Még háborútól és járványtól gyötört világunkban is feltűnést keltett Hongkong nyugalmazott bíborosának néhány óráig tartó őrizetbe vétele. Joseph Zen behódolás vagy vértanúság végleteiben gondolkodik, utóda ellenben a Vatikánnal egyetértve a párbeszéd útját keresi Kínával.

Mi a helyzet?! – ezzel a címmel rendezte meg első, egyben nyitó nemzetközi etnográfiai konferenciáját a Néprajzi Múzeum. Európa néprajzi múzeumainak igazgatóit invitálta találkozóra bemutatva az új házat a Városligetben és az első kiállítást is.

Csak meg kellene magunkban találnunk a lélek világokat átívelő közlekedőedényét, eszközeit. Vele fénysebességgel – nem, ez nevetségesen lassú –, léleksebességgel közlekedhetnénk a test, a matéria, a lélek és Isten között.

Bizonyos életkort meghaladva óhatatlanul is mérlegelni kezd az ember: vajon megéri-e heteken át bajlódni egy könyvvel, amelynek minden fejezete mintha más és más nyelven íródott volna, az egész mű pedig egy olyan napnak a krónikája, amikor nem történt semmi érdekes.

Hegyen lenni más a természet, a jó levegő, az egyedüllét egyszerű élvezeténél. Bizonyos magasság felett másik világba kerülünk. Mások az évszakok, idegenek a fények, a hangok, kiszámíthatatlan az időjárás. Az emberléptékű összezsugorodik. 

John Coltrane I’m Old Fashioned című szerzeményének hangjai szűrődnek ki az Opus Jazz Clubból. A Budapest Music Center alapító igazgatójával, Gőz Lászlóval beszélgetve mégsem gondolhatjuk, hogy a kortárs jazz, a komolyzene, az opera divatjamúlt lenne.

„A robbanás kakastaréja
Fukutoku-Okanoba eltakarja a napot,
anyja keservesen ordítja,
hogy a kapu egyik oszlopa most felé repül”

Marek Kuchciński, a szejm külügyi bizottságának elnöke válaszcikket írt Németh Zsoltnak.

A Naplemente előtt Clausen tanácsosát és a Haláltánc kapitányát, Edgart említette, ha színházról, elmaradt esélyről volt szó. S most már késő, Haumann Péter soha nem mutathatja meg, milyen lett volna ezekben a szerepekben – nyolcvanegy évesen elhunyt.

Több mint három év után újra nyitja kapuit a Resident Art galéria az elmúlt húsz esztendőben szinte teljesen elfeledett festő, a Zuglói Körből induló Hortobágyi Endre műveiből készült válogatással.

Mindjárt húsz éve (különben éppen ennyivel volt fiatalabb nálam), hogy egyikük a képembe nevetett, amikor bátorkodtam megkérdezni tőle, bizonyos-e abban, hogy éppen egy, a Népszabadságban cikkező volt ávós-ügynök magyarázata alapján kell értelmeznie a világot és jelenségeit.

Giesswein Sándor, az állandóan szivarozó, furcsa orrhangon beszélő, különc pap feltűnő jelenség volt. Megdöbbentően szerteágazó kérdések iránt érdeklődött, mégsem elsősorban elméleti eredményeivel, hanem rendkívüli következetességével és szociális érzékenységével nyerte el kortársai tiszteletét.