◼Ha kimondom Önnek Lourdes nevét, mi az, ami erről először eszébe jut?

Először azon kéne elgondolkodnom, hányadik alkalommal voltam ott 1995 óta. Néhány kivétellel valamennyi zarándoklaton részt vettem. Lourdes mindig mást jelent. Más, amikor az ember itthon felkészül rá, és mást, amikor kint vagyunk. Szerencsémre ezen a sok-sok zarándoklaton mindig sikerült valami újat felfedeznem. Minden alkalommal másképp hat az emberre a szentély és a bazilikák együttese vagy maga a város. És ami nekem a legfontosabb: mást jelent a nap különböző szakaszaiban odamenni a lourdes-i barlanghoz. Soha nem fogom elfelejteni azt a napot, talán a legelső zarándoklatok egyikén történt: néhány katonával együtt mentünk le kora reggel a Jelenések barlangjába, ahol egy amerikai tengerészgyalogos térdelt. Ilyesmit egy magyar katona addig csak a filmekben látott. Egy igazi tengerészgyalogos, aki ki tudja, merre járt már életében.

Én mindig azt szerettem volna a katonákkal megértetni, hogy a hitünkkel nem vagyunk egyedül.

Sokszor szerették volna ránk kényszeríteni azt, hogy ez egy önálló „műfaj”, „magánügy”, pedig a kereszténység közösségi mozgalom.

Igaz, Jézus arra biztat, hogy „amikor imádkozol, menj be a szobába, zárd be az ajtót, s imádkozzál titokban mennyei Atyádhoz”. De amikor ki kell állnunk hitünkért, akkor ki kell állnunk érte.

A katonai zarándoklat 1958-ban francia és német tábori lelkészek kezdeményezésére indult el. Ők maguk is megjárták a háborút, látták annak a borzalmait. Főleg azokkal a katonákkal voltak először Lourdes-ban, akik részesei voltak a világháborúnak. Fantasztikus, hogy az egész esemény a francia–német megbékélés jegyében kezdődött, a lourdes-i jelenések századik évfordulóján, 1958-ban. A későbbiekben vált nemzetközivé, a mostani eseményen például már harmincnyolc ország katonái vettek részt.

◼Magyarok 1991 óta vannak jelen. Idén, amikor háború dúl a szomszédban, amikor két évig nem volt ilyen zarándoklat a járvány miatt, hogy készültek fel erre az útra?

Ez volt a hatvankettedik zarándoklat, amelyet eredetileg 2020-ban, a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előtt rendeztek volna. Akkor is az volt a vágyunk, ahogyan most is, hogy kint legyen a zarándoklaton az Eucharisztikus Kongresszus jelképe, a missziós kereszt. Eredetileg is Erdő Péter mondta volna a zárómisét a földalatti X. Szent Piusz-bazilikában. Ez egyfajta nemzetközi beharangozása lett volna az 52. Eucharisztikus Kongresszusnak a katonák körében. De nem az volt a lényeg, hogy mikor vagyunk ott, hiszen ahogy a bíboros megfogalmazta: az Eucharisztikus Kongresszusnak gyümölcsei, termései is vannak.

Ahogy tavaly szeptemberben a Kossuth tértől a Hősök teréig végigjártuk az utat a katonákkal, most is a missziós kereszttel zarándokoltunk. Ezáltal a missziós kereszt egyfajta nemzetköziséget is hordozott magában. Jól tükrözte ezt ennek a 62. zarándoklatnak a mottója, Jézus szavai búcsúbeszédéből: „Az én békémet adom nektek!” Azt a fajta békét kínálja fel nekünk, amelyet mélyen át kell éreznünk, s amelyről korábban Ferenc pápa is nagyon sokszor beszélt, amikor azt mondta, hogy darabjaiban zajlik a világháború most ezen a bolygón. Ennek látható jele van Ukrajnában. Minden békétlenség bűn, és minden békétlenség valamiképpen megsebzi Istent. Én azt gondolom, hogy most az a jézusi mondat, hogy „Az én békémet adom nektek!” még inkább megfontolandó, hiszen ő Isten országának békéjéről beszél, amit nekünk már itt el kell kezdenünk megvalósítani.

