A Népszava újságírója, Ferincz Jenő bevonult a nagykanizsai közgyűlés ülésére, kezében két táblát tartva a képviselők és a nyilvánosság orra elé. Az egyiken ez állt: „A Fidesznek már önmagában a létezése is bűncselekmény, a jogállammal, a demokráciával, a társadalommal és Nagykanizsával szemben.” A másik tábla ferinczi léptékű üzenete így szólt: „A Fidesz olyan súlyosan fertőző góc a társadalom és Nagykanizsa testén, amit radikálisan ki kell irtani.”

A politikai nézeteit kendőzetlen proletár őszinteséggel elénk táró Ferincz dicsmentesen, de szabadon távozott az ülésről, és azóta újabb műveken töri a fejét. Ez érdekes fejlemény lehet a Freedom House soron következő jelentésében, mely kizárólag a szervezet önértékelése szerint kiegyensúlyozott és befolyástól mentes. Ferincz Jenő agyafúrt számítása bevált, a táblákkal beférkőzött a köztudatba, az online média bizonyos fórumai a világhír felé röpítették az eszmei mondanivalót. Elindult a polémia.

Pár nappal korábban, de már a parlamenti választások után Bencsik Gábor jobboldali címkével ellátott publicista óvatosan szóba hozta, hogy a negyedik kétharmad ismeretében talán oldódhatna a közmédia politikai elfogultsága. Rögtön hozzátette, hogy értünk haragszik, de ez már mit sem ért. A Facebook mindenhez is értő kommentelői nem rejtették véka alá csalódottságukat. Bencsiket egyesek lekommunistázták, kettesek pedig pofátlannak nevezték, mert van képe részt venni a miniszterelnök évértékelőjén – jól láthattuk őt a huszonhatodik sor közepén –, miközben támadja a kétharmad szálláscsinálóit, így a derék közmédiát. Bencsik nyilatkozatáról is elindult a polémia.

Hol a határ? – sajog fel az értelmiség kétoldali, moralizáló része.

Még hogy unalmas lenne a hazai közélet! Szekértábortüzek parázslanak itt is, ott is, a vitázó felek, akik sosem szemtől szembe, hanem üzenőfalaikon keresztül, levelező tagozaton vitatkoznak egymással, próbálják üstökön ragadni a lényeget. Nagyotmondó versenyeket rendeznek, a győztesek országos ismertséget nyernek. Pezseg ez, csakúgy, mint eddig.

Eközben érdemes egy oldalpillantást vetni a nemzetközi médiatérre. Például arra, hogy Elon Musk, a világ jelenleg leggazdagabb embere negyvennégymilliárd dollárért megvásárolta a Twittert, az öt földrészen használatos egyik legnépszerűbb közösségimédia-felületet. Tudják, ez az, ahonnan Trump idejében a regnáló amerikai elnök üzeneteit is letiltották, mert valakik szentséges algoritmusa azt adta ki, hogy azok az üzenetek károsak az egészségre. Azt nyilatkozta a leggazdagabb, hogy bár a Twitter egyelőre masszívan veszteséges, hihetetlen lehetőségeket lát benne. Musknak az a terve, hogy jobban szabadjára engedi. Szakszerűbben szólva visszafogja a szövegeket moderáló robotokat (és kezelőiket), nyílt forráskóddal ellátott algoritmusokat használ, és a tweetek módosíthatóságát teszi lehetővé feltöltőik számára.

Ebből is jókora polémia lett ám, még Ferincz tábláinál is nagyobb. Elizabeth Warren demokrata szenátor már másnap megkongatta a vészharangot, veszélyben a demokrácia, mert mostantól egy pénzember mondja meg, hogyan működjön az atomkori cenzúra. A béljósok megjövendölték, hogy ettől kezdve tele lesz a közösségi média gyűlöletbeszéddel és hamis híresztelésekkel. Ezek szerint, ami eddig volt, az nem számít.

Ebből mi lesz? Még a végén a megmondóemberek helyett Elon Musk fogja megmondani, hogy mi a sajtószabadság. Még a végén üzletileg is visszaveszi a tulajdonába került Twittert a Wall Street farkasaitól, és a kezükből etetett hirdetőktől.

Fogalmam sincs, jó-e, ha egy pénzember egymaga birtokolja a világmindenségre kiható szuperszonikus médiafegyvert. Az ösztönöm azt súgja, hogy veszélyes. Bár ki tudja? Az infosztráda nehézfegyverei néhány – mindannyiunk számára ismeretlen – világpolitika-csináló ember és igazgatótanács kezében vajon megnyugtatóbb helyen vannak? Biztonságosabbak? Demokratikusabbak netán? Mára ezen a sztrádán felrúgták a közlekedési szabályokat. A szabadosság a trend. Márpedig: ahol a szabadosság a rend, mindig érzem a véletlent. A hazai lényeglátók bizonyára erre a témára is ráfordulnak. Amennyiben végeztek a Ferincz kontra Bencsik kérdéskörrel. Figyelmükbe ajánlom. Érdemes.