Hortobágyi Endre: Nagyalakzat 1994.
 
Két egymással vetélkedő festői látásmód találkozik Hortobágyi Endre festészetében; egyrészt a második világháborút követő francia hagyomány festői néven ismert csoport lírai vagy motívumrejtő absztrakciója, amelyben a látvány absztrakciója és az egymásba átható formák szubsztanciális egysége teljes képfelületet beborító színes festéknyalábok rendeződésében ölt testet. E látásmód a Zuglói Kör örökségeként, a hatvanas évektől kezdve a teljes életművön érezhető. Egy másik műtárgycsoport a kalligráfia, amely az automatizmus és a gesztusfestészet határvidékére helyezhető.
Cím nélkül
 
Hortobágyi már a Zuglói Körhöz csatlakozását megelőzően, a hatvanas évek legelején kezdett az automatizmus és a formakereső gesztus határterületét érintő műveket festeni. Számos tanulmány és formakereső tusfestmény tanúskodik egy-egy tökéletes, harmonikus forma megtalálására tett kísérleteiről. Több, kisebb-nagyobb változtatásokkal variálódó motívum ismétlődik, míg néhány megtalált forma végül a kilencvenes évek nagyméretű olajfestményein nyeri el végső alakját.
Kék alakzat
 
A kiállítást a korai hatvanas évek tektonikus, negatív és pozitív formák egymást alakító játékában születő, nagyméretű olajkompozíció indítja, amely a kilencvenes évek oldott gesztusaihoz képest még sokkal kötöttebb, statikusabb hatást kelt. Ezt követik azok a tusfestmények, amelyeken – a korai formák szerves folytatásaként – a gesztus lendülete és a kalligráfia kötött szabályai egyszerre jelennek meg. A válogatás két záróképében e két látásmód egyfajta szintéziseként nagyméretű olajfestmények kaptak helyet, melyben a két látásmód, azaz a motívumrejtő absztrakció és a kalligrafikus gesztus teljesen új festői minőségben ölt testet. A Zuglói Kör tanulságait és saját, ösztönösen megtalált stílusát Hortobágyi huszonöt év elteltével, a kilencvenes évek elején teljesen egyedi festői világban szintetizálja, melynek legközelebbi rokonai Hans Hartung, Pierre Soulages és idehaza, talán Nádler István nagyméretű gesztusfestményei, azzal a különbséggel, hogy Hortobágyi ritkán számolja fel teljesen a kapcsolatot a látvány absztrakciójával.
Tanulmány
 
Kiállításunk sok szempontból hiánypótló, hiszen a művésznek utoljára halála évében, 1998-ban volt önálló kiállítása. Így a tárlat minden szempontból az újrafelfedezés és a visszatérés lehetőségét kínálja egy minden szempontból egyedülálló, bemutatásra és megismerésre érdemes, de sajnálatos módon elfeledett életmű számára.

Hortobágyi Endre (1941–1998) 1957-től 1961-ig a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban tanult. Türk Péter osztálytársa volt, Göllner Miklós, Benedek Jenő és Basilides Sándor tanították. A gimnázium után többször felvételizett a Képzőművészeti Főiskolára, de jelentkezését, politikai okokból minduntalan visszautasították. 1962-ben csatlakozott a Molnár Sándor vezette Zuglói Körhöz. A csoport lefordította és megvitatta a modern nemzetközi művészet számos forrásművét.

Cím nélkül
 
1963-ban az elsők között rendezett önálló műteremkiállítást Petrigalla Pál lakásán. Ezt követően a Zuglói Kör tagjaival szerepelt az ÚT ’66 és az Ady Endre Művelődési Központban rendezett tárlaton. A két kiállítást később betiltották. A Zuglói Kör 1968-as felbomlása után más művészeti csoportosuláshoz nem csatlakozott.

A hetvenes években elszigetelődött és szinte remeteként alkotott Hűvösvölgyben, erdőszéli otthonában. 1973-ban többedmagával kiállított a Balatonboglári Kápolnatárlaton, ezt követően azonban több mint tíz évig visszavonultan élt, kiállítása nem volt. 1975-től 1983-ig a Budapesti Közért Vállalatnál helyezkedett el grafikusként és kirakatrendezőként: saját sablon alapján ártáblákat készített. A szüleitől örökölt nagykovácsi telket eladva, annak árából 1978-ban Párizsba utazott. 1985 és 1990 között a Hotel Buda Pentában éjszakai mosogatóként kereste meg a vászonra valót.

Tanulmány
 
1985-ben a művészettörténész, Andrási Gábor szervezett számára önálló kiállítást az Óbuda Galériában. Hosszú évek után ez volt az első nyilvános szereplése. 1990-ben a Fészek Klub Herman Termében rendezett Invenciók című kiállítás után találkozott Vörösváry Ákos műgyűjtővel, aki pártfogásába vette. Vásárlásai révén a kilencvenes években főállású festőként dolgozhatott, és felkészülhetett az Ernst Múzeumban az 1996-ban rendezett önálló életmű-kiállításra. Utolsó tárlatát a Szinyei Szalonban rendezte Sinkovits Péter, 1998-ban. Ugyanebben az évben hunyt el hűvösvölgyi otthonában.
Kurátorok: Schneller János művészettörténész és Bánki Ákos képzőművész
 

A kiállítás 2022. június 2-től június 30-ig tekinthető meg a Resident Art galériában (1085 Budapest, Horánszky utca 5.), szerda, csütörtök, péntek: 13–18 óráig, szombaton 10–13 óráig.

A Hortobágyi Endre festészetét bemutató, Egy hiányzó láncszem című kiadvány a kiállításon megvásárolható.