A Rákóczi-vár azóta megújult, s nemcsak Sárospatak és Sátoraljaújhely, hanem a Hegy- és Bodrogköz tizenkét települése ad otthont az immár harmincegyedik Zempléni Fesztiválnak, amelyet műfaji sokszínűség és magas színvonal jellemez, s a közönség változatlan ragaszkodása kísér. Hollerung Gáborral, a Budafoki Dohnányi Zenekar karmesterével, a fesztivál művészeti vezetőjével beszélgettünk az augusztusi eseményről.
Amikor 1992-ben Rolla János útjára indította a Zempléni Fesztivált, egy mini Salzburgot képzelt el az országnak ezen a fővárostól távol eső, szinte érintetlen táján. Ön 2001-ben lett a fesztivál művészeti vezetője. Milyen tervekkel vette át akkor az irányítást?
Nagyon fontosnak találtam, hogy ez a Salzburg-vágy jó értelemben vett népműveléssel egészüljön ki. Legfőképpen pedig azt, hogy a régió minden települését és minden lakóját megszólítsuk. Lényeges, hogy mindenki, miközben magas színvonalú koncertet hallgat, s érzi, hogy itt valami különleges dolog történik, értse is, a maga gondolkodásmódjához, nyelvéhez közel álló élményként tudja befogadni a zenét. Ezt lehet egyfajta populizmusnak nevezni, én ezt kezdetektől vállaltam minden élethelyzetemben, legyen szó akár a kórusról, akár a zenekarról.
Minden körülmények között azt tartottam szem előtt, hogy minél több emberhez eljusson a zene, azokhoz is, akik egyébként azt gondolták, hogy ez a fajta kultúra nekik nem fog tetszeni.
Nem volt könnyű, mert minden változás eleinte kissé ellentmondásosnak és szokatlannak tűnik, de két-három év után már éreztük az irányváltásunk értelmét. Az elmúlt jó tíz évben már azonos gondolkodásmóddal és logikával tervezzük a fesztivált, a közönség pedig nagyon szereti, mindenki örül a változatos programnak. Különböző stílusok, műfajok és ha úgy tetszik, kulturális igények kielégítését tűztük ki célul, és ez meg is valósult.
Hollerung Gábor vezényel Fotó: Vancsó Zoltán
Érezhetően élénkült az érdeklődés, ennek sokféle összetevője van.
Ám a legnagyobb ereje, ahogy Salzburgnak és a többi nagy művészeti fesztiválnak is, kiszámítható turisztikai vonzása. Hihetetlenül erős, stabil törzsközönségünk épült ki az elmúlt évtizedekben. Amikor Rolla János annak idején azt mondta, hogy ebből egy mini Salzburgot lehetne csinálni, akkor nemcsak a produkciók művészi színvonalára, hanem arra is gondolt, hogy két-három évre lehet előre tervezni.
Nagyon komoly tanulmányokat tettünk le felelős emberek asztalára, hogy a Zempléni Fesztivált hogyan lehetne nemzetközi rangúvá tenni. Sajnos az elmúlt húsz évben csupán egy-két év volt, amikor viszonylag biztosak lehettünk abban, mi fog történni. Sosem tudtuk pontosan, mennyi pénzből gazdálkodhatunk, és idén sincs ez másképpen.
A vidék döntéshozói, politikusok is megfogalmazzák, hogy bizonyos produkciókon részt venni tulajdonképpen társadalmi kötelezettség. Ezek közé tartozik a fesztivál nyitókoncertje is. Sokaknak ez jelenti a Zempléni Fesztivált.
Egy fesztivál nyitókoncertje mindig a legrangosabb protokolláris esemény, mégsem a protokollaritás, hanem az ügy iránti tisztelet és szeretet a lényeg. Ebből a szempontból nagyon sokat elértünk, vannak látogatóink, akik minden körülmények között eljönnek. Kevés fesztiválnak ilyen stabil a közönsége. Amikor a jegyeket elkezdik vásárolni az emberek, szinte ismerősként szólnak hozzánk, felhívnak engem vagy a kollégáimat, és érdeklődnek, mi lesz az idei program. Van, aki csak egy hétvégére érkezik, van, aki hat napra, és természetesen van, aki végig ott marad. Az érdeklődési körük is ennek megfelelően változatos. Van, aki a zenét szereti, van, aki inkább a színházat.
A nyitóesten, augusztus 12-én a Budafoki Dohnányi Zenekar előadásában két zeneszerző egy-egy évfordulóra komponált műve hangzik fel. Felix Mendelssohn-Bartholdy eredetileg a protestantizmus háromszázadik évfordulójára, 1830-ra tervezett V. „Reformáció” szimfóniáját, a száznegyven éve született Kodály Zoltánnak pedig a Pest, Buda és Óbuda egyesítésének ötvenedik évfordulójára írt Psalmus Hungaricusát hallhatjuk. Miért ezeket a műveket választotta?
Sárospatak városának meghatározó szellemi értéke és erős tradíciója a református egyház, a vallás, illetve a kollégium. Kodály Zoltán zeneszerzőként nagyon sokat tett a református egyházzene megújításáért. Ezért választottuk Kodálytól a Psalmus Hungaricust.
Mellé pedig a jellemzően protestáns zenét. Az V. szimfónia érdekessége, hogy a lutheránus egyházzene nagy mestere komponálta. Mindkét darab hommage, tisztelgés a reformáció mint hihetetlenül fontos európai érték előtt.
Eredetileg négy helyszínnel indult a fesztivál, idén már tizenkét településen tartanak előadásokat. Nem nőtte túl magát a rendezvény? Mitől függ, hogy hol, milyen műsorral lépnek föl?
Nyugodtan mondhatom, hogy a vendégek számára is örömteli, ha estéről estére különböző helyszínekre mehetnek. Nem utolsósorban nekünk is van miből merítenünk: a helyszínválasztást ugyanis leginkább a technikai paraméterek szabják meg, néznünk kell, hogy milyen produkció való a tokaji zsinagógába, és melyik a sátoraljújhelyi városházára. Figyelembe kell venni azt is, mi hangzik jól a szabadban, és mi a zárt térben. Érdekes példa Szerencs: másfél évtizeden át nem volt könnyű eset, aztán az elmúlt esztendőkben valahogy úgy alakult – bizonyára a művelődési ház vezetésének és az új polgármester szemléletének köszönhetően is –, hogy ebbe a városba, ahová korábban nem nagyon mertünk komolyzenét vinni, tavaly már harmadszor szervezhettünk zenekarunknak hangversenyt, s boldogan fogadták az emberek.
Nyitókép: Hollerung Gábor karmester a Zempléni Fesztivál művészeti vezetője Fotó: Csibi Szilvia
