Koncsol László szlovákiai magyar költő, író, irodalomkritikus (1936. június 1. – 2023. február 17.)

Az idén huszonnyolcadik alkalommal gyűltek össze az érdeklődők a Kárpát Medencei Kisvasúti Találkozóra a MÁV székházban. Az esemény egyik szervezője a Kisvasutak Baráti Köre Egyesület volt. Elnökét, Bacsinszky Tibort nem gyermekkorában csapta meg a mozdony füstje.

A párizsi Louis Vuitton Foundation blockbuster, azaz kasszasíkert ígérő Monet–Mitchell, Dialogue kiállítása első ízben állítja párhuzamba a Givernyben készült kései Monet-vásznakat, Joan Mitchell főként Vétheuil-ben készült festményeivel. A tárlat a formai és tematikus hasonlóságokra irányítja a figyelmet.

Lassan nyolcvan éve, hogy véget ért a II. világháború, mégis máig sorra jelennek meg róla a filmek, dokumentumfilmek és sorozatok (és akkor a könyvek és színdarabok területére át sem tévedtünk).

A Petőfi bicentenárium alkalmából minden hétfőn egy-egy versével emlékezünk nagy forradalmár költőnkre. A disznóölés időszaka hagyományosan a tél, erről szóló versét kínáljuk most.

A novellairodalmat helyezte középpontba a Magyar Írószövetség a Magyar széppróza napja alkalmából a Benczúr-házban tartott estjén február 18-án, ahol Az év novellái antológiakötet bemutatásán kívül többek között izgalmas prózaíró versenyre is sor került.

Többször újraolvasva a szövegemet, feltűnt, hogy ez inkább szakmai megközelítésen alapuló gondolatsor, de mit is várhatunk egy kollégától. Persze a képek is inkább a festészetre és annak jelen állapotára való reflexiók, nem feszegetnek társadalmi problémákat, nem akarják megoldani a globalizáció, a környezetszennyezés és a genderelméleti kérdéseket sem.

A New York-i jó barát, Kurt Andersen szép írása tapintatosan tudomásunkra hozta: Bányai István rövid betegséget követően átlépett – zoomolt – egy új, számunkra egyelőre alig elképzelhető másik világ ismeretlen könyvoldalaira.

…hogy szeretek takarékoskodni. Erre nevelt az élet; ha fellengzősen akarnám mondani, a székelyeket soha nem kényeztette el a sorsuk, mindennek megvolt a helye és szerepe.

A magyar szabadság nemcsak óhajtja, hogy szemébe nézzünk, hanem kéri is. Elvárja. Tiszta tekintetünket akarja látni. Lelkiismeretünk mélyére hatol. Mi sem szeretünk csalódni benne. Nem szeretnénk undok varangyos békának látni a szabadság istennőjét, Europét. Csalódnánk benne. De akkor egymásban és magunkban is.

Gondoljunk egy festményre! A másolat, bármily jól sikerül, sohasem olyan értékes, mint az eredeti, mert az magában hordja történetét, korát, múltját. Így van az épületeknél is – teszi szemléletessé érvelését Káldi Gyula építész, akivel pályájáról, a műemlékvédelem múltjáról és jelenéről beszélgetünk.

Milyennek látták a magyar turisták félévszázada a német fővárost, Berlint? A kettészakított várost, amelynek valójában csak keleti felébe látogathattak volna el, de azért akadtak szép számmal, akik rácsodálkozhattak a falon túli, akkor távoli világra.