Először 1966-ban emlékeztek meg az akkor még többségében – két betelepítést és két kitelepítést megélt – ötezres magyar városban az onnan elszármazott tudós lekészről és műfordítóról, aki javarészt külhonban élte le az életét. Nem volt könnyű az akkori hatalommal elfogadtatni a program nevét, hiszen kétszeresen is anatéma volt: pap is, magyar is. A Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség, a Csemadok gondozta programsorozat Szenczi munkásságának ismertetésén kívül színházi előadásoknak, pódiumbeszélgetéseknek, kiállításoknak, táncműsoroknak, ökumenikus istentiszteleteknek is keretet ad, egyszóval a helyi magyar közösségi-kulturáliséletet tartja fenn. A műsorok fontos résztvevője és helyszíne a mozgalmas történetű Szenczi Molnár Albert Alapiskola – aulájában koszorúzták meg november8-án a névadó domborművét. Épülete, melynek helyén állt egykor a Collegium Oeconomicum, Közép-Európa első közgazdasági főiskolája, az 1920-as évekre alkalmatlanná vált a korszerű oktatásra, és az iskolaszék elhatározta, újat épít. Ehhez a csehszlovák állam nem biztosított forrást, a pénzt az önkormányzat teremtette elő. Megmozdult a város apraja-nagyja a Keresztényszocialista Párttól a zsidó hitközségig: ki pénzadománnyal, ki munkával járult hozzá a szép, modern, Bauhaus stílusú épület emeléséhez. Az iskoláért való összefogás története máig él a város emlékezetében. Ha közben lakossága Pozsony közelsége folytán húszezresre bővült, a magyarság pedig három-négyezerre szűkült is, sok viszontagság után a 2002 óta Szenczi nevét viselő iskola és a belőle kivált pedagógiai szakiskola neveli a jövendő magyarságát.
Nyitókép: A szenci Szenczi Molnár Albert-szobor (részlet); Nagy János alkotását 1995. október 14-én avatták fel a XXVI. Szenczi Molnár Albert Napok keretében. A teljes kép az idei koszorúkkal (a szerző felvétele)
