A festő, aki átlát a szitán

Festőművészként hogyan ismerkedtél meg a szitanyomás technikájával?

Amikor 2011-ben megkaptam a Barcsay-díjat, az elismerés részét képezte az a lehetőség is, hogy a Szentendrei Grafikai Műhelyben szitázhatok. Így ismerkedtem meg a műhelyt vezető Lipták Mihállyal, aki kezdettől támogatta azt az elképzelésemet, hogy a festészet nyelvén közelítsek ehhez az eljáráshoz. Viszonylag könnyen tudtam átültetni saját festészeti gondolkodásomat ebbe a műfajba, mivel festményeimet rétegekből hozom létre és a szitanyomás is rétegeket alkalmaz, ezek egymásra ható viszonyában kell gondolkodni. Megtetszett, hogy a szita a festészetnél sokkal gyorsabb módszer, amellyel viszonylag rövid idő alatt nagy példányszámú szériákat, de akár egyedi képeket is létre lehet hozni, ráadásul sok variációra és kísérletre is lehetőséget teremt.

Flumen II. kiállítás a K.A.S. Galériában 

Hogyan tudtad saját festői gondolkodásodat ennek a grafikai eljárásnak az elvére átültetni?

A szita alapelve nagyon egyszerű: tervezhető sablonformák segítségével különböző sorrendben lehet színrétegeket egymásra nyomni. Ezek a festék tulajdonságától függően különböző módon viselkedhetnek egymással. A művészet ott kezdődik, amikor ezt az egyszerű alapelvet saját alkotói eljárásomnak megfelelően próbálom alkalmazni.

Sohasem meglévő festményeimről készítettem sokszorosított szitanyomat-másolatokat, ezt az eljárást mindig arra használtam, hogy a festészeti sorozataimban megjelenő művészeti kérdéseket továbbgondoljam vagy egyértelműsítsem. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy bármelyik műfajról legyen is szó, én sorozatokban gondolkodom. Amikor egy festészeti szériát elkezdek, színekkel, formákkal, anyagokkal és technikákkal kísérletezem, hogy a kezdőponttól eljussak egy végpontig. A két pont között pedig egyre inkább ura leszek a választott eszközöknek. Spontánnak és véletlenszerűnek ható képeim mögött nagyon is irányított folyamatok állnak. Szitanyomat-sorozataimban ezeket az irányított folyamatokat tisztázom le. Ha úgy tetszik, szitasorozataim rendszerszerű gondolkodásom tanúi. 

Dionüszosz álma sorozat

 

Eddigi szitasorozataidat milyen elgondolások hívták életre?

A most megjelenő Flumen című mappa a harmadik széria. Előtte a Dionüszosz álma és az Esszencia című festménysorozatomhoz készítettem egyedi szitákat. Mindkettőben a vörös szín különböző tónusainak rétegeit variáltam, és ezáltal hoztam létre monokróm felületeket.

Első szitasorozatom, a Dionüszosz álma kör alapú. Akkoriban sok tondót festettem, melyeket sokan bíráltak, elsősorban azért, mert a kereskedelemben népszerűtlen forma. Ezt a szempontot művészként nem tudtam elfogadni, a mai napig visszatérek hozzá, sok ilyen képet festek. Ennél a szitasorozatnál is ezt a szenvedélyemet akartam kiélni. Az érdekelt, hogyan lehet ebbe a nagyon szabályos alakzatba dinamikát vinni. Ezeken az egyedi szitákon ismert motívumaim, a csorgatások variálódnak a vörös szín különböző árnyalataival. A kör forma és a vörös szín együtt bármilyen textúra variációjában rendkívül szuggesztíven hat, egyszerre felzaklató és megnyugtató, akárcsak a Dionüszosz álma festménysorozat képei.

Esszencia sorozat

Második szitasorozatomat már az előző tapasztalatával készíthettem, szintén Lipták Mihály műhelyvezetésével. Esszencia címet viselő festményeim általában kis méretű képek, melyek a nagy képek megfestésekor keletkeznek festői kéz beavatkozása nélkül. A műtermemben a felakasztott méteres vásznak alá kis méretű vásznakat helyezek, és hagyom, hogy festés közben a színek rájuk csorogjanak, fröccsenjenek. Az így születő képeken a rengeteg szín egybefolyva ritmikus struktúrává és faktúrává rendeződik. Szitasorozatomba ennek a sorozatnak az esszenciáját ültettem át: hat-nyolc sablont hoztam létre, melyeken mind csorgatott formák látszanak. Ezeket a mintákat a vörös szín különböző árnyalataival nyomtam egymásra mindaddig, amíg tömör felület nem keletkezett, melyen a fehér alap már nem üt át. Rendkívül érzékeny monokróm képek születtek ezáltal, melyek visszaadták a festmények koncentráltságát. 