◼Sok embernek a katonaságról nyomban a háború jut eszébe, holott a béketeremtés legalább annyira vagy még fontosabb egy katonának.

Így van! Valójában Szent II. János Pál pápa mondta: „A békesség Istenének van szüksége rátok!” A katonák nagyon sok alkalommal töltenek be ilyen feladatot. A Magyar Honvédség katonái közül például most is több mint százan vannak kint békemissziókban Koszovóban, Irakban, Bosznia-Hercegovinában. A járvány idején is nagyon sokszor lehetett látni itt, Budapesten vagy különböző nagyvárosokban, településeken járőröző katonákat. Első pillantásra félelmet kelthetnek, de aztán mindenki rájön, hogy ők a biztonságért felelnek az utcákon.

◼Jézus Krisztus beállt volna katonának?

Erre a kérdésre nem tudjuk a választ. Jézus hangsúlyozottan hirdette, hogy országa nem e világból való, tehát aligha tételezhetjük fel, hogy egy ennyire e világi szerepet vállalt volna. Tanítványait arra intette, hogy aki kardot ránt, kard által vész el. Ugyanakkor amikor Keresztelő Jánoshoz odamentek a katonák és azt kérdezték tőle: „Mi mit tegyünk?”, akkor ő azt mondta: „Lássátok el becsületesen a szolgálatotokat!”

Vagyis nem azt mondta nekik, hogy hagyják ott a katonaságot. Viszont azt kiemelte, hogy ne zsarnokoskodjanak és ne legyenek kizsákmányolók, hanem arra törekedjenek, hogy becsületes katona váljon belőlük. Jézus Krisztus azt mondta: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami az Istené!”

A kereszténység kezdeti idejében nehéz kérdés volt az, hogy egy keresztény lehet-e katona, illetve, hogy egy katona lehet-e keresztény. Ezt az első századokból fennmaradt egyházatyák írásaiból nagyon jól tudjuk. Befogadható-e egy katona a keresztények közé, illetve azt a katonát, aki keresztény akar lenni, befogadja-e a közösség? Ezen több száz évig ment a vita. Csak akkor tisztázódott a kérdés, amikor 392-ben I. Nagy Theodosius lett a császár, és a kereszténység államvallás lett. Így a katonák és a hadsereg tagjai is lehettek keresztények, és azok is voltak nagyon nagy számban.

A kétkedés most is megvan, de én azt gondolom, hogy azok a katonák, akik évről évre elzarándokolnak Lourdes-ba, és számos más nemzetiségű katonával találkoznak, ezt nagyon jól tudják. A liturgikus cselekményeken, a szentmiséken együtt veszünk részt osztrákokkal, amerikaiakkal, franciákkal, olaszokkal vagy portugálokkal. Talán 2018-ban volt, hogy a Mária-körmeneten mi is imádkoztunk egy-két Üdvözlégy Máriát. Egy ukrán katona jött mellettem. Kíváncsi lennék rá, most vajon hol van az az ukrán katona, akivel én Lourdes-ban találkoztam? Akivel együtt voltunk a liturgiákon, és ahhoz az Istenhez imádkoztunk, aki a békét tudja nekünk megadni. Ahhoz a Jézus Krisztushoz, aki azt mondja, hogy „Az én békémet adom nektek!”.

◼Említette, hogy Erdő Péter bíboros celebrálta a zárómisét francia nyelven. Milyen más magyar vonatkozása van még Lourdes-nak?

A lourdes-i katonai zarándoklat minden évben három napig tart. Vannak nemzetközi és minden nemzetnek saját szervezésű programjai is. Nemzetközi program például a megnyitó szentmise, a Mária-körmenet, a szentségi körmenet és az ünnepélyes közös koszorúzás. Mi, magyarok is szervezünk külön programokat. Együtt járjuk végig például a Kálvária-dombot. Együtt vagyunk a Jelenések barlangjában, ott tartjuk az egyik kora reggeli szentmisét. A keresztút után pedig magyar szentmisén veszünk részt az egyik kápolnában. Nagyon fontos, hogy egyénileg is mindenki elviheti a saját áhítatosságát, a maga imádságait és kéréseit a lourdes-i katonai zarándoklatra.