L'étagère, 1911-1912

 

Picasso, a XX. századi festőzseni halálának ötvenedik évfordulója előtt tiszteleg a bécsi Albertina Múzeum június 18-ig látható tárlata.

Ez a kiállítás az Albertina Múzeum harmadik Picasso-kiállítása, 2006-ban az életmű késői szakaszára fókuszáló  Painting Against Time és a 2010-es Béke és a Szabadság című tárlatok után. A bemutatott hatvan műből most tizennyolcat a saját gyűjteményéből válogatta az Albertina két kurátora, Klaus Albrecht Schröder és Constanze Malissa, negyven mű pedig kölcsönzött darab. A múzeum saját darabjai közé tartozik az Álmos iszákos, a Csendélet gitárral, a Mediterrán táj, a Sylvette és a Zöldkalapos nő. 

Femme, Sculpture et Vase de Fleurs, 1929

Picasso jelentősége

Pablo Picasso ötven évvel ezelőtti halálával az az alkotó művész hunyt el, aki hosszú életével és életművének szakaszaival önmagában megjelenítette a hosszú és zűrös XX. század minden fontos fordulópontját.  Picasso szimbolikus életműve ötvenezer alkotást ölel fel, amelyek tükrözik a viharos háborús éveket, Párizs német megszállásának, valamint a spanyol polgárháborúnak időszakát, Franco diktatúráját, a hatvanas évek életörömét. Az életmű fontos tematikája a szabadság kivívásáért folytatott küzdelem, Picasso bikaviadal iránti rajongása, nőkkel való kapcsolata, az élet szeretete és az erotika, a macsó férfiszerep kiemelt volta.

Alkotói tevékenységének minden szakasza, minden időszaka kiterjedt nemzetközi` mozgalmakat és eszméket érintett, emellett iskolateremtő művészként számtalan követőt szerzett. Azután mikor már mindenki őt másolta, a spanyol zseni továbblépett és a következő periódusának új stílusában merült el. Minden évtizedben feltalálta magát: a Kék korszak melankóliája új szimbolikát hozott a XX. századba, majd túljutva a festészet válságán – barátjával, Georges Braque-kal közösen – ’kitalálták’ a kubizmust. A háború után tárgyalkotásba kezdett, kerámiákat és szobrokat hozott létre.

Az Albertina jelen kiállításának ez a sorvezetője: a XX. századi művészet átalakulásának motorját látják Picassóban, életének szakaszain, művészetének korszakain keresztül mutatnak rá a művészettörténeti változásokra. 

The Sleepy Drinker, 1902

 

XX. századi izmusok

A kiállítás csomópontjába helyezett főművek egy sorba állítva megmutatják, hogy a XX. században milyen izmusok mentén, honnan hová érkezett a festészet. A Kék korszak remekművétől indul ez a szál, a magányt ábrázoló melankolikus festménytől, Az álmos iszákos pedig Picasso barátjának öngyilkosságát dolgozta fel. A következő állomás az 1911-es analitikus kubista festmény, a Polc, amellyel Picasso az absztrakció felé tett egy fontos lépést, majd a harmadik, az 1929-es szürrealista remekmű, a Nő, szobor és váza virágcsokorral című kép, amely a feleségétől, Olgától való elválásáról és a Thérèse Walterrel való kapcsolatáról szól. Az Albertina tulajdonában van, így hát ebben a kiállításban is látható, a Csendélet törött tükörrel című festmény, amellyel Picasso elsiratta a köztársaságiak vereségét, és afölötti fájdalmát, hogy Spanyolországban elkezdődött Franco diktatúrája. Több mű foglalkozik a Picasso életében fontos szerepet játszó nőkkel, feleségeivel, akik nemcsak élettársai, de múzsái is voltak, és befolyásolták művészetét is.

Az anyag műfajilag is áttekinti az életművet, így a festmények mellett rajzok, rézkarcok, litográfiák és kerámiák is mutatják, hogy bármi, amihez Picasso hozzáért, visszatükrözi a tehetségét. Életműve pedig minden logikát és kiszámíthatóságot nélkülöz, tele van meglepő fordulatokkal és a lendülete sosem torpant meg. Idős korában is változatlan energiával alkotott és munkái is magukban hordozzák az élet és a művészet erejét, egészen 1973-ban bekövetkezett haláláig.

