A modernizmus művészeti vonulata szívesen írja le magát zseniális művészetnyelvi kísérletként, ellenfelei pedig kísértetként. A két szó között egy betű az eltérés, azonban lehet, hogy a különbség Menny és Pokol, de legalábbis ég és föld.

Legújabb számunkban Németh Zsolt a magyar–lengyel barátságért emel szót, Orosz István egy art deco plakátkiállítást, Zatykó László a pasaréti ferences közösséget mutatja be, az abortuszvita ügyében az amerikai common law-ról olvashatnak, és megismerkedhetnek Holló Valéria néprajzi magángyűjteményével is.

Nem mindennapi apropója lesz annak, hogy július 23-án 19.30-kor az Országút iglujában vendégül látjuk a magyar streetart két ismert alakját, Voidot és Petykát. Ugyanis az Országút magazin színpadra állít egy interaktív performanszt A streetart arcai címmel.

Nem minden magyar akart, tudott elmenekülni Kárpátaljáról. Sokuk helyzete igen rossz: itthoni szemmel döbbenetes a szegénység. Egyikük Valéria, a világtalan, idős hölgy, aki méltóságával és kitartásával akárkinek például szolgálhat. A szerző fotóival.

A világ csodáit, hétköznapi jelenségeinek drámai pillanatait örökítette meg Szabados Árpád: kis extázisok ezek a képek, a rácsodálkozás, a dolgok megfejtése és a kialakult csodák kifejtése a vásznon.

„Világos, miről van szó. Átutazóban vagyok, egy idegen nagyvárosban. S ekkor, váratlanul, érdekessé válik a Nagykörút és az Oktogon és az emberek és a csilingelő villamosok. Az idegenség pezsdítő izgalma fog el. Vizsgálom a típusokat, próbálom ellesni a beszélgetők szavát.” (Karinthy Frigyes: Lekéstem a vonatot)

A nyelvükhöz ragaszkodó emigránsok gyermekeinek meghatározó tanáregyéniségére,
a nyugati határon kívülre szorult őshonos magyarság papjára, Galambos Iréneusz tudós bencés szerzetesre emlékezik méltó módon az alsóőri katolikus közösség kétnyelvű kötete.

Hamar hűtlenné váltak Prohászka és Giesswein szociális programjához a XX. század első felének keresztényszociális pártjai – állapította meg Almásy József, a fiatalon elhunyt pap, aki Schütz Antaltól Szekfű Gyuláig kora jeles tudósait és íróit nyerte meg kötetei számára.

A Bauhausban felnőtt Breuer Marcell formatervező és építész május 21-én lenne százhúsz éves. Két csővázas karosszéke és kisasztala látható az újjászületett Walter Rózsi-villában, a Magyar Építészeti Múzeum ma nyíló első saját hajlékában.

A Városliget és a Fasor közelségében, a Bajza utcában nőttem fel, ahol Sztálin elvtárs dicsőségére már troli suhant a villamos helyett. A Regnum-templom helyén Lenin-fiú lengette bronzba öntött vörös zászlaját, s Kodálytól az kaphatott autogramot, aki tudott szolmizálni.

Én szeretek gyalogolni, de most engedelmeskednem kell az orvosnak – jelentette be minap a térdfájdalmai miatt egy vatikáni találkozóra kerekesszékben érkező Ferenc pápa. S rohanó világunkban már ez elegendőnek tűnhet a címben felvetett kérdés végiggondolására.

Samuel Beckett drámaíró 1989 végén hunyt el, vagyis még megélhette a hírt, hogy egy csapatnyi svéd rab a nyolcvanas években az ő világhírű darabját, a Godot-ra várvát használta fel arra, hogy leléceljen a börtönből.