Már hetek óta forgatom magamban ennek a tárcának a tervét, és bár szerzői igényem valami vicces és vidám írásra lenne, az idő, ó, a kérlelhetetlen idő kissé szomorkásra érlelte a dolgot? az ügyet? a beszámolót? a problémát? Ezt mind.

A figyelmes olvasó számára a boldogmondásokból mintha Jézus arcképe rajzolódnék ki. Ő az, akinek nincs hová lehajtania fejét, szelíd, tisztaszívű, békességszerző, ő az, aki Istenért szenved. A boldogmondások felszólítanak bennünket arra, hogy azonosuljunk Krisztussal.

Az oktatás mai trükkjeiről és kelepcéiről beszélgettünk Bányai Györggyel, a felcsúti Letenyey Lajos Gimnázium, Technikum és Szakképző Iskola igazgatójával.

Ritkán beszélünk róla, bár a művészettörténet – főleg Keserü Katalin és mások jóvoltából – elvégezte a tárgyat illető kötelező föladatát, lényegében számba vette a magyar festőművészet megalapozásában lenyűgöző szerepet játszó Orlai Petrics Soma (emlékezzünk rá nevének legegyszerűbb formájával!) színes életművét, fölmérte jelentőségét, megbecsülte értékét.

Nyolcvanéves lenne Cseh Tamás, száz éve született Hantai Simon festőművész, az ő emlékük előtt tiszteleg több írás, interjút olvashatnak Bernáth Szilárd filmrendezővel, Balogh József zongoraművésszel és Madarász Levente iskolaigazgatóval.

Magyar operaszínpadon először látható Prokofjev Háború & békéje, amelyet a Magyar Állami Operaház és a genfi Grand Théâtre koprodukciójában január 28-án mutat be, s még hat alkalommal tűz műsorára február derekáig az OPERA az Andrássy úti palotában.

Decemberi cikkem folytatásaként ezúttal is két géniusz vallási tárgyú képei közül válogattam. Erre mondhatják: „Kinek a pap, kinek a papné.”

Háromszázharminc éves recepteket kínál a Ferencesek főztje – Szakácskönyv Csíksomlyóról az 1690-es évekből című kötet, veretes barokk magyar nyelven. Az olvasó emellett egy kultúrhistóriai kalauzt is kezébe vehet, amely bevezeti a korabeli szerzetesek mindennapjaiba.

A csikk az a cigaretta, ami már nem cigaretta, már elszívták, az elszíváson már túl van, elnyomják, rosszabb esetben eltapossák. A nemlét a léte, azaz léte a nemlét. – Csernus János recenziója Zelei Miklós poszthumusz kötetéről.

Az irodalom két karizmatikus alakja mutatott be egy nemzetközi érdeklődésre számon tartott műfordításkötetet a minap a Magyar Napló Könyvesházban, amiből kiderül a címben említett tény.

Nem tudom, jó cím-e a Krisztus hadvezére egy olyan pápáról szóló könyvnek, melyben a Szentatya folyamatosan kiáll, mit kiáll, szervez, utazik és levelezik a béke és a szeretet érdekében.

Petőfi soha nem járt jól kerek évfordulóival: századik születésnapjával a Horthy-korszak
nem tudott mit kezdeni, a százötvenediket a kommunisták rontották meg. Vajon mi mit teszünk nemzeti költőnkkel? Hermann Róbert történésszel beszélgettünk.