 

Flumen című új mappádat és szitasorozatodat tíz év elteltével hoztad létre. Miért gondoltad úgy, hogy ismét itt az ideje ezzel a grafikai műfajjal dolgozni?

Az eltelt időszakban elsősorban kurátorként foglalkoztam sokat a szita műfajával, mely kereskedelmi szempontból nagyon megerősödött az elmúlt pár évben. Vásárokat szerveztem nemzetközi alkotók nyomataival és három mappát is kiadtam mások munkáiból, szinte küldetésemnek tekintve, hogy így is népszerűsítsem ezt a lassan feledésbe merülő technikát a kortársak körében. Régen szokás volt, hogy a nagy mesterek műveikből szitanyomatokat készítettek, melyeket egy-egy kiállításuk alkalmával árultak, így az eredeti árának töredékéért a szélesebb publikum is hozzáférhetett a képeikhez. Ma már a fiatal művészek nem is ismerik ezt a technikát, pedig ezáltal is népszerűsíthetnék vizuális gondolataikat, ami mindenképpen jót tenne a kortárs kultúra recepciójának. Az egyik mappában művészként is szerepelek egy többszínű szitámmal, ez adta az új sorozat ötletét.

Flumen III. 

Hogyan hangoltad át új festményeidet a szita technikájára, mivel kísérleteztél?

Legújabb festményeimnél színeket csorgatok egymásra, és azzal kísérletezem, hogy a színek a rétegekben jelölt teret és időt hogyan képesek érzékeinkben megváltoztatni. A szitánál a sablonokat ugyanazzal a folyatásos technikával készítettem el, melyet már azokon kikísérleteztem. De míg a festményeknél végtelen számú réteget hozhattam létre, itt megkötötte a kezemet a hat sablon. Így ez a szitasorozat számomra arról is szólt, hogyan tudok ezekből a kötöttségekből kiszabadulni. Eredetileg hatrétegűre terveztem a sorozatot, de több lapon két-három réteggel több is megjelent a festékek egymásra hatásának következtében, például amikor a sárga színt egy piros réteg narancssárgává változtatta. Hogy az új rétegek megjelenjenek, fontos volt betartanom azt a szabályt, hogy a világos színektől haladjak a sötétekig. Először kiválasztottam azt a három alapszínt, amelyeknek a festéktulajdonságai lehetővé teszik, hogy fedésben egy újabb szín jöjjön létre, a végén pedig a sötét színekkel fogtam össze a kompozíciót. 

Egy háromlapos szitamappát, ugyanakkor egyedi nyomatokat is kiadtál. Mi határozta meg a variációk szériaszámát?

Mivel a szitamappa technikai műfaj, ezért előre kell tervezni. A gyakorlatban azonban sok minden másképp működik, mint az elméletben. Ezért az egyes lapok sorozatnyomása előtt több változatot is készítettem, így jöttek létre az egyedi nyomatok. Ezek elsősorban a közönségnek adnak lehetőséget arra, hogy mindenki megtalálja benne az ízlésének leginkább tetsző variációt. 

Flumen I. 

Igen fontos a szitamester szerepe egy sorozat elkészítésénél. Hol készült a Flumen szitamappa?

Budapesten, a Madi Printben hoztuk létre a műveket, ők előttem már Fajó Jánosnak, Hencze Tamásnak és Bak Imrének is készítettek nyomatokat. Nyomdaként sok ipari szitát gyártanak, de Madanecz Józsefnek és csapatának minden tapasztalata megvan ahhoz, hogy a szitáról a művészet nyelvén lehessen velük együtt gondolkodni. Jó érzés volt úgy dolgozni, hogy közben a nagy mestereknek a munkái vettek körbe bennünket.

Bánki Ákos 

Hol lehet megtekinteni ezeket az alkotásokat?

Augusztus 2-ig a K.A.S. Galériában (1014 Budapest, Bartók Béla út 9.) látható Flumen II. című kiállításom a mappával és jó néhány egyedi nyomattal együtt. A nagy múltra visszatekintő Miskolci Grafikai Triennálé is beválogatta a nyomatokat, így szeptember 16-tól Miskolcon is megtekinthetők lesznek, több más művész grafikai munkái között, az élő magyar grafikai hagyomány részeként.

Batka Annamária–Bánki Emma Róza