A lazacpiros betűk a szürnaturalimusra, a szocialista realizmus időszakának újfajta valóságábrázolására utalnak. A zsdanovi doktrínával szemben, amely a művészek számára a konkrét valóság forradalmi fejlődésben való optimista szemléletű ábrázolását tette kötelezővé, Csernus egy élettelibb valóság megjelenítésére törekedett. A természet valósághű leképezését próbálta elérni a festészet legmodernebb eszközeivel. így a szocialista realizmus fából vaskarika valóságbemutatásával szemben a szürrealista, majd később az pop-art eredményeinek felhasználása (dörzsölés, kaparás, cuppantás, „barkácsolás”, kollázs, montázs, transzfertechnika) révén a valóságnak egy teljesebb megragadását sikerült elérnie.
Csernus Tibor Bernáth Aurél legtehetségesebb, legkedvesebb tanítványaként végzett a Képzőművészeti Főiskolán. Diplomamunkája az Orlai festi Petőfit (1951) témájában és stílusában is jól tükrözi a bernáthi lavírozó nézőpontot, aki összebékíthetőnek látta a nagybányai természetelvű piktúrát a szocialista realizmussal. Csernus itt a Révai-féle esztétikai kánon (Petőfi, Munkácsy) óvatos modernizálásával valójában gyerekkori barátját, Juhász Ferencet és önmagát jelenítette meg. A kép sikerét mutatja, hogy Csernus 1952-ben megkapta érte a frissen alapított Munkácsy-díjat.
Sztálin halála után a lassú olvadás magával hozza a kánon változását is. A romantikus, klasszicizáló, népies Munkácsy–Petőfi-eszményt felváltja a modernebb, az expresszionizmus, szürrealizmus elemeit a realizmussal ötvöző, urbánusabb Derkovits–József Attila-ideál. Ennek hatása érződik már Csernus Újpesti rakpart (1957) című képén. Ám Derkovitscsal ellentétben Csernus nem a munkások kizsákmányolását jeleníti meg, de még csak a szocialista realizmus elvárásai szerinti szorgos munkálkodást sem, hanem kártyázó embereket. Ahogy már a rakpart valósághű, kavicsos érzetét is egy modern, a szürrealisták által használt dörzsölés technikájával éri el.
Újpesti rakpart
Csernus festői látásmódjára, világszemléletére az apaként tisztelt mester, Bernáth Aurél mellett a gyermekkori barát, Juhász Ferenc is nagy hatással volt. A költő révén került be a Szépirodalmi Könyvkiadóba illusztrátornak, és Juhász Ferenc Weöres- és József Attila-rajongása nyit utat számára a szürrealizmus és a mágikus realizmus megismerése felé. 1957-es első párizsi útja alatt Juhász ajánlására keresi fel a költő barátját, Hantai Simont. Az ő révén Csernus első kézből ismeri meg a francia főváros legmodernebb művészeti irányzatait, és kerül kapcsolatba a bretoni szürrealista körrel. A hazatérése után készült Saint Tropez (1959) többszörösen is kitüntetett helyet foglal el Csernus életművében.
Ez a festmény volt az 1959-es Magyar Képzőművészeti Kiállítás egyik sztárja, amelyet Bernáth tanítványa legjobb művének tekintett. Ezt igazolja, hogy a Bécsi VIT-en, majd a Fiatal Művészek I. Párizsi Biennáléján is ez képviseli hazánkat. Ugyanakkor a kép a fiatal képzőművész-hallgatókra is szinte a földrengés erejével hatott témája és stílusa modernségével, akik hamarosan tanítványként, követőként kezdték el beépíteni művészetükbe Csernus újfajta festészeti személetmódját, megteremtve a szürnaturalista iskolát. A fiatal nemzedékre gyakorolt akaratlan befolyásával viszont Csernus kivívta a konzervatív művészetpolitika hatalmasságainak ellenszenvét. Képeit rendre kizsűrizték, csak illusztrátorként tevékenykedhetett, évekig kellett várnia, mire Aczél György jóindulatából engedélyezték párizsi kiállítását.
Angyalföld (Angyalföldi MÉH-telep) (1959)
A munkáscsaládból származó és a Dráva utcai műteremben dolgozó Csernus festészetében kezdettől fontos szerepet kap a nagyváros, ezen belül is a külváros (Angyalföld). De ahogy ezt az Újpesti rakpartnál tette, képein továbbra is a hétköznapi életet, leginkább a piaci nyüzsgést ábrázolja. Gyárépületei az iparosítás pusztulófélben maradt torzói, akár Bosch vagy Brueghel Bábel-tornyainak modern változatai. A vas és acél országának heroizmusa helyette a rozsda és enyészet világa jelenik meg itt.
Csernus Gyárváros (1960-as évek eleje)
A szürnaturalizmus azonban csak rövid ideig volt életképes. Nemcsak azért, mert Csernus 1964-ben végleg Franciaországba távozott, hanem mert az innovativitás erejét ellopta tőle a pop-art, a hiperrealizmus, a konceptuális művészet, amelyek felől nézve idejétmúlt, giccsesen eklektikus stílusnak tűnt. Egyedül a sci-fi könyvek képi világában maradhatott hosszan népszerű, mint Korga vagy Csernus illusztrátori tevékenysége is mutatja.
Csernus a műteremben
Hornyik Sándor nagymonográfiája nemcsak Csernus Tibornak és követőinek festészetét elemzi, hanem el is helyezi őket a világ és a magyar képzőművészet stílusirányzatainak, hatalmi harcainak bonyolult mátrixában. Csak remélhetjük, hogy ennek a szakmának szóló értékes összegző munkának elkészül a nagyközönség számára is élvezhető, rövidített, könnyebben befogadható változata.
Hornyik Sándor: A szürnaturalizmus archeológiája. Bölcsészettudományi Kutatóközpont Művészettörténeti Intézete, Budapest, 2021, 527 oldal