 

The Flying Dove, 1950

 

Korai évek

A kiállítás kifejező Picasso-idézettel kezdődik, amely jó összefoglalása törekvéseinek: „Négy évbe telt, hogy úgy rajzoljak, mint Raffaello, de egy élet munkája, hogy úgy rajzoljak, mint egy gyerek.”

Malagában született 1881-ben, már korán kitűnt rajztehetségével, így tizennégy évesen felvették a barcelonai Művészeti Akadémiára. 1900-ban ment először Párizsba, hogy képezze magát, s itt indult, egy évvel később, az első jegyzett művészi periódusa, amelyet mi kék korszaknak ismerünk. 1903 és 1909 között Picasso a Montmartre-on élt, igen nagy szegénységben, ekkoriban ismerkedett meg Fernande Olivierrel, aki szeretője és modellje lett 1912-ig. Melankolikus, jellegzetes kék tónusú festményein magányos, elhagyatott alakokat ábrázolt, a társadalom peremén élők végtelen szomorúságát örökítette meg. 

A kék korszak után barátjával, Georges Braque-kal együtt Picasso megalkotta a kubizmust, amely a XX. század talán legforradalmibb művészeti mozgalma lett. Az illuzionizmus, a perspektíva és a forma reneszánsz óta megszokott ábrázolása helyett az emberi testet kristályos képi szerkezetté alakították át. Az ábrázolt motívumokat a formai ritmus érdekében széttörték, és Picasso elkezdte a geometrikusan átformált tárgyakat és alakokat monokróm okker árnyalatokkal megfesteni. Aztán egy klasszicista kitérő után, a már Olaszországban alkotó Picasso az 1920-as években a szürrealisták számára a modernizmus szimbolikus alakja lett.

1918-ban feleségül vette Olga Koklova prímabalerinát, akitől 1921-ben Paulo fia született. Hat évvel később találkozott Marie-Thérèse Walterrel, aki Maya lánya édesanyja lett 1935-ben.

1937-ben már Dora Maar szürrealista fotóssal élt, akit festményein előszeretettel ábrázolt sírva. 

Nude Woman with Bird and Flute Player, 1967

 

A háborús évek

A harmincas években a spanyol polgárháborúban a köztársaságpártiakat támogatta, ezért Franco győzelme után soha többé nem térhetett vissza spanyol hazájába. Miután a német náci csapatok a második világháború alatt megszállták Franciaországot, betiltották Picasso műveinek bemutatását. Később Picasso 1949-es galamb-litográfiája a Béke Világtanács jelképe lett, a világhírű szimbólum is látható az Albertinában.

Picasso a második világháború idején ismerkedett meg Françoise Gilot-val, a párnak két gyermeke született, Claude és Paloma Picasso. Párizsból a francia Riviérára költöztek, Vallauris városába. Picasso felfedezte magának a linómetszetet, grafikai munkákat készített és kerámiákat, különleges mázakkal és agyagformálással kísérletezett. 

Mediterranean Landscape, 1952

 

Kései évek

Nagyságrendileg négyezer kerámiatányért és vázát festett, és itt Vallauris-ban ismerkedett meg második és egyben utolsó feleségével, Jacqueline Roque-kal, aki a legtöbbet ábrázolt modellje is lett. Árkádiának, a görög mitológia paradicsomi tájának ábrázolása, az idill, többször is szerepelt Picasso életművében. Az árkádiai mítosz, miszerint az ember békében és harmóniában képes együtt élni a természettel, Picassónál összekapcsolódik a bacchanáliák, a bor és a szerelem istenének, Bacchusnak (Dionüszosznak) éltetésével. 

Picasso késői életművében az ókori mitológia, az árkádiai és rusztikus témák felé is fordult, sőt élete végén, az 1980-as és 1990-es évek neo-expresszionizmusának is előfutára lett. Végül 1973-ban, kilencvenegy évesen halt meg Mougins-ban. 

