk részt a Művészetek Völgye Fesztiválon – de nemcsak egyszerűen ott leszünk, hanem megérkezünk, azt pedig csak hatásosan érdemes: büszkén, látványosan, sokoldalúan és felejthetetlenül.

Farkas Zsófia szobrászművész több mint két évtizednyi alkotómunka után új inspirációkat és lehetőségeket keresve az üveg felé fordult. Az anyag, a kifejezési forma most merőben más, új kihívást jelent számára. A fizikai és geometriai optika nagy hangsúllyal jelenik meg frissen elkészült üvegszobraiban. 

„magamnak is csak akkor létezem,
ha megfigyelem, amint ezt vagy azt
teszek, ha véres cinkék énekelnek,
s hogy éppen mit gondolok”

Párizs, Folies Bergère – ha már menekülni kell, kár, hogy nem oda. Kádár elől futó ifjú újságíró beszélget egy világlátott lengyel arisztokratával arról, hová is tűnjön el a hazatoloncoltatás helyett.

Gara László legszűkebb baráti körének tagja, Szilvási Lajossal gyakran együtt hallgatja Cziffra György zongorajátékát az Oktogon kávéház lokáljában, s utazási lehetőség híján képzelt riportokban számol be a nyugat-európai eseményekről. 1956 után külföldre menekült. Önéletrajzi könyvének megjelenése alkalmából beszélget a memoár sajtó alá rendezője a kilencvenegy esztendős író, újságíró, üzletember Farkas Andrással.

János apostol érvelése világos: aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent sem, akit nem lát. Csak a tetteim mutatják meg, hogy valóban Jézust követem-e. Együtt élni másokkal elfogadás, szeretet, közösségvállalás, kölcsönös segítség nélkül lehetetlen.

Az ukrajnai háború megszüntetését Ferenc pápa elődei megnyilatkozásaival és az egyházi tanítással összhangban sürgeti: A háború sohasem megfelelő eszköz azoknak a problémáknak a megoldására, amelyek a nemzetek között felmerülnek: „Sohasem volt az, sohasem lesz az!”