– Nem kívánom senkinek azt, amit átéltem az elmúlt években. Amióta tudomásomra jutott, hogy elveszíthetem a házamat és a gazdaságomat, képtelen vagyok élni az életem. Se fizikai, se lelki értelemben. Még az is gondot jelent, hogy leszedjek egy pókhálót a lakásban, vagy megtisztítsak egy ablakot. Egyre sürgetőbb lenne a házfelújítás, ám
a betonkeverő évek óta az udvaron parkol, egyelőre nincs értelme beindítani, ha úgyis ledózerolják az épületeket.
Akkor is sírva fakadok, amikor a kertben ránézek egy cserjére, vagy a kecskéket fejem.
Nem tudok aludni, alig eszem valamit, jócskán lefogytam. Az sem vigasztal, hogy ezzel a problémával nem vagyok egyedül, a szomszédaimat is érinti. Mintha ez lenne a halálsor. Ha innen kitesznek, nincs hová mennem. Itt születtem, itt szeretnék meghalni is. A biztos rossz is jobb lenne, mint az állandó bizonytalanság – hallgatom kerekegyházi otthonában Illés Erika monológját.
Illés Erika: Ha innen kitesznek, nincs hová mennem. Itt születtem, itt szeretnék meghalni is (Fotó: Borzák Tibor)
A dűlőtől dűlőig húzódó hosszú telket a nagyszülei, majd a szülei használták. Sikerült megvédeniük a tanyát még a legnehezebb történelmi időkben is. Amikor édesapját bekényszerítették a téeszbe, évekig bérelték a földjeiket, hogy legyen valami közük hozzá. Aztán a rendszerváltás után sikerült megnyugtatóan visszarendeznie a tulajdonviszonyokat. Mindig ügyelt arra, hogy per- és hitelmentes legyen az ingatlana.
Az M8-as gyorsforgalmi út megépítésének kérdése nem új keletű. A kérdéses szakasz a dunaújvárosi Pentele hidat és a Lajosmizse térségében megvalósuló csomópontot hivatott összekötni az M5-össel, aminek révén több meglévő autópálya gyorsabban elérhetővé válik. Ennek
első nyomvonalterve lassan már húsz éve készült el. Akkor a beruházó minden érintett önkormányzattal egyeztetett.
Ez az elképzelés megépíthetőnek bizonyult, mivel a lakott területektől – Szabadszállástól és Kerekegyházától – távolabb esik, és a néhány kilométernyi természetvédelmi területen áthaladva sem okozna nagyobb károkat. A követhetőség kedvéért ezt a nyomvonalat nevezzük „kéknek”, ezzel a színnel jelölik a térképvázlatokon is.
Nyomvonal-változatok
Hosszú ideig nem történt semmi, mígnem 2019-ben ismét előtérbe került a téma. Lett is nagy meglepetés belőle! Kiderült ugyanis, hogy az addig kedvezőnek tekintett „kék” útszakaszt környezetvédelmi és természetvédelmi okokra hivatkozva már korábban levették a napirendről, noha a térképen még szerepel a három lehetőség között. Látható egy „piros” nyomvonal is, amely Szabadszállás keleti oldala felől kapcsolódik az 52-es úthoz, amelyen néhány kilométeren át halad, majd Fülöpháza előtt északra fordul és ott csatlakozik be a harmadik opcióként megjelölt „zöld” nyomvonalba. Ez a „zöld” is Szabadszállástól indul Kerekegyháza irányába, ám a „kéktől” jóval délebbre eső, sűrűbben lakott területen halad át.
– Azt már az első egyeztetésen jeleztük, hogy a „zöld” nyomvonal számunkra elfogadhatatlan, helyette a széles körű konszenzuson alapuló „kék” változatot tartjuk előnyösnek – nyilatkozza Kelemen Márk, Kerekegyháza polgármestere, aki az elején leszögezi, hogy nincs semmi kifogásuk a gyorsforgalmi út megépítése ellen, hiszen ez nekik is érdekük, csak az nem mindegy, hol valósul meg. – Ráadásul
a „zöld” nyomvonal a korábbi egyeztetések óta a tudtunkon kívül megváltozott és a település belterületi határához közelebb került, pár száz méterre az ott lévő óvodától, bölcsődétől.
Ennek ellenére a kormányhivatal meg is adta erre a környezetvédelmi engedélyt a beruházónak.