Sylvette, 1954

 

Kék korszak – A társadalom peremén

Picasso először az 1900-as világkiállítás idején érkezett Párizsba. Az első markáns stiláris eltávolodása az akadémiai hagyománytól az 1901-től 1907-ig tartó időszak volt, amelyet monokróm kék árnyalatok, témaválasztásban pedig a periférián élő, kirekesztett rétegek világa, az éjszakai magányos és melankolikus hangulatok jellemeztek.

Ez volt Picasso első önálló stílusa, létrejöttét barátjának, Carlos Casagemasnak az öngyilkossága katalizálta, aki szerelmi bánat miatt főbe lőtte magát egy párizsi kávéházban. Picasso ettől a fordulattól megrendülve olyan festményeket és rézkarcokat kezdett készíteni, amelyek mély szomorúságát nemcsak színeikben, hanem tematikában is tükrözte. Ebben a szekcióban a látható a korszak főműve az Álmos iszákos, de a többi kép és grafika is a szegénység és szomorúság metaforája, El Greco stílusát idéző szögletes testek, megnyúlt végtagok és beesett arcvonások tanúskodnak az éhségről, a fázásról, az élet törékenységéről. 

Woman with Green Hat, 1947

 

Kubizmus

Picasso 1906 és 1908 között az afrikai és óceániai művészetet tanulmányozta, a fordulópontot 1907 jelentette, ekkor kezdte el kidolgozni a kubizmus újításait, és ez a megközelítés 1914-ig irányította művészi gondolkodását.

A kubizmus – a XX. századi művészet legforradalmibb újítása – nevét a gyakran használt szögletes, kockaszerű formákról kapta. Elhagyta a természet utánzásának szándékát, természetellenes színeket kezdett használni. A formák és motívumok töredezettek, de a képen összeáll egy formai ritmus és kristályszerkezet. A kubizmus analitikus megközelítés, a művészek különböző szempontok szerint szemlélték a kiválasztott tárgyakat, elemezték, felbontották azokat. 1912-től ezt a kezdeti analitikus megközelítést megfordították, és Picasso elkezdte szintetikusan újrakomponálni motívumait különféle elemek kombinálásával, kollázsszerűen.

 

Still Life with Guitar, 1942

 

Picasso az arénában

Picasso életművében vissza-visszatérő szerepet játszik a bika, akár bikaviadal-ábrázolásban és állatábrázolásként vagy önreprezentációs szimbólumként. Az állat erejével és impulzivitásával Picasso azóta azonosult, mióta kilencéves korában apja elvitte szülővárosában, Málagában egy bikaviadalra, és ez a rajongása élete végéig tartott. Franco spanyolországi győzelmét követően, mikor már önkéntes száműzetésben élt Franciaországban, a bikaviadal hazája szimbólumává is vált. 

Pots and Lemon, 1907

 

Picasso Vallaurisban: linómetszetek és kerámiaképek

A második világháború befejezésekor Picasso, akkori társával Gilot-val és gyermekeivel Dél-Franciaországba költözött. Itt, Vallaurisban fedezte fel magának a linómetszet grafikai műfaját, amikor Dél-Franciaország kommunista napilapjának szerkesztője megengedte neki, hogy a lap által üzemeltetett apró linómetszet-nyomdát használja. A linóleum puha felületébe való vésés könnyebb, mint a fametszetekébe, és élénk színű grafikákat tudott vele létrehozni.

Ugyanide köthető életében a kerámiázás is. Anyagokkal, műszaki eljárásokkal, oxidokkal és kerámiamázakkal kísérletezett miután megismerkedett a Madoura kerámiaműhelyt üzemeltető családdal, és elkezdett náluk dolgozni. Ennek a műhelynek harminchárom éves eladónője, Jacqueline Roque lett a második felesége, és legtöbbet ábrázolt modellje. Házasságuk tizenkét éve alatt négyszáz portrét készített róla, többet, mint bármelyik korábbi szerelméről. Haláláig, festményeivel, rajzaival, nyomataival és szobraival párhuzamosan a művész négyezer kerámiát is készített Vallaurisban.

Stílusainak sokszínűségével, változatos kifejezési eszköztárával és nem utolsósorban alkotóerejével Picasso valóban utánozhatatlan alakja a XX. század művészetének. Életműve megkerülhetetlen és az Albertina tárlata jó lehetőség arra, hogy megértsük azt az utat, amelyet bejárt.