Volna még egy megoldás: a jelenlegi „zöld” szakaszt úgy lehetne módosítani, hogy Balázspusztánál elágazna északra az út, és annak végén csatlakozna a „kék” nyomvonalba, így az általunk javasolt „lila” szakasz teljesen kikerülné az országos és helyi jelentőségű védelem alatt álló kunpusztai területeket. Maga a „kunpusztaiság” Kerekegyháza, illetve Bács-Kiskun vármegye értéktárának is része.
Kerekegyháza-Kunpuszta
Mielőtt felkeresnénk az ügyben érintett további panaszosokat, tegyünk egy kitérőt a szabadszállási határba. Mert ott is nagy a felháborodás. Egyrészt azért, mert nem a „kék”, hanem a „zöld” nyomvonal megvalósítására van kilátás, másrészt pedig a tájékoztatás hiányát kifogásolják, bár egyszer tartottak fórumot Lajosmizsén, de abban sem volt sok köszönet. Megérkezünk riportalanyunkhoz, s leparkolunk a kerítése mellett.
– Innen húsz méterre halad majd kétszer két sávon az átmenő forgalom,
a hálószobám ablakából akár integethetek is a török kamionosnak
és hallgathatom a közlekedés zaját – bosszankodik Tóth István, aki arra már csak legyint, hogy a kisajátítás is utolérheti, vagy kétszáz métert lecsípnek az ingatlanjából. Nem érdekli semmiféle kártalanítás, hiszen ami várhatóan itt történik, azt nem lehet pénzzel megváltani. Azért hagyta el Budapestet, hogy élete hátralévő részét csöndes, nyugodt környezetben tölthesse el. Három évig járta a főváros környékét, mígnem rátalált erre a szabadszállási tanyára.
István felajánlja, hogy kivisz bennünket a „kék” nyomvonal területére, az úgynevezett Tankosba. Hajdanán az itt kialakított gyakorlótéren dübörögtek
a szabadszállási laktanya lánctalpasai, szinte folyt belőlük a gázolaj, szennyezte a természetvédelmi területet. Úgy látszik, az nem terhelte annyira a környezetet, mint a leendő legrövidebb és leggazdaságosabb gyorsforgalmi út,
amely a hatástanulmányt készítők szerint kétszer nagyobb tájsebet okozna. Ezt sokan túlzásnak tartják, amint azt is, hogy a földikutyát jobban kell védeni, mint az embert.
– A Tankosban tizenhét tanyát érintene az építkezés, amíg a „zöld” nyomvonalnál több mint hetvenet, ahol kapásból tudnék tizenöt olyan tanyát mutatni, amelyet ledózerolnának – teszi hozzá kísérőnk. – Hogy mi állhat a döntés hátterében, azt csak találgatni tudjuk.
Kerekegyháza-Kunpuszta, Pusztatemplom
Zötyögünk a dűlőkön, mindkét oldalról felújított, rendezett porták tűnnek fel. Nem véletlenül becézik ezt a területet „Szabadszállás Rózsadombjának”. Az utóbbi években sok külföldi költözött ide. Többen mindenüket felszámolták odakinn, és olyanok is vannak köztük, akiket drámaian érintene a „zöld” útszakasz. Ahogy Kerekegyházán Illés Erika telekszomszédja, a magyar-finn házaspár is izgatottan figyeli a fejleményeket, vajon az útépítés áldozatául esik-e a luxusházuk.
– Mintha valaki vakon behúzta volna a térképre ezt a „zöld” nyomvonalat.
Ha a szakemberek előzetesen bejárják a terepet, vagy megkérdeznek bennünket, biztosan nem így tervezték volna meg.
De semmibe sincs beleszólásunk, tehetetlenek vagyunk – vélekedik Boczka László apai nagyszülei egykori tanyáján, ahol született és ahol hároméves koráig lakott. Rengeteg élmény köti ide. Nem telik el nap, hogy ne jöjjön ki. Családtagjai, barátai, ismerősei is sűrűn betérnek hozzá segíteni a munkában, vagy csak elbeszélgetni egy pohár bor mellett. Néha haza sem akarnak menni, annyira hatalmukba keríti őket a tanyai érzés.
Boczka László: Semmibe sincs beleszólásunk, tehetetlenek vagyunk
Térjünk vissza Kerekegyházára. Szabó Edittel járjuk a határt, amerre az M8 gyorsforgalmi út nyomvonala kanyarog majd. Mivel a kunpusztai területeken sokan gazdálkodnak, óhatatlanul őket is érinti a tervezett útépítés. Edit például szakközépiskolai tanári és igazságügyi műszaki szakértői teendői mellett fejleszti a vállalkozásait. Gyöngyösről a gazdálkodás miatt költözött az Alföldre, megvásárolta a felsőlajosi emufarmot. Aztán 2018 nyarán rátalált egy hangulatos kunpusztai tanyára, s vele költözött a családja is, édesanyja, bátyja és három gyermeke – és az emuk egy része.
– Most mindenki menekül innen, mert azt hallottuk, hogy a házunktól kétszáz méterre épülhet meg a gyorsforgalmi úthoz kapcsolódó parkoló – újságolja Edit. – Az egyik fiam gépésztechnikus, a másik fiam részt vett az ifjú gazda pályázaton, a lányom pedig környezettechnikusként végzett. Nem is tudom, merjünk-e bármibe is belekezdeni, pedig az állattenyésztés, a gazdálkodás, az élelmiszer-feldolgozás terén rengeteg tervünk volna.
Bárkivel beszélhetnénk a tervezett nyomvonal mentén élők közül, bizonyára sorolnák a sérelmeiket. A panaszosok a kerekegyháziak érdekeit szem előtt tartva perközösséget hoztak létre, és bírósághoz fordultak. A keresetet a Kiskunsági Hagyományőrző Egyesület nyújtotta be. Ezzel párhuzamosan Kerekegyháza Város Önkormányzata is perbe szállt a Pest Megyei Kormányhivatallal, az általuk kiadott környezetvédelmi engedélyt vitatják. A két keresetet egyesítette az illetékes bíróság, és elkezdődtek a tárgyalások.
– Azért álltam az ügy mellé, mert itt
nem egyéni érdekekről van szó, hanem egy egész közösségéről
– mondja Kelemen Márk. – Polgármesterként ez kötelességem, tősgyökeres kerekegyháziként pedig ezt még inkább meg kell tennem. Azt szeretnénk elérni, hogy a beruházóval és a tervezőkkel is egyeztetve megtaláljuk az ideális nyomvonalat, és keressünk olyan megoldást, amely valamennyi érintett fél számára elfogadható.
Felkeressük Rendek László és felesége, Rendek Olga messze földön híres tanyáját is. Számukra Kunpuszta nemcsak egyszerű természeti csoda, hanem jóval több annál. Mindketten ezen a tájon születtek, Kerekegyházán és Fülöpszálláson, őseik a kunpusztai temetőben nyugszanak. Amikor 1997-ben elegük lett a fővárosi életből, úgy röpültek vissza a tanyavilágba, mint ahogy a gólyák térnek vissza hosszú vándorútjukról.
Rendek Olga számára Kunpuszta nemcsak egyszerű természeti csoda
Tudatosan alakították ki húszhektáros ökogazdaságukat, életet leheltek az elnéptelenedett tanyába, néprajzi múzeumot hoztak létre a paraszti kultúra ápolására, amelyet a világ minden tájáról felkeresnek a turisták. Egyesületükbe nemcsak a pusztalakók léptek be, hanem a tizenegy nációt képviselő idetelepülők is, akik az évek során átvették az itteni szokásokat, és ápolják a magyar paraszti kultúra hagyományait.
– Elég dermesztő, hogy mi a svájci szomszédainktól értesültünk az M8 gyorsforgalmi út tervezett nyomvonaláról, amely
tőlünk háromszáz méterre, a Kunsági Majortól és a kunpusztai homokpadozatú református templomtól száznyolcvan méterre húzódik majd
– ezzel fogad bennünket Rendek Olga, a perbe lépő Kiskunsági Hagyományőrző Egyesület elnöke. – Ki lesz a felelős, ha ez a szakrális hely az elviselhetetlen zajhatásoktól megsérül vagy ne adj’ isten, összedől? Hol vannak ilyenkor a természetvédők és a műemlékvédők? Milyen jogon veszi valaki semmibe a kunpusztai természeti és kulturális értékeket, melyekről oly sok kimagasló tanulmányt írt dr. Csatári Bálint geográfus? Mi, akik itt lakunk, „tájemberek”, vagyis tájban élő emberek vagyunk. Nekünk a kunpusztaiság olyan életérzés, melyben benne van őseink mélyről gyökerező és nekünk átadott ereje, a táj, a tanyavilág szeretete. Reméljük, a gyökereket senki nem tudja kiszakítani!
A témában érintett Építési és Közlekedési Minisztérium tájékoztatása szerint a kérdéses útszakasz egyeztetés alatt áll, ezért válaszuk megküldéséig türelmünket kérik. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága nem reagált az írásban feltett kérdésekre